Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár története, a horvátországi várak tekintetében máig megkerülhetetlen Gjuro Szabo szerint a következő volt: „….A Kulpa (Kupa) vidéki Ribnik várának sorsa, Ozaly várának sorsával rokonítható. A várnak és birtokának a legrégebbi urai itt is a Babonicsok voltak, majd 1394-ben a várat, Frangepán Miklós knyáz (ispán, gróf) vásárolta meg, és a család birtokában maradt, egészen a 16. század végéig, amikor is a Zrínyiek kezére került. A Zrínyi család bukása után, Zrínyi Ádám, csak ribniki javak felét kapta vissza. Zrínyi Ádám szalánkeméni halála után, a vár a grazi kamara tulajdonba került, mely a várat, a Petazzy grófoknak adta el, e család egyik isztriai birtokáért cserében. Az 1839-es esztendőben, a várat, Vukaszovich Fülöp ( Filip Vukasovic ) tábornok, az un Luising (azaz Lujza) foút megépíttetője kapta meg. A későbbiekben, ismeretlen körülmények során, a kisnemesi Gál József birtokába került…”.

Mindehhez kiegészítésként, Engel Pál, a magyar történetírás klasszikusának adatai: „…A vár története 1382-ig azonos Ozaly várának történetével, ekkor Prodavízi Mikcs bán fia kapja meg a királytól, aki 1394-ig tarthatta birtokában.

Ezután a Frangepánok tulajdona lett. A vár 1474-ig a Frangepán család ozalyi ágé volt, majd ezután egészen 1526-ig, a modrusi ágé lett...”

A vár mai állapota:

A vár, 2002. szeptemberében szabadon bejárható volt, így az addig itt működő hivatalok távozása után teljesen üres volt, ennek okán számos olyan részlet is megtekinthetővé vált, ami az utóbbi időszakok fejleményei után, már nem tehető meg. Ugyanis a várat, 2003. augusztusában egy magánjogi szerződéssel a horvát állam magántulajdonba adta.

Az új tulajdonos, az Angliában élő Frangepán Ingrid hercegnőés két fia, Lőrinc és Miklós lett. Ez így azonban nem pontos, mivel a hercegnő és fiai, nem az ősi Frangepán család leszármazottjai (a család utolsó férfitagját, Ferencet, ugyanis a Wesselényi féle összeesküvés után kivégezték). A hercegnő valódi neve a férje után de Lupus volt, aki csak felvette és nem örökölte a Frangepán nevet. A hercegnő a vétel után, egy zártkörű golf klubbot akar működtetni a várban, aminek okán az erre járó látogatók a várba nem mehetnek be.

A vár egy északról dombokkal védett, a Muljevac patak vizével táplált mocsaras rét közepén fekszik, a főúttól keletre. A látogatásunkkor a várba északról, egy rámpán és egy fahídon keresztül lehetett bemenni. A vár eredeti kapuja azonban keleten, a visszabontott lakótorony melletti kaputornyon keresztül vezetett. Van még egy, gazdasági kapuként funkcionáló kapu is a vár déli oldalán, amit azonban csak a 19. század végén nyitottak meg. A másodlagos kapu, egy síkmennyezetes, nyitott, pitvarszerűségű térségbe vezet, ahonnan egy lépcsőn lefelé a várudvarba lehetett kijutni. Az udvart, gazdasági helyiségek ölelik körbe. A felsőbb szintek lakóhelyiségül szolgáltak. Nagyon érdekesnek mutatkozott az egykori lakótorony, valamint a kaputorony, továbbá az északnyugati oldalon álló ötszögletű torony földszintje. Az ötszögletű torony szintjei közti közlekedést, egy máig eredeti, gótikus kialakítású rendszeren keresztül oldották meg. Az ötszögletű torony legfelső szintjét, egy várkápolna képezi. Külön érdekessége a várnak, hogy máig fennmaradtak a vár 15. században kialakított árnyékszékei, illetve azok ejtőaknái.

A fentiek miatt sajnálatos, hogy e ritkaságszámba menő, máig teljesen ép állapotban fennmaradt, kultúrtörténetileg is igen értékesnek tekinthető vár magántulajdonba kerülvén, már nem bejárható.

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovečni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.