Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szászrégen erődített templom

A Mezőség K-i szélén, az itt DNY-ra tartó Maros két partján (túlnyomórészt a jobb parton) fekszik Szászrégen (Reghin) városa. A szász telepítés 1150-ben kezdődik ezen a vidéken. Neve először 1228-ban jelenik meg Regun néven, II. Endre birtokadomány levelében. 1349-ben Régen, 1427-ben oppidum Regen, 1474-ben Zaazregen és 1509-ben Nagh Regen formában jelentkezik.

Templomáról az első adat 1330-ból ismeretes, abból a feliratból, amely az 1848. évi tűzvészkor került felszínre: „Anno Domini XCCCXXX. construitur Domus Marie tempore Nicolai plebani, cum rebus Magistri Thome patroni ecclesie.” Ebből a plébános neve is ismeretes: Miklós. Ugyanez a Miklós szerepel a pápai tizedjegyzékben, amikor 1332-ben 3 lotó ezüstöt fizet, majd 18 régi banálist, 1333-ban fél fertó ezüstöt, 1334-ben 5 garast és ismét 8 garast, 1335-ben fél fertó ezüstöt.

A templom vagy őse egy évszázaddal előbbi lehet, mert a szász telepesek 1228-ban már itt vannak, és nem maradhattak templom nélkül, mint katolikusok. 1332-ben a plébánosok között Cristianus neve is feltűnik. 1443-ban András, 1452-ben pedig Kisvárdai Péter Pál a régeni Mária-templom plébánosa. 1443-ban a plébános kinevezéséről van vita. A templomot a korai gótikus emlékek közé sorolják, átmeneti stíluselemekkel. Lényegében a Szeben környéki román stílus típusát követő bazilikális elrendezésű háromhajós megoldást képviseli. A torony alatti kapu emelt csúcsívű, gótikus, egykorú lehet a marosvásárhelyi vártemplom kapujával. A kapu csúcsíves ívmezejében egykor szobor állhatott. Egy felirat az 1330. évi építkezést örökíti meg Miklós plébános alatt. A XV. században átépítik.

A főhajó mennyezete sík formájú volt, és oldalhajóit keresztboltozat fedte. Az 1930. évi restauráláskor felszínre került a régi szentségfülke is. A kőbe vésett címereket, a sekrestyeajtó és az ablakkeretek egy részét 1525-ben készítették. Az északi ablakok újak, 1927–1930-ból valók. A padlástérben egy csúcsíves ablakot találtak növénydíszes oszlopfőkkel díszítve. Ezt a templom északnyugati falában helyezték el, ahol a hősök emlékének keretét alkotja.

Feltételeznek egy előbbi, még 1330 előtti építési korszakot, amikor a szentélyt zárt templomként használták, amíg elkészült a hajó. A torony az építés első szakaszában csak bástya jellegű lehetett és külön állott. Mai formáját csupán később, a XVI. században kapta.

1708-ban tűzvész pusztítja; a torony, a főhajó és az északi mellékhajó fedetlen marad. Csak 1788-ban fedik újra és kap a hajó csehboltozatot.

A templomot várfal vette körül. Az 1708. évi tűzvész után rombadőlt. Egy kőpilléren 1555-ből való felirat volt olvasható: „Nulla salus bello, pacem poscimus omnes”. A várfalat 1815-ben részben, majd 1857-ben egészen lebontják.

1383-ban Ladislaus de Lodhunk (Losonczy) a pápához folyamodik szerzetesház alapítása érdekében a Szent Agoston-rendi szerzetesek részére. (Urkundenbuch. II. 564.)

1630-ban építik a templomhoz a Szent Lőrinc-kápolnát. A kápolna nyugati sarkán álló Szent Lőrinc reliefszerű torzójáról az a vélemény, hogy egy régebbi Szent Lőrinc-kápolnából való. Ez bizonyosra vehető, mert a lutheránusok már nem készítettek szobrokat Ez a régebbi Szent Lőrinc-kápolna a hagyomány szerint a Lőrinc-hegyen vagy a Bodogáj-tetőn állott, ahol búcsújáró hely volt. (Dr. Schmidt Imre: Szászrégen város története.)

A Lőrinc-kápolna boltozata az 1848. évi tűzvész áldozata lett.

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 789.