DOKLYNA
Stara Diklenica
Elhelyezkedése:
Az ódiklenicai (Stara Diklenica) falu déli részénél lévő 175-ös magassági pont és a Plavnica patak hídja (a Strara Diklenicából, Gornje Plavnicébe vezető úton) között található a dokinaci (Dokinac) határ. A patak vize mellett, a hídtól kb. 150 méterrel feljebb, található a sztarcsevljani (Starčevljani) Franjo Hajduković tulajdonában lévő, Grničkának nevezett rét. Ezen a réten, közvetlenül a patak partján, észak-déli irányban helyezkedik el az a várhely, mely a középkori Dokyna várnak felel meg. Erre a Dokinac helynév is emlékeztet (ennek előtte valószínűleg Doklinácnak nevezték, így szükségtelen a helynévnek a Doka női névből való levezetése).
A várhelynek szabályos téglalap alakja van (a hossza, kb. 30 m, a szélessége, kb. 15-18 m, a magassága, kb. 1 m). A keleti oldalát valószínűleg egy földtöltésen, vagy egy várárkon keresztül lehetett megközelíteni, melyben a Plavnica patak vize folyt. A várárok és a patak medre között, két kisebb földhalom van, melyek magassága szintén 1 m körüli, mögöttük még két védőárok van, a hozzájuk tartozó földsáncokkal. A várhely északi, nyugati, déli oldalán szintén árkok és sáncok maradványai figyelhetők meg, melyek már igencsak sekélyek, illetve alacsonyak. Ezek párhuzamosak a várhely oldalaival, így tehát ezek is téglalap alakúak.
A várhellyel szemben, azaz észak-déli irányban, még egy-egy magaslat nyomai láthatók, melyekről feltételezhető, hogy valamiféle erődítés, vagy lakóépület maradványai lehetnek.
A várhely neve és múltja:
Még a bronzkorban és a kora vaskorban, a Dráva folyó és a montenegrói tengermellék közti térségben, különböző illír nemzetségek voltak megtalálhatók. Településeik nyomaira, a Bilogorában is rálelhetünk, mint Drljanovciban, Severinben, Stara Pavljaniban, Katalenában, Klokočevciben, stb. Ezek az illír nemzetségek különböző neveket viseltek, úgymint: Jászok, Szerotinok, Andezitok, Breucok és Oszerijátok. Rájuk, még ma is számos topográfiai név emlékeztet ezen a vidéken. A kelták bejövetelével az itteni őshonos kultúra latinizálódott.
A mai Diklenicának, legalábbis a számunkra hozzáférhető dokumentumok szerint, nincs régebbi múltja a 15. századnál. Így pld. 1458-ban(28), a közeli Sztreza (Streza) faluban megemlítettek egy Paulus Bothos de Dokylna nevű nemest, aki a bán embereként, bevezette a pálosokat, Kamen falu birtokába. Ő volt a felelős, az 1461-ben(29) elhunyt, Kendelovci Kandal György cirkvenai nemes végrendeletének végrehajtásáért. Valamivel később a pálosokat Bykallya falu birtokába vezette be, továbbá, nemesi bíróként, szintén ő rendezte a pálosok Horvatovschini birtokának megyehatárait 1462-ben(30), aztán 1468-ban(31) újra feltűnt a neve egy jegyzőkönyv aláírójaként, mely az új tulajdonosnak Jakopovac faluért kifizetett pénzének átadásáról szólt.
Hamarosan a török megkezdték Bilogora kifosztását és ettől kezdve nincs semmi olyan dokumentumunk, mely a vidéken történtekről szólna, mivel 1538-ban, a pálosok is elhagyták Sztrezát.
Azonban mindenek írásos bizonyíték hiányának ellenére, megállapíthatjuk, hogy e vidék a háborúk során elpusztult és elnéptelenedett, űgyhogy, csak 1610-ben említették meg újra ezt a falut, de már a Doklienica név alatt. A 20 századra már annyival több ember élt itt, hogy három ilyen nevű falut is létesítettek (Ó -, Új- és Középső Diklenica).
JEGYZETEK:
28. K. Dočkal: Srednjovjekovna naselja oko Streze (Egy középkori település Sztreza környékén, „Starina” JAZU, 46. Zágráb, 1956. 153.)
29. ua.
30. ua.
31. ua.
32. ?
LOVRENCEVIC, Zvonko
Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)
Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
fordította és összeállította: Szatanek József
