Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fehérkő vára

Szlovákia nyugati részén, Pozsony városától 12 km-re északkeletre fekszik Szentgyörgy ( Svätý Jur) városa. A városközponttól 1,5 km-re északnyugatra, a Kis Kárpátok egyik 290 méteres magaslatán állnak Fehérkő várának romjai.

A vár építésére a 13. század utolsó harmadában került sor. Ekkor épült meg a szabálytalan ötszög alaprajzú, 55 × 35 méteres (mai belső) vár, melyben két nagy méretű tornyot emeltek. A két torony közül az egyik öregtoronyként szolgált, a másiknak börtönfunkciója is volt. Az 1412-es leírás szerint a nagy méretű központi torony az épületegyüttes közepén állhatott. A belső vár bejárata annak északkeleti oldalán volt. A vár keleti részén egykor alápincézett palotaépület állt, valamint egy 15. századi leírás egy másik kétszintes épületet is említ az északi oldalon, amely háromosztatú volt és magába foglalta a kápolnát is.

E vár köré, a 14. század végén épült meg a szabálytalan alaprajzú külső vár, melynek külső befoglaló mérete észak–déli irányban 84, kelet–nyugati irányban pedig 90 méter. A külső körítőfalak északkeleti oldalán állt a kaputorony és egy őrszoba. A külső várban még további két tornyot említenek a leírások, amelyek közül az egyik a külső vár északnyugati sarkának közelében kialakított ciszternát őrizte. A külső vár északi és déli falainak külső oldalán támpillérek nyomai találhatók.

A várat többszörös árokkal és sánccal vették körül a vár keleti, déli és nyugati oldalán. Az északi oldalon külön árokrendszer nem készült. A várat közvetlenül kerítő, mintegy 15–20 méter széles árok északkeleti oldalán híd vezetett a külső vár kaputornyához, melynek pillére ma is látható. Ezen az oldalon egy háromszög alakú, dél felé keskenyedő földnyelven elővárat alakítottak ki úgy, hogy annak keleti oldalán is árok, valamint egy kisebb sánc épült. Ezt a háromszög alakú elővárat valószínűleg paliszádfal védte, és ezen áthaladva lehetett megközelíteni a külső vár területét az említett hídon és kaputornyon keresztül.

A várat övező, fent említett árkon kívül a nyugati és délnyugati oldalon további két árkot készítettek,
valamint az árkok között sánc is épült. Ez volt a vár leginkább támadható oldala, míg a vártól északra meredeken lejtő hegyoldal mentén külső védművek nem épültek.

A vár története:

Okleveles adat szerint 1209-ben került ez a vidék Árpád-házi II. Endre király adományából a Hontpázmány nembeli Sebes pohárnokmester, a Szentgyörgyi és Bazini grófok ősének birtokába. Fehérkő várát első ízben 1295-ben említik. Ábrahám és fiai birtokolták, közülük 1343-ban Péteré és utódaié, azaz a Szentgyörgyi ág tulajdona lett. 1385-ben Jodok és Prokop morva őrgrófok egy időre elfoglalták. A vár 1438-ban, a Szentgyörgyiek kihalását követően a másik (bazini) ág kezére került, melyet 1543-ban bekövetkezett kihalásukig birtokoltak.

I. Ferdinánd király 1544-ben Serédy Gáspárnak adományozta zálogbirtokul.II. Gáspár halála (1566) után a zálogbirtokosságot Pozsony megye főispánja, Salm Eck szerezte meg. Az új tulajdonos a vár karbantartásával nem törődött, halála után 1574-ben a várat a Királyi Kamara vette át.

1575-ben Krusith János (Ján Krušič) birtokában került, aki a török fenyegetettség miatt a várban építési munkálatokat kezdett, amelyek azonban befejezetlenül maradtak. 1580-ban bekövetkezett halála után, a végrendeletében úgy kívánta, hogy özvegye, Pálffy Katalin menjen feleségül serege egyik katonatisztjéhez, Illésházy Istvánhoz.

Fehérkő az esküvő évében, 1582-ben lett Illésházyé, aki átalakíttatott néhány épületet és az omladozó várfalat támpillérekkel erősíttette meg. 1603-ban hamis vádak alapján felségsértési eljárás indult ellene, de a bécsi békét követően feleségével együtt megerősítették a vár birtokában, melyet 1609-ben II. Mátyás király ismét jóváhagyott.

Illésházy István halála (1609) után özvegye hiába próbálta a várat és birtokát egészen magához ragadni, az erősség 1611-ben testvére fiaihoz, II. Pálffy Miklós gyermekeihez került. Bár a király 1615-ben elvette tőlük, Pálffy Katalin halála (1616) után tíz évvel II. Ferdinánd a várat és birtokát mégis II. Pálffy Istvánnak adta zálogként. Amikor a hatéves zálog letelte után a király nem tudta visszafizetni a zálogösszeget, így a Pálffyak lettek a vár végleges tulajdonosai.

A Habsburg–török háború (1663–1664) során, 1663. szeptember 17-én a török fősereghez tartozó krími tatár csapat váratlanul elfoglalta, kifosztotta és felgyújtotta a várat. A Pálffy család nem építtette újjá, mivel 1609-től már a Szentgyörgy városának északnyugati részén épült reneszánsz kastélyukban laktak. A vár kőanyagát a környékbeliek hordták el építkezéseikhez, majd a következő évszázadokban a területét az erdő vette birtokába.

Az elmúlt években helyi kezdeményezére, polgári társulás alakult a vár megmentésére és az elmúlt három évben komoly eredményeket értek el. Ennek mentén feltárási munkálatok is kezdődtek, így az állagmegóvás mellett, hamarosan pontosabb képet kaphatunk a vár belső elrendezéséről.

Megemlítendő, hogy a völgy túlsó, északi oldalán emelkedik, a nagyméretű sáncvár a Hradisko, amelynek belső sánc faszerkezete a 9. sz.-i szláv erődítésekre jellemző és a Nagy-Morva Birodalom idejére tehető. A középkori emlékek, melyek a 13. - 14. századból származnak azt mutatják, hogy a várat az Árpádok és az Anjouk idejében újra felhasználták.

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - Budapest, 2018, II. kötet 1094–1097. old.
Fehérkő várának szlovák honlapja: www.hradbielykamen.sk
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Miroslav Slámka: Kamenní strážcovia I-II-II. Slovenský skauting - 2015-2018
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku - 2002 13. 14. old.