Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Monok - Ingvár

Monok ÉNy-i végétől a DNy-felé lejtő Borjú-völgy vezet a településtől 2,5 km-re emelkedő Ingvar nevű hegy alá. Az Ingvar K-i aljában ÉNy-felöl a Répa-völgy csatlakozik be, melyben jelenleg több halastó van. Az Ingvár hegyet szinte körbeölelő tavakat az eredetileg itt folyó Gilip-patak felduzzasztásával hozták létre.

Az Ingvár önállóan kiemelkedő  hegy, meredek oldalakkal, csak a DK-i oldala enyhébb lejtésű. Legmagasabb része a Ny-i végében van, tszfm. 227,5 m. A hegy É-i, Ny-i és részben DNy-i meredek oldala felett nem találunk sáncot, vagy árkot; az enyhébb lejtésű DK-i oldal felöl védi az egykori erődített területet egy 340 m hosszú, alacsony sánc, elmosódott ÉK-i vége már nehezen követhető. A sánc középső részén mindkét oldalon árok kíséri.

A hegy K-i részében még egy elkülönülő, „belső várat" is találunk. Sánc veszi terjesen körbe, Ny-i oldalán egy kapunyílással. A meglepő az, hogy a belsővár nem a hegy legmagasabb, Ny-i részén van, hanem a 10 méterrel alacsonyabb K-i oldalon. A két részt a sáncon kívül, annak Ny-i rövid szakaszán még egy mély árok is elválasztja.

A felsővár belső területe lapos, a Ny-i sánc mellett egy 2-3 m mély, mesterséges gödör van. Az egész hegyet sűrű erdő borítja, csak a felsővár belső területe füves tisztás.  A DK-i oldal teraszai a sűrű bozót miatt csak részben járhatók be. Valószínű azonban, hogy felhagyott szántóföldek nyomai lehetnek, és nem tartoznak a várhoz.

Az Ingvár név először 1435-ben egy puszta (praedium) neveként bukkan fel először, de még 1851ben is Monokhoz tartozó pusztaként szerepel. Ingvár birtokával kapcsolatos adatok a későbbi irodalomban is szerepelnek, így Soós Elemérnél is, aki szerint az Ingvárat már 1393-ban említik, de az adat forrását nem közli. Ismereteink szerint az Yngvar hegy első alkalommal egy 1508. évi oklevélben szerepel, de a terület földrajzi  nevei között később, így 1696-ban is megtalálható. 1897-ben Dongó Gyárfás Géza a várat Zemplén megye erősségei között szerepelteti, a későbbi említések azonban szinte kizárólag forráshivatkozások nélküli, illetve fölöttébb kétséges  adatokat közöltek a várról.

A várral a helyszínen Skerletz Iván foglalkozott első ízben, 1979 őszén. A két részből álló várat vázlatosan felmérte és sáncait is leírta. A felső vár Ny-i sánca mellett 2-3 m mély mesterséges gödröt állapított meg, a DK-i oldalon pedig a sáncon kívül több teraszt figyelt meg. Az erődítmény első részletes leírására és felmérésének közzétételére 2004-ben került sor. 2007-ben az Ingvár védetté nyilvánításával kapcsolatos bejáráskor megállapították, hogy a hegy platóját teljesen körbeveszi a sánc, ezért a vár felmérése kiegészítésre szorul.

Régészeti lelet hiányában az Ingvár korát nem lehet meghatározni. A felszíni jelenségek alapján egyaránt lehet őskori és középkori is. Az is bizonytalan, hogy a felső vár egykorú-e az alsó sánccal.

Köszönjük Hajdú Istvánnak a helyszínen készített és számunkra átadott képeit!

Forrás:

B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (MAGYARORSZÁG VÁRAINAK TOPOGRÁFIÁJA 1.)

FÉNYES E., 1851. ÍV. 128.; CSÁNKID., 1890. 365,371.
PASZLAVSZKYS., 1897. 233.; SoósE., 1917.13. Dl. 75973
SCHRAMF., 1973.150.
DONGÓ-GYÁRFÁS G., 1897. 259.
BARNA J. - DARVAS L., 1931. 13.; BARNA J., 1931. 80.;
ANGYAL B., 1955. 9, 74, 85.; ZSUFFA T., 1961. 506. - Az adatok részletes felsorolását lásd: NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004. 205. alatt.
Skerletz Iván 1980. augusztus 10.-i levele Nováki Gyulához.
NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004. 203-207.
Jankovich-Bésán Dénes, Nagy Levente, Nováki Gyula és Szepessy Zsolt monoki polgármester terepbejárása 2007. június 14-én.