Sepsiszentgyörgytől ÉK-re, a Szépmező É-i részén, az Olt bal parti teraszán fekszik Gidófalva (Ghidfal�u) község. Református temploma az Olt árterületét szegélyező magaslaton, a falu szélén áll. A település Szent Gedeonnak szentelt temploma feltehetően a 13-14. században épült, bizonyára félköríves szentéllyel. A mai templom román kori, keskeny ablakos hajója ennek a korai templomnak a maradványa. A gótikus átépítésre a 15. század végén vagy a 16. század elején került sor. Ebben az időben épült a nyolcszög öt oldalával záruló, minden bizonnyal boltozatos szentély. A déli oldalbejárat egyenes záródású reneszánsz ajtókerete azonban nem ekkor, hanem valamivel később, egy javítás alkalmával, a 16. vagy a 17. század során készült el. A lőréses kaputorony és a várfalak építése a legnagyobb valószínűséggel a 15-16. század fordulójára tehető. A templomot 1658-ban a tatárok fölégették. A javításokra 1672-ben került sor, amit a déli bejárat fölötti felirat tanúsít. 1802-ben a földrengés a templomot és a tornyot megrongálta. 1936-ban a templomot kijavították. E felújítás során a padlószint alatt megtalálták a korai félköríves szentély maradványait.
A templom bejáratához érve az 1787-ben készült kontyolt tetejű, oszlopos portikusz fogad, melynek oszlopközti ívei váltakozva félkör- és szamárhátívesek. A szentély a hajónál valamivel keskenyebb és kissé magasabb, poligon záródású. Sekrestyeajtó nyomai nem látszanak. A templomnak egyszerű kivitelezésű, kékre festett kazettás mennyezete van. A hajóban és a szentélyben nincs egyetlen gyámkő sem, amely az egykori boltozat létéről tanúskodna. A szentély azonban egykor bizonyosan boltozatos volt, legalábbis erre utalnak a külső támpillérek. A hajó déli falán két elfalazott román kori ablak található.
A templomtól DK-i irányba, tőle alig 3 m távolságra a harangtorony emelkedik. Ez volt régen a cinterem bejáratát védő kaputorony. Felépítése kétségtelenül hadi rendeltetésről tanúskodik. A kapualj fölötti első, második és harmadik emelet középkori oldalfalait keskeny lőrések törik át. A toronyba való feljárást egykor az udvar felől az első emeletre nyíló ajtó biztosította, amihez valamikor grádics vezetett. A torony középkori része kőből épült, fala az alapnál 160 cm vastag.
A templomvár egyike azoknak a háromszéki védőrendszereknek, amelyeket több falu közössége együtt épített. Erre utal a templom épületét övező várfal DNy-i részén nyíló (jelenleg befalazott) bejárata, amelyet máig Bedeházi kapunak neveznek. A mára teljesen eltűnt középkori Bedeháza falu hajdani lakosai bizonyára részt vettek a gidófalvi templomvár építésében, s ez jogosíthatta fel őket a védőfalon nyitott újabb, a faluhoz közelebb eső kapu fenntartására. A Bedeházi kapu boltíves, keskeny (80 cm széles) bejáratának a várudvar felőli részén, kétoldalt még ma is ott állnak a védekezést célzó torlaszoló gerendák tartóhelyei.
A várfalat hajdan valószínűleg lőréses – esetleg szuroköntős – mellvéd koronázta, mely mögött védőfolyosó húzódott. A gidófalvi templom várfaláról ma hiányzik a védőfolyosó mellvédje, mellyel együtt a falak 7-8 m magasak lehettek. E felső rész lebontására az 1802-es földrengés után kerülhetett sor.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 638-639.
