Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Legszebb műemléke a városfal (1630-34), amely szinte teljesen körülveszi a helység ősi magját. Három kapuja van: északon a Török-, keleten a Brucki- és nyugaton a Ruszti-kapu. A Török-kapu volt a legerősebb, az ötvenes években azonban a szomszédos hotel építése közben egy része elpusztult. A Brucki-kaputól keletre még a bástyák is épségben vannak. A Török-kaputól délre lévő háromszögletű bástyát beépítették.

Története: A község német neve eredetileg Burgbach lehetett, mivel a patakparton egy vár állott. A magyar név, Feketeváros 1641-ben szerepel először írásos emlékeinkben. A burbachi vár 1270-ben Buzád-Hahót Miklós tulajdonából Ponych bán birtokba került. Egy évvel később Sidou védelmezte hősiesen a várat az osztrákok ellen és számos ellenséget megölt, mielőtt maga is halálos sebet kapott. 1273-ban Przemysl Ottokár elpusztította a várat.

1515-ben a kismartoni uradalomhoz került a helység. 1527-ben piactartási jogot kapott.

A török 1527-ben és 1647-ben pusztított a faluban. Az utóbbi eseményhez fűződik a következő történet: Greiss András feketevárosi fiút elhurcolta a török, de az éjszaka leple alatt, amikor egy erdőben megpihent a csapat, sikerült megszöknie. Elcsigázva érkezett meg faluja határába és ott elvesztette az eszméletét. A falubeliek akadtak rá és hazavitték. Húsz évvel később, szabadulása emlékére szép oszlopot állítottak az út mellett, azon a helyen, ahol megtalálták. (Széleskút és Feketeváros között.) Az oszlopon az 1666-os évszám olvasható Greiss András meg is örökítette egy festményen azt a jelenetet, amikor egy török lovas rabszíjon vezeti. A képen a következő szöveg olvasható: ’Ich Andreas Greiss bin in 1647 von den Tatarn gefangen worden und durch die Vorbitt der H. Treufaldigkeit…erettet worden.” Ezt az egyszerű olajképet sokáig a 160-as számú házban őrizték.

/Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)/