Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az Oltmelléki hegysor Ny-i végének és a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység É-i nyúlványainak találkozásánál a Nagyapoldi (Poldi) patak mellett fekszik Nagyapold (Gross-Apolden, Apoldu de Sus) község.

A helység 1290-ben Apold, 1291-ben Apold Superior, 1328-ban Apoldia Superior, 1354-ben Felapold, 1501-ben Appoldia Maior, 1532-ben Eberst pol néven jelentkezik az okiratokban.

1288-ban már temploma van, ekkor plébánosa, Pál erdélyi kanonok. 1309-ben János (Reinherus) a plébános, 1313-ban Péter a plébános és dékán. Az 1317. évi összeírás szerint a plébánia jövedelme megközelítőleg évi 40 márka.

1332-ben papja János, aki a pápai tizedjegyzék szerint 3 lotó ezüstöt, majd 6 pensa dénárt fizet. Ugyanez a János már 1330-ban is jelentkezik, sőt 1328-ban is. 1366-ban Michael a plébános.

1504–1507 között a segesvári adónyilvántartás szerint adókedvezményben részesült, mert ekkor folynak a templom erődítési munkálatai. A templom falait magasítják, a tornyot is. A hajót és a szentélyt védőemelettel látják el, belül pedig a deszkamennyezetet négy kőpilléren nyugvó téglaboltozattal váltják fel. Kettős fallal veszik körül, több toronnyal és bástyával. A belső falövben is három fatornyot emelnek.

Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században protestáns telepesek telepednek ide Ausztriából. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. 1836-ban lebontják a templomot és új csarnoktemplomot építenek. 1867-ben a XIII. századi torony helyett is újat építenek.

Mai temploma csarnoktemplom, a hajó nyugati fala elé épített toronnyal. A tornyot a hajó terébe építették be úgy, hogy a torony két oldala és a hajó falai között keskeny tér maradt, amelyben lépcsőket helyeztek el. A templom védőszentje Szent Jodocus.

Középkori emléke egy kehely, melynek korát gótikus betűkkel és számokkal felirata jelzi: 1513. AVE. A virágdíszek és levéldíszek, valamint az AVE betűk reneszánsz stílust képviselnek.

A templom erődfalából az 1800-as évek közepén még állt az egyik bástya. Napjainkban az É – ÉK-i oldalon látható egy kis falszakasz, a többi elpusztult, ill. anyagát építkezésekhez hordták el.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 719720.