Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

VisegrádMagyarországPest vármegyePest-Pilis-Solt-Kiskun történelmi vármegye - Alsóvár, Salamon torony

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Videók
  • Mellékletek
  • Térkép
  • Szállás

A tatárjárás tanulságai és egy újabb mongol támadás tervéről keringő hírek 1247-ben arra ösztönözték IV. Bélát, hogy az ország nyugati felét védő Duna vonalát modern kővárakkal erősítette meg. Ekkor kezdődött az új visegrádi vár építése.

Az alsóvár építési központjának pontos meghatározására nincs adatunk, de valószínűleg a munka befejezésére utalhat, hogy IV. Béla 1265. októberében már Visegrádon tartózkodott.

A fellegvárat egy hosszú, két őrtoronnyal megerősített völgyzárófallal kötötték össze a Duna partján épült négyzetes toronnyal. A Duna-parti toronytól egy második völgyzárófal is elindult, de az jóval gyengébb volt, nem épültek rajta tornyok és csak a várhegy alsó sziklájáig nyúlt. A völgyzárófalakon vezetett át az országút, amelyet az északi falnál kaputorony, a délinél pedig egy egyszerűbb kapu zárt le. Az alsóváron belül egy - a korszak közép-európai építészetében szinte egyedülálló - hatalmas hatszögletű lakótorony emelkedett. Az alsó öt szintjén egy-egy lesarkított téglalap alaprajzú terem helyezkedett el, amelyek gerendafödémjeit oszlopok tartották. A hatodik szint fedetlen védőterasz volt, amelynek falait pártázatos gyilokjáró koszorúzta. A tetőteraszról a tornyot körülölelő faszerkezetű erkélyfolyosóra lehetett kilépni. A földszintnek és az első emeletnek külön-külön bejáratai voltak, amelyek a védett keleti oldalról nyíltak. Az első emeletről indult a felső szinteket összekötő lépcső, amelyet a torony déli sarkában helyeztek el. A támadásnak jobban kitett északi oldalt tömör sarkantyú védte. A második és ötödik szint közötti termeket nagy, oszlopos kandallók fűtötték és a keleti és nyugati falba vágott díszes, oszlopos bélletű ikerablakok világították meg. A lakótorony északnyugati sarkához kis árnyékszéktorony csatlakozott, amelyet a második, harmadik és negyedik szintről lehetett megközelíteni.

A vár 1300 után Vencel király, majd Csák Máté kezére került, akitől Károly Róbert hívei 1317-ben ostrommal szerezték meg. 1323 után, amint a királyi udvar visszaköltözött az ország közepére, jelentős építkezések indultak a királyi székhellyé emelt Visegrádon. Károly Róbert először a vár erősítését és udvara számára lakhatóvá tételét kezdte meg. Az alsóvár lakótornya körül egy belső, négyzetes alaprajzú várfalövet építettek, melynek magasabban fekvő keleti felén zárt teraszt alakítottak ki. Ezen helyezkedett el a vár kútja és itt állt egy pénzverőház is. Erről a teraszról vezetett át egy híd a lakótorony harmadik szintjén újonnan kialakított, felvonóhíddal védett bejárathoz. E munkákkal egy időben a lakótorony belsejét is jelentősen átépítették. Az első két szintet keresztfalakkal négy, a többi emeletet pedig egy-egy kelet-nyugati irányú fallal két-két helyiségre osztották. Az ötödik szintet fedő födémet ötsüveges bordás boltozatokkal helyettesítették. A vár átalakítása alighanem 1325-re készült el, ekkor szentelték fel az itt épített Keresztelő Szent János-egyházat, amely a lakótorony legfelső emeletének déli, boltozott terme lehetett.

A következő években a király a városban is építtetett egy házat magának. Az ebből kifejlődő palota a XIV. század közepére háttérbe szorította a várat, mint királyi lakóhelyet. Amikor 1355-ben - néhány éves budai tartózkodás után - Nagy Lajos udvara visszaköltözött Visegrádra, már nemcsak a királyi szálláshelyet, de a pénzverőkamarát is a városba helyezte.

Az alsóvárban újabb építkezésekre csak a XV. század végén került sor. Mátyás király korában készülhetett el a lakótorony melletti ciszterna, miután az Anjou-kori kutat betömték. Ekkor építhették fel a belső vár nyugati oldalát és délnyugati sarkát övező ágyúteraszt. 1492-ben, amikor az országgyűlés a koronázási ékszerek őrzési helyéül szolgáló fellegvárat a mindenkori koronaőrök kezére adta, az alsóvár - amely királyi birtok maradt - a palota udvarbíráinak felügyelete alá került.

A mohácsi csata után a két király Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János - közti harcok során többször is ostrom alá vették Visegrádot. 1527-ben Ferdinánd hívei kezére került. Ekkor a visegrádi viceprovison (aludvarbíró) helyreállította a lakótornyot, amelyet "vízitorony"-nak neveztek. Ezért a királytól nemességet és birtokot kapott.

1532-ben János király emberei szállták meg Visegrádot. Az alsóvár spanyol védői ekkor a fellegvár feladása után még több hónapig kitartottak. 1540-ben újra Ferdinánd seregei ostromolták sikerrel az alsóvárat, majd néhány hónappal később bevették a fellegvárat is.

1544-ben a törökök kezdték meg Visegrád ostromát. Tüzéreiknek sikerült az alsóvár lakótornyának déli sarkát leomlasztaniuk. A leszakadt hatalmas faltömb kidöntötte a belső vár déli falát is, ezért a védők feladták a reménytelen küzdelmet. Hamarosan elesett a fellegvár is., Visegrád fél évszázadra török kézre került. A törökök nem állították helyre a romos falakat, csak beköltöztek közéjük. A kicsiny török kori település itt, az alsóvár falai között és mellett jött létre. Lakói jobbára katonák és családtagjaik voltak. Az alsóvár külső és belső részén számos hevenyészett fa- vagy paticsházat emeltek. 1595-ben foglalták vissza várat a keresztény seregek, de csak 1605-ig maradt kezükben. Az újabb török uralom ezután egészen 1684-ig tartott. Bár 1685-ben rövid időre újra török kézre került Visegrád, 1686-ban végleg felszabadult. Ezzel azonban végképp el is veszítette katonai jelentőségét.

A magyar műemlékvédelem első nagy vállalkozásainak sorába tartozik a Salamon-torony 1871-82 között folyó helyreállítása, amelyet a korszak legnevesebb építésze és művészettörténésze: Schulek Frigyes és Henszlmann Imre vezetett.

Lux Kálmán, aki 1916-22 között irányította a torony helyreállítását, már az eredeti maradványok megóvását tartotta elsődleges célnak és ahol lehetett, ott a középkori forma minél hitelesebb visszaadására törekedett.

1927 után a helyreállítások vezetését Schulek János, Schulek Frigyes fia vette át. Ő tárta fel és egészítette ki a Duna-parti tornyot és a hozzá csatlakozó várfalakat.

Héjj Miklós ásatását követően, kisebb renoválási munkák után csak 1959-64 között Szanyi József, majd Sedlmayr János tervei szerint készült el a lakótorony. Ezt követően került sor - Szőke Mátyás feltárásai után - a keleti terasz alá kiszolgáló épület építésére és a belső várfalak konzerválására.

Az alsóvár helyreállítási munkái továbbra is folynak, a kaputorony, valamint Oltai Péter tervei szerint a völgyzárófalak az utóbbi években készültek el.

GPS: É 47° 47.781 (47.796345)
K 18° 58.640 (18.977329)

Megközelítés: A főútról a Nagyvillám felé induló útra fordulva érjük el a Sibrik domb melletti nagyparkolót. Innen 5 perces sétával, mind a Sibrik domb, mind az alsóvár könnyen elérhető. Természetesen Visegrádról (alsó nagyparkoló) indulva, a Királyi Palotát elhagyva, szintén pár perces sétával elérjük a helyszínt.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció