Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Szent Miklós tiszteletére szentelt templom a 13. század első felében épült, 1332-ben említik először az oklevelek. A későbbi, különösen a 15. és 19. század második felében zajló átépítések a korai templomot erősen megváltoztatták. A háromhajós templom középhajója 18 méter hosszú és 5 méter széles, az oldalhajók 3 méter szélesek. A négyzet alakú szentély 4,5 méter oldalhosszúságú. Déli oldalán egy román-kori ajtókeret köríve látható. A torony oldalai 7,5 méter hosszúak.

A templom belterét egy 15. század végi átépítés határozza meg. Ekkor a régi román-kori ablaksort befalazták. Az oldalhajók torony melletti részét lebontották.

A 18. században a hajó és a szentély csillagidomos hálóboltozatot kapott. A torony előcsarnokának három boltívét befalazták.

1845-ben a régi szentélyhez egy félkörzáródású új szentélyt csatlakoztattak. A 19. század második felében a szentély tornyát és az oldalhajókat lebontották, majd új oldalhajókat építettek. A 20. század elején a torony régi tetejét a védelmi szinttel együtt elbontották és egy bádog piramistetőt emeltek a helyén.

Egy 19. század közepéről származó rajz szerint a templomerődnek hajdan két kerítőfala volt. A belső falnak egy védelmi szinttel ellátott tornya volt. A külső falat négy bástya és egy négyzetes alaprajzú torony erősítette. A kerítőfal sokszög alakú volt. Az északi részen megmaradt faltöredék lőrései azt mutatják, hogy a fal mentén, három szinten futott körbe gyilokjáró. A templomtól délkeletre egy hosszan elnyúló háromszintes épület áll, amit terménytárolónak, valamint lakásnak használtak. 1931-1932-ben javították a várfalat, valamint a templomot. 1970-ben az északi kerítőfalat vasbeton gyűrű beépítésével mentették meg a ledőléstől.

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 596.