Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ozora, Kálvária

A Kálvária a falu felett, a Sió jobb partján emelkedő, ÉNy-DK-i irányban hosszan elnyúló domb ÉNy-i végén található. Tengerszint feletti magassága kb. 150 m, relatív magassága a Sió felett mint­egy 40 m. A három oldalról meredek domb végén egykor kétrészes földvár állt. A kb. 20 x 30 m alapterületű (0,06 ha) fővárat É, K és D felől 10-15 m széles árok övezi, amelynek a dombtetőtől számított mélysége 3-4 m.

Az ettől D felé levő, mintegy 30 m hosszú elővárat egy, a domb teljes szélességében húzódó 1-1,5 m mély átvágás védte. Ezen a dombon állították fel a kálvária 3 keresztjét. Az átvágás középső részét valószínűleg ezért töltötték be. A fővárat jelenleg sűrű fenyves és nagyrészt bokrok fedik, az elővár teteje javarészt füves, két oldalán erősen bokros. A helybeliek közlése szerint a keresztek eredetileg a fővárban voltak felállítva, és a II. világháború után kerültek jelenlegi helyükre, az elővárba.

A vár  első  részletes  leírását Wosinsky  Mór  készítette  el. A sáncárok  szélességét  9,  mélységét 1-1,5 m-re becsülte. Ottjártakor az erődített terület fásított volt, de az így megforgatott talajban sem talált leleteket. Wosinsky a leletek hiánya ellenére az őskori földvárak között említi a lelőhelyet.

1961-ben Torma István végzett itt terepbejárást, de sem az ismételt fásításhoz ásott gödrökben, sem a háborús futóárkokban nem talált leleteket. Patek Erzsébet - Wosinsky nyomán - őskorinak tartja a földvárat, de ezt a megállapítást a leletek hiánya miatt bizonytalannak tekinti.

1981-ben Nováki Gyula részletes leírást, vázlatos alaprajzot is készített az általa középkori jellegűnek tartott erődítésről. A fővár részletes szintvonalas felmérését 1975-ben, az elővárét 1987-ben készítette el Virágh Dénes.

Az 1965-ben és 1966-ban készült katónai légi fotókon még jól látszik körben a fővárat övező árok, és az elővár körül a sekélyebb sáncárok. Akkor még nagyrészt füves, foltokban bokros volt a vár területe.

1982-ben Miklós Zsuzsa a vár korának, az esetleges épületek és az erődítés szerkezetének tisztázására végzett szondázó ásatást. Kutatóárkokkal átvágta a fővárat, a sáncárkot és a külső árkot is. Az ásatás során épületre utaló nyomok nem kerültek elő. A fővár erősen bolygatott, így az esetleges épületnyomokat tönkretehették az újkorban is. Azonban a leletek akkor is jelezték volna a lakottságot.

Ezzel szemben a fővár területén mindössze két db cserép bukkant elő 80 cm mélységben. Mindkettő a 12-13. századra tehető. A felső, kevert rétegből egy 15-16. századi, nyéllapos, műhelyjeggyel ellátott késtöredék került elő. A fővár D-i végén, az árokban csekély nyomok arra utaltak, hogy ott esetleg fa paliszád húzódott. Az erős bolygatottság miatt azonban ez nem egyértelmű. A vár Ny-i részén, a bolygatások miatt még ennyit sem lehetett megfigyelni. A sáncárokból mindössze néhány újkori edénytöredék  bukkant  elő. Az  árok  eredetileg  meredek falú, ellaposodó aljú volt. Jelenleg az újkori teraszozással és különböző gödrökkel erősen bolygatott. Az elővárat a domb folytatásától elválasztó átvágásban egyáltalán nem volt lelet.

A vár, a típusjegyei alapján a 12. század végén vagy a 13. században keletkezett. Ebből a korból származik a két edénytöredék. Az ásatási megfigyelések szerint a várat nem lakták, csupán menedékhelynek szánták.

A középkori falu pontos helyét még nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a mai plébániatemplom és a Kálvária között helyezkedett el. A település első ismert birtokosai a magukat a faluról nevező, és feltehetően a Döröcske nemzetségből származó Ozoraiak voltak. A vagyonos középnemesi család oklevelekben feltűnő első tagja Ambrus, még a 13. században élt. Egyik fia, Sándor a Kőszegiek tamási várnagya volt. Ozorai lakóhelyét egy 1325. évi oklevél említi. Ez egy nemesi udvarház lehetett, amelyet még a 15. századi források is említenek. A Kálvárián levő erődítést valószínűleg ez a család építtette, az oklevélben szereplő lakóhely minden bizonnyal a faluban állhatott. A várat csupán menedékhelynek szánták.

Forrás: Miklós Zsuzsa - Tolna Megye Várai - 2007