Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Benkovac - Cogoljvár

Benkovac, mint város és körjegyzőségi székhely, az észak dalmáciai Zadar megye része. A város, a Bukovica és a Ravna kotara hegység déli érintkező pontján fekszik, a Zadar – Knin közti vasútvonal mentén. A városban kereszteződnek a Zadar – Knin, a Biograd – Obrovac és a Novigrad – Šibenik közti utak. A gazdasági ágak közül fejlett a mezőgazdasága (az állattenyésztés, a földművelés és a szőlőtermesztés), a szőlőfeldolgozása és a fémplasztikák termelése.

A középkor folyamán Benkovác szélesebb térsége, a horvát vármegyék, a nónai (Ninske), a luki (Lučke), a szidrai (Sidraške) és a bribiri (Bribirske) birtokszervezetébe tagozódott be, melyek mindössze 12 horvát nemzetséghez tartoztak. Erre az időre számos román és gótikus stílusú templom létrejöttét lehet datálni, melyeket az utóbb betelepül pravoszláv népesség papjai foglaltak el. A középkorban fejlődött ki a térségre jellemző glagolita írásbeliség, mely egészen a 19. századig fennmaradt. Benkovac település neve, a főúri Benković családtól ered, akiknek a székhelye a benkováci várkastélyban volt.

A Benkovićok várkastélyát a 15. század végén, vagy a 16. század elején építették fel. Az erősségnek négyzetes alaprajza van, két félkör alakú toronnyal a déli és a nyugati sarkán. A kapu melletti lakótornyot, mely északra, a valamikori Magna via felé fordul, valamivel később építették (Dr. Nikola Jakšić: Benkovac i okolica u srednjem vijeku - Benkovác és környéke a középkorban, Split, 2000.).

A várost és környékét a velenceiek a 17. században foglalták el és rögtön nagy jelentőséget is kapott, mint fontos utak kereszteződésében lévő támaszpont, mely a környékbeli, észak dalmáciai városokat kötötte össze Horvátországgal. A 17. század végén, a 18. század elején, a velencei hatalom, Benkovácon és tágabb környékén, nagyarányú betelepítést hajtott végre a török területekről áttelepülő vlach népelemekből. Ennek okán, a 19. század második felében Benkovác a horvát nacionalisták és a szerb politikusok közti küzdelem színterévé vált, akik az autonómiájukért harcoltak.

A II. világháború után, Benkovác város körjegyzőségéhez csatolták a környékbeli falvakat, aminek következtében, a közigazgatásban a szerbség vált meghatározóvá és az államalkotó horvátság került kisebbségbe.

A szerb agresszió és az 1991-1992-es Honvédő háború folyamán, a szerbek elfoglalták a várost és környékét is, és nagyobb pogromokat szerveztek az itteni horvát lakosság ellen, javaikat elrabolták, vagy elpusztították. Benkovac csak a „Vihar” (Oluj) fedőnevű katonai akció során szabadult fel, 1995. augusztusában. A száműzetésből a horvát lakosság csak ezután térhetett vissza és a várost jelenlegi lakosai fokozatosan, újítják fel elpusztított értékeiket.

Fordította: Szatanek József