Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BoldogkőváraljaMagyarországBorsod-Abaúj-Zemplén vármegyeAbaúj-Torna történelmi vármegye - Boldogkő

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Mellékletek
  • Térkép
  • Szállás

Boldogkő vára

A Zempléni-hegység nyugati vonulatának előterében helyezkedik el Boldogkőváralja település. A falu északnyugati szélén magányosan emelkedő, keskeny, észak-déli irányú andezittufa sziklagerincen állnak egyik legismertebb várunk ma is tekintélyes méretű falai. A várhegy keleti a oldalon igen meredek, míg nyugaton lépcsősen ereszkedő.

A gerinc legmagasabb, mintegy 14 × 50 méteres északkeleti részét egy nyújtott téglalap alaprajzú épületegyüttes foglalja el. A vár központi része többszintes, az északi végén élbe futó, háromszög alaprajzú, de magasabb és ezért toronyként megjelenő, pártázatos lezárású bővítménnyel ellátott lakóépületből és az ahhoz délnyugaton vastag fallal csatlakozó 10 × 10 méteres, négyzetes toronyból áll.

A lakóépület nyugati falában a földszinten keskeny rés-, az emeleten nagyméretű csúcsíves ablakok, keleten és délen többszörös
átalakítás nyomait mutató, részben elfalazott ajtók és ablaknyílások. Belső falazatai már nagyrészt az itt korábban működött turistaszálló kialakítása kapcsán készültek, a betonfödém alatt és a külső K-i falon néhol boltozatmaradványok. A keleti sziklaperemen keskeny, a lakóépülethez hegyes szögben bekötő várfal húzódik.

A négyzetes torony déli oldalához egy alacsonyabb szintű, 14 × 14 méteres udvarrész csatlakozik, keleten egy téglapilléres épület alacsonyabb falmaradványaival, a délekeleti sarokban egy sziklába mélyített aknával, délnyugaton az alsó udvarról felvezető, boltozott, lépcsős bejárattal.

Az udvar déli fala azonos a vár délnyugati sarkát elfoglaló, már részben a sziklagerinc alacsonyabb nyugati lépcsőjén emelkedő, többszintes, födém- és nyílásrészletei alapján többször átépített, ma ugyancsak toronyként megjelenő, szabálytalan négyzet alaprajzú épület külső falával. Alsó szintjén szárazmalom sziklába vágott maradványai.  Ez utóbbi épület nyugati fala egykor tovább folytatódhatott észak felé.

Ma ennek helyén egy jóval alacsonyabb, délen gyilokjárós-lőréses-pártázatos lezárású, északon ablakokkal-lőrésekkel áttört, a felsővár háromszög alaprajzú épületrészéhez ívesen befutó, többször átépített várfal határolja az első nyugati sziklalépcsőt elfoglaló, alig 5–6 méter széles alsó várudvart vagy falszorost, benne félköríves alaprajzú, emeletes kaputoronnyal.

Az udvar magasabb északi részén további építmények csekély maradványai, alattuk sziklába vágott pincejáratok találhatók. A várfalon kívül elterülő 10–15 méter széles második sziklalépcső északi és nyugati oldalán újabban a  külső- vagy alsóvár több periódusú, sziklában vágott palánkerődítésének jelentős maradványai, továbbá gazdasági épületek részletei kerültek elő, míg a legmagasabb sziklagerinc D-i nyúlványát egy, az itt fennmaradt gerendafészkek alapján újabban visszaállított faszerkezetű elővédmű foglalja el.

Kutatástörténet és helyreállítás:

Boldogkő az egyik leglátványosabb tájképi megjelenésű várunk. A várban eddig végzett ásatások eredményei nem támasztják alá egyértelműen K.Végh Katalin megállapítását, miszerint a 13. század közelebbről nem ismert időszakában emelt vár eredetileg csak a sziklagerinc D-i részén felépített, lakótoronyként értelmezett négyzetes toronyból állt volna.

A sziklagerinc szint- és topográfiai viszonyai és az itt előkerült leletek ugyanis nem zárják ki, hogy már a legkorábbi időszakban felépülhetett a téglalap alaprajzú lakóépület is. Ennek északi, háromszög alaprajzú záródása – melynek első emeletén később a kápolna valószínűsíthető - eredetileg nem jelentkezett feltétlenül önálló toronyként. A 17. századi leltárak alapján ugyanis elképzelhető, hogy az egész épületegyüttes két emelettel rendelkezett.

Ezen épületek egyidejűsége esetleg falkutatással lenne még igazolható – ez vonatkozik az összes, magasan álló épületrészek későbbi átalakításainak értelmezésére is – a 14. század első felének történeti viszonyai mindenesetre nem valószínűsítenek egy nagyobb kiépítést, hiszen Boldogkő nem játszott különösebben jelentős szerepet a Drugethek kezén volt erősségek között.

Ugyanakkor a vár további bővítésére, így a DK-i falak és a DNy-i épület emelése minden bizonnyal már a 15. században került sor. Elképzelhető, hogy az utóbbi vagy annak már hiányzó É-i része eredetileg kapuépítményként szolgált. Nem egyértelmű azonban az alsó várudvar ma álló építményeinek korhatározása, a félköríves kaputorony és a hozzácsatlakozó várfalak még a 16. században is épülhettek. Biztosan a 16-17. század folyamán került sor az alsó várudvar É-i, 1682-ben Csonka-bástyának nevezett É-i része beépítésére, a négyzetes torony K-i boronavázas bővítménye és nem utolsósorban a Ny-i elővár kialakítására.

A vár katonai értékét jelzi, hogy a tűzfegyverek korára jellemző korszerű védőművek emeléséről nincs tudomásunk. A szárazmalom a 17. század végén létesülhetett, de számos építmény, mint a ciszterna, a tömlöcnek tartott sziklaakna, a nyugati várudvar. Sajnos a gerinc déli nyúlványának gerendalyuksorainak vagy épp az egyes pincejáratoknak pontosabb korhatározása technikailag nem lehetséges.

Csak az újabb kutatás mutatott rá, hogy a Péchyek 19. századi romantikus romkonzerválása alapvetően átformálta a korábbi eredetű épületrészeket. Ebből az időből származnak a lakóépület és a külső kaputorony csúcsíves nyílásai, a sziklagerinc felső részére vezető boltozott lépcsős feljáró, az északi háromszög alaprajzú épület mai déli fala, a pártázatos-lőréses falkoronák és a további nyílások többsége is. Valószínű, hogy a nyugati várfal egy jelentős szakasza is ekkor épült újjá. A munkálatok mellett jórészt ki is tisztították a vár belső területét, eltávolítva a sziklafelszínről a feltöltési és omladékrétegek jelentős részét. Ennek köszönhetően válik érthetővé, hogy az eddigi ásatások miért nem eredményeztek jelentősebb leletanyagot.

A várromokat 1952-ben mérte fel a Miskolci Tervező Intézet, ez szolgált alapjául az azóta közzétett kutatási alaprajzoknak is. A vár máig legátfogóbb igényű értékelését K. Végh Katalin végezte el 1966-ban napvilágot látott, alapos tanulmányában, ahol az általa 1963–1964-ben folytatott, a helyreállítást megelőző ásatások eredményeit is feldolgozta. Az 1968-ban befejeződö helyreállítás és állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt. Helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került.

2002–2003-ban Éder Katalin és Koppány András végeztek részleges feltárást az alsó-vagy külsővárban, majd ennek mentén a vár falainak szükséges állagmegóvása és kiegészítéseek történtek meg. A vár külső látványa megváltozott. A két torony (a kaputorony és a déli torony) védőtetőt kapott. Az alsó udvar falán körben közel 100 m hosszban gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati, illetve az északi irányba. Az Oroszlánszikla nyergén sziklakijáró, a kiugró ponton figyelőtorony épült. Elkészűlt a vár pincéjének és a vár borozónak föld alatti összekötése. Az ezt követő évtizedben további kisebb léptékű felújítási, illetve állagmegóvási munkálatok zajlottak. Lépcsővel látták el a háromyszögletű tornyot és a kilátó rész üvegezett fedéséről is gondoskodtak. Sajnos a pinceétterem felé nyíló sziklaalagút viszont elzárásra került.

2020 végén indultak meg ismét a nagyobb ívű rekonstrukciós munkálatok. 14. századi állapotában helyreállításra került a palota szárny, a ciszterna udvarral. Az északkeleti toronyban kialakításra és berendezésre került a középkori konyha. Emellett megújult a kaputorony, műkődő csapóhíddal. A Castrum Boldua középkori étterem terasza alatt vizesblokkal, ajándékbolttal és kávézóval felszerelt fogadóépület szolgálja vendégek kényelmét. A belső berendezések is folyamatosan érkeznek és kerülnek a helyükre. A tervek szerint 2021 végére a belső terek kiállítási része is teljessé válik.

A vár története:

A vár feltehetően a tatárjárás után épült, IV. Béla király engedélyével 1255-1272 között. Építtetője a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán, vagy családjának egyik tagja lehetett. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte. Írásos emlékek a várat „castrum Boldua”  néven 1295-ben említik először egy III. András által kiadott oklevélben.

Mivel a Tomaj-nemzetség Abaúj megyei birtoklására más adatokkal nem rendelkezünk, így nem zárható ki az sem, hogy Boldogkő építése az Aba-nemzetséghez, esetleg épp Amadé nádorhoz lenne köthető. 1300-ban mindenesetre az ő itteni várnagyáról értesülünk.

1312-ben Károly Róbert a rozgonyi csatában legyőzi Aba Amadét és az elkobzott várat a király a Drugeth családnak adományozta úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott.

1388-ban Zsigmond király a hozzá tartozó falvakkal együtt Czudar Péternek zálogosította el. 1403-ban Perényi Péter a lázadóktól foglalta vissza a király részére. 1422 után előbb Lazarevics István, majd Brankovics György birtokolta. Mátyás uralkodása alatt előbb a Parlagiak, majd Kassa városa, végül 1528-ig a Szapolyaiak kezén volt.

A mohácsi csata után számos alkalommal váltotta birtokosait, többször ostrommal foglalták el a Ferdinánd- illetve Szapolyaipárt hívei. Részletes birtoklástörténetét még nem tisztázta levéltári kutatás, legjelentősebb 16–17. századi tulajdonosai közül a Serényiek és a Palochayak említendők meg.

Jelentősebb stratégiai szerepet nem játszott, azonban általában alatta gyülekeztek a vármegyei csapatok. 1671-ben Szelepcsényi György érsek kezébe került, akitől 1685-ben az esztergomi káptalan örökölte. Közben azonban a kurucok első sikertelen ostromai után Thököly Imre foglalta el és tartotta fennhatósága alatt. A vár nem játszott katonai szerepet a Rákóczi-szabadságharcban, így az eddigi szakirodalomban feltétezett lerombolása nem bizonyított.

1715-ben a lőcsei jezsuiták szerezték meg, s elsősorban a hozzátartozó uradalom raktáraként hasznosították. 1753-ban a Péchy-család vette meg, de ők a faluban 1768-ban egy új kastélyt emeltettek. Azonban 1830 körül az ekkor már romos várban is építkeztek.

A 19. század végétől öröklés révén a Zichy-családé, majd 1945 után állami tulajdonba került.

Források:

Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az ókortól a kuruc korig,
Magyarország várainak topográfiája - Miskolc 2007

Sós István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében
Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLI., Miskolc 2002) IV. 06.31

Koppány András-Éder Katalin : Boldogkő alsóvár 2003

Garas Norbert : Boldogkő vár helyzete 1300-tól 1240-ig

Garas Norbert : Boldogkő vár középkori története



GPS: É 48° 20.678 (48.344627)
K 21° 13.954 (21.232573)

Információk: A Zempléni-hegység nyugati vonulatának előterében helyezkedik el Boldogkőváralja település. A falu északnyugati szélén magányosan emelkedő, keskeny, észak-déli irányú andezittufa sziklagerincen állnak egyik legismertebb várunk ma is tekintélyes méretű falai.

A vár már messziről jól láthatóan uralja a tájképet. A faluba érve, a vár jelzésű balra tartó bekötőútra térünk, amely a vár alatti parkolóig visz fel. Parkolási díj a 2021-es adatok szerint már nincs szedve.

A vár nyitva tartásáról, a belépők árairól, az adott időpontokban rendezett programokról, célszerű a vár honlapján, vagy Facebook oldalán tájékozódni: www.boldogkovara.hu .

A vár alatti pincében a Castrum Boldua középkori étterem várja vendégeit.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció