Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Máriakéménd, vár (Török-vár)

A település melleti Várhegyen 1273 körül az itt birtokos Győr nembeli Óvári Konrád épített várat, melyet először Lodomér esztergomi érsek említ levelében. A várat és uradalmát fia, I. Jakab, majd halála után kiskorú fiai örökölték. Azonban 1316-ban a Héder nemzetségből származó Henrik fia János - Szekcsői Herczegh János - erőszakkal elfoglalta. Miután Károly Róbert király e cselekményről értesült, Zsibó mellett kiadott oklevelében még ebben az évben azt visszaadta jogos tulajdonosainak.

Konrád unokái Miklós és Konrád 1330-ban a birtokot egymás között felosztották. A Herczegh János által lerombolt várat Konrád kapta meg. A várat ezután újra felépítették. Kéménd ekkor már három részből állt: Váralja, Kis és Nagykéménd falukból.

A török hódoltság alatt a környék teljesen elnéptelenedett. Akkorra korszerütlen várát a török feltételezhetően már nem használta fel. A mai napig is közismert Török-vár elnevezés, vélhetően csak ragadványnév, amelyet a viharos idők elmúltával érkező szerb, horvát, majd német származású betelepülők használtak a hely megnevezésére.

Az ismeretlen körülmények között elpusztult várnak ma már csak csekély alapfalmaradványa található a felszínen. A romok alatt található a Remete-lyuk, melynek barlangszerű mesterséges képződménye 10 méter hosszban nyúlik a domb alá.

A vár alatt települt helység 1285-ben a pécsi káptalan bizonyságlevelében "villa Kemed" majd "Kemed, Kemud" alakban fordul elő okleveleinkben, mint a Kéméndiek birtoka. E család 1464-ben a falut, más helységekkel együtt Aranyani Tamásnak adták zálogba, kinek felesége Kéméndi leány volt. 1500-ban azonban a Gyulaiak tartanak rá és más birtokokra igényt azon a címen, hogy ezek közös birtokuk volt a Kéméndiekkel.