Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagybánya várát a Nagybányából Szinyérváraljára vezető 1 C jelű autóútról közelíthetjük meg; ebből ágazik ki észak felé a Borkúti-völgybe vezető út, Nagybánya (Baia Mare) központjától mintegy 8 km-re. A Borkúti-völgyben észak felé haladva szórványtelepülésen vezet át utunk, majd az előbb említett leágazástól 4 km-es távolságban megállva az út mentén lévő házak között az út északi oldala fölé nyúló dombra felvezető ösvényen gyalog kapaszkodhatunk fel a 444 méter magas Várhegyre. Az ösvényt kisebb bányatárnák szegélyezik. A hegygerincen délkeleti irányba vezető gyalogutat a vártól kb. 80 méteres távolságban egy mesterséges árok szakítja meg. Továbbhaladva jutunk el a két részből álló, összességében elnyújtott háromszög alakú vár területére.

A királyi kamarához tartozó Nagybánya városának várát először 1407-ben említik. 1457-ben Hunyadi János özvegyének, Szilágyi Erzsébetnek várnagya, Zápolyai Imre deák parancsnokol falai között. Oklevelek később már nem szólnak róla, nem tudni, mikor pusztulhatott el.

A belső vár a várterület keleti oldalán helyezkedik el, mérete kb. 40 méter x 40 méter. Területét több helyen mélyedések, kincskereső gödrök tarkítják. Északi oldalán találjuk az egyetlen megmaradt falszakaszt, amelyről nem tudni, hogy milyen helyiséghez tartozhatott. A belső várat egy 10 méter széles, helyenként 1,5-2 méter mély árok veszi körül, amely a déli oldalon ellaposodik.

A belső vártól nyugatra helyezkedik el a háromszög alakú külső vár, melynek felszínén falmaradvány nem látható. A külső- és az árokkal kerített belső várból álló erősséget egy további árok keríti az északi, a nyugati és a déli oldalon. A hegyoldal meredeksége miatt az árok a keleti oldalon hiányzik.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 331.