Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Felső-Háromszék legtávolabbi részén, a Kézdialmás (Mereni) és Lemhény (Lemnia) közötti síkságra benyúló Szent Mihály-domb tetején magas várfallal körülvett templomvár áll. A templom a két falu határába beékelődő dombtető peremére épült, tehát nem egy, hanem két falu szükségére és annak közös munkájából emelték.

Már a 14. században templom volt e helyen, melyet a pápai tizedjegyzék említ 1332-ben. A kis méretű, román kori templomot rossz állapota miatt bonthatták le, helyette a 15. század vége és a 16. század első fele között felépítették az ovális fallal övezett udvar közepén álló, egyhajós toronynélküli teremtemplomot. A 15. századi gótikus épületet a rákövetkező évszázadokban többször átalakították. Ami ebből a korból mégis megmaradt, az a templomfal külső oldalainak támpilléreit borító gótikus esővetőkövek, valamint az alapzati rész faragott párkánya. A lemhényi templomvár legnagyobb méretű átépítésére 1777-ben került sor. Ma is ebben a barokk formájában áll.

A gótikus elrendezésű, de barokk köntösbe bújtatott templomépületet egy 3,5-4 m magas, 80 cm széles, ovális várfal fogja közre. E védőfalat a 15-16. század fordulóján emelték, Rákóczi Zsigmond kormányzó 1607-ben megerősíttette.

Keleti oldalán nyíló bejárati része feletti magas harangtornyát barokk hagymakupolával koronázták. A várfalat északi és déli oldalán egy-egy félkör alakú, többszintes toronnyal erősítették meg. Ezek a tulajdonképpeni rondellaszerű tornyok a várfal külső része elé nyújtott félkörben ugranak ki. Barokk karéjok koronázzák a várudvarra néző oromfalaikat. A várfal udvar felöli részéről, szabályos közönként, alacsonyan elhelyezett lőrések nyílnak.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 691-692.