Unterloisdorf (384 lakos, 81 ház) és Mannersdorf (683 lakos, 179 ház) két helység az Oberpollendorf -i járásban, melyek közt a Répce folyik.
Az 1955-ös Osztrák Állami Évkönyv szerint Mannersdorfban található egy Tábor-vendéglő (Taborwirtshaus) és Unterloisdorfban egy Tábor-malom (Tabormühle). A két objektum a terepen csak 300 méterre fekszik egymástól.
A 3. katonai felmérés (1880-ból) 5057/1 szelvényén látható, hogy a Tábor-malom kb. 400 méterre nyugatra az Unterloisdorf-i templomtól a Répce mellett fekszik és a Tábor-vendéglő kb. 250 méterre délnyugatra van a templomtól, de már Mannersdorf-i területen a járási út mentén helyezkedik el. A vendéglő épületében még egy Tábor-mozi (Taborkino) is van. A burgenlandi kalauzban (Burgenlandführer) a Mannersdorf címszó alatt a követkető található: „Itt vert 1277-ben IV. László a seregével ‘tábort’, ahol még a 17. sz.-ban egy kastély állt.”
Az álltalánosan ismert, hogy a ‘Tabor’ kifejezés (legalább is az osztrák németben) egy védmű létére utal. Közelebbit Schad’n műveiben találhatunk. Burgenland viszonyában Schad’n a következő védműveket (Wehranlagen) találta ezzel a kifejezéssel összefüggésben:
Buchschachen „Tabrhöhe” (egy motte)
Drassburg „Taborac” (őskori sáncgyűrű, újabb időkben mentsvár) Gerersdorf „Taborriegel” (motte)
Neusiedl am See „Tabor” (középkori lakótorony)
Az osztrák Várkatalógusban (Österr. Burgenverzeichnis) további „Tabor” nevek találhatók: Doiber „Tabor” (valamikori kastély)
Neuhausen am Klausenbach „Tabor” (kastély) Mannersdorf a. d. R. „Tabor” (castellum)
Feltételezhetjük, hogy ebben az esetben is egy védműről van szó, vagy legalább is a maradékairól. Az egész környéket ezért 1955 tavaszán szisztematikusan bejárták. Mindkét objektum közelében első megközelítésre semmi nyoma nem volt felismerhető bármiféle védműnek.
Mindenesetre a Tábor-fogadónál található egy valamikori nemesi majorság, amit mára elbontottak, de nagyon gyakori, hogy egy ilyen épületegyüttest gazdasági okokból körülsáncoltak.
A 2. Katonai felmérés (Coll. 3 -6 szelvény), ami 1784-ben főhadnagy báró Schirnding 1:28800-as méretarányban készített, Unterloisdorfnál többek közt a következő leírás található: „A Répce közepes esőnél gyorsan, 2 nap alatt megárad, átlépi a partvonalát és minden mezőt amin átfolyik vízzel lep el úgy, hogy az ember szokásos fogattal nem tud közlekedni. A víz csak 4-5 nap után és az eső erejétől, vagy a hóolvadás mértékétől függően akár több nap múlva vonul csak le.”
Így hát világos, hogy legalább a magja ennek a keresett védműnek árvízbiztos, azaz valamennyire kiemelkedő helyen kell lennie. Valóban 500 méterre északra van a Tábor-malom, az Unterloisdorf-i határban, magas víz ellen biztos helyen, ahol egy gyűrű szerű sánc található.
A motte egy plató szélén áll, ez egy kb. 3 méter magas valamikori partleszakadása a Répcének és innen párhuzamosan, de 300 méter távolságban néhány kilométer hosszan fut. A hely egy kissé kiemelkedik és jó kilátást biztosít a környékre, így alkalmas egy sereg körülsáncolt táborának.
Ez a terület a valamikori, mára elhagyott Unterloisdorf-i temető. Az Anna-kápolna még áll. Felirata szerint 1822-ben építették, majd 1946-ban renoválták és látogatók beszámolója szerint 1873-ban is felújították. Az 1851-es Unterloisdorf-i felmérési térkép (1:7200) már a mai temetőt tartalmazza, míg a régi temető mint közbirtok szerepel, de már akkoriban elhagyatott volt.
A tojas alakú gyűrű átmérője 50 m., Belső magassága 0,5 m. külső magassága háromnegyed m.-től 2 m-ig terjed és a koronája 1 m széles. A sáncot sűrű bozot fedi. A sánc körül egy lapos árok vezetett, ami mára már majdnem teljesen feltöltődött, de az északi oldalon még határozottan felismerhető. A belső terület teljesen lapos és fűvel benőtt. Úgy 30 évvel ezelőtt a területet alaposan elplanírozták és kb. 60 cm mélyen csontokat találtak, ahogy egy helybéli, aki részt vett a munkákban, meséli.
A négyszög alakú kápolna (3,3 x 3,9 m) a sánc délnyugati oldalában áll, ami ezen a helyen mutataja a legnagyobb átmérőjét.
A következő két lehetőséget kel figyelembe venni:
a) hogy tenylegesen egy sáncgyűrűről, azaz egy védműről van szó, amit a későbbi időkben temetőként használtak.
b) hogy eredendően is temetőnek használták, ami a temetőkerités miatt egy enyhe sáncszerű képződményt kapott. Ebben az esetben csak egy véletlen egybeesésről lehet szó.
Az első feltélelt teljesen alátámasztja a „Tabor” név a legközelebbi környezetben. Mivel Unterloisdorf korábban és még ma is a 17. sz.-ban létesített Mannersdorf-i plébániához tartozott, a temetéseknek korábban a plébániatemplom hatáskörébe tartozó temetőben kellett történnie. Csak később kaptak jogot a falvak, ahol alárendelt templom állt, saját temetőt létesíteni. Az nem igazán érthető, hogy miért nem a már akkor is álló szent Radegunis templomnál létesítették a régi Unterloisdorf-i temetőt. Nagyon szembetűnő, hogy a régi temető 650 m távolságban van a falutól. Ez a szokatlan nagy távolság azzal magyarázható, hogy a hajdani védmű egy különben használaton kívűli hely, ami temetőnek épp megfelelt. A vár létezését igazolhatja az is, hogy Délburgenland területén különösebb oka nem volt egy ilyen jellegű temetőkerítésnek. Az ismert szakértő prf. Schad’n, aki a védművet 1955 nyarán bejárta, azt a nézetet képviseli, hogy itt valóban egy védműről van szó.
A már említett 2. Katonai felmérésben az Anna-kápolna kerítéssel van körülvéve. A Ferenc féle felmérés is (51 rész/XXII oszlop), amit 1845-ben Kirchsberg főhadnagy készített a kápolnát bekerítve ábrázolja, és a tőle délre lévő Tábor-malom is szerepel rajta.
A berendezést 1955-ben felmérték és 1:1000 léptékben megrajzolták. A vár hasonlóságot mutat a Hagensdorf- Luising-i mottével, ahol szintén egy temetőről van szó. Azonban ez esetben a dombon egy torony nyomai is látszanak.
(ford.: Jakab József)
