A vár története
Engel Pál adatai szerint:A magyar történetírásban
Alsókladusaként, de Nagykladusaként is ismert birtok,
1464-1465-ig Frangepán Márton tulajdonában volt, majd a cetini
Frangepánoké (1465-1520.), hogy 1520-tól, a család
szluini ágáé legyen.
Az Alsókladusának nevezett váraljai település, Szt. Keresztnek szentelt
plébániatemploma, 1501-ben a goricai
foesperességhez tartozott.
Velika Kladuša hivatalos honlapja szerint: Az eddigi ismeretek alapján, Kladusát az írásos források, mint Cladosa, 1280.
október 30-án említették meg először.
Ekkoriban a blagaji Babonics comesek birtoka volt. A nagytekintélyű Babonics család
1314-ben felosztotta birtokait,
melynek során Kladusa blagaji Babonics Radiszlávhoz került. A törökök
már 1464-től rendszeresen zaklatták a
környéket, így feltehetően ez időben kerülhetett Frangepán
Márton birtokába, aki valószínűleg ekkoriban építhette fel
a várat is. A majd 150 éves török zaklatás ellenére, Kladusa
várát csak 1633-ban sikerült a törököknek elfoglalniuk. A
teljesen törökké lett város aztán a hódoltság egyik
legjelentősebb környékbeli települése vált, s még ma is az
iszlámhitűek egyik központja.
"...Nagykladusa várának igen érdekes alakja van. A vár legrégebbi
részét, azaz a belső várat egy magas és erőteljes
kör alakú védőfallal övezték. A várba való
bejutást egy szűk lépcső segítségével oldották meg. A
belső vár övező
falai mögötti térséget, majd a falak csúcsáig földdel és
kövekkel töltötték fel, hogy minél nehezebben lehessen
bedönteni, ezért az akkori tüzérség nem sok kárt tudott benne okozni. A
vár legrégebbi része így egyetlen hatalmas
tabiját formáz (tabija – török módra épített
ágyútorony), melynek teljes egésze egy ágyúteraszként
szolgált.
Ennek a hatalmas tabijának az egyik oldalára, mely a várhegy letarolt lejtője
felé nézett, egy erőteljes tornyot
építettek, melynek éle a várható támadás
irányába fordult, hogy enyhítse az ellenséges tüzérség
ágyúgolyóinak
hatását.
A várat elsŐként alaposan feldolgozó Ćiro Truhelka így írt
róla: „A nagykladusai várnál szinte matematikai
pontossággal számították ki azokat a szegleteket, ahonnan az ellenséges
lövész lőtávolsága elérhette a várat, így az
általa okozott károkat is jelentősen lecsökkenthették, ám ennek a
gyakorlatnak az értékét világosan bizonyítja az az
ágyúgolyó, mely a belső vár tornyának falában akadt meg,
azaz a modern tüzérséggel szemben ez már nem bizonyult
hatékonynak. Mind ez arra utal, hogy a várat a kőhajító-gépek
és nem a tüzérség korszakában építették fel”.
A nagykladusai Öregvárat övező, utólagos törökkori várfalat
1633-ban készítették el. A várnak volt egy dzsámija és
valamivel jobbra egy kisebb, kapuudvarral rendelkező várkapuja is (1. ábra). Az
utólagos külső vár felépítéséhez
faragatlan köveket használtak, ami arra utal, hogy a várat hamarjában
bővítették. A forrásokban említettek alapján, az
új erődítési öv a felhasznált anyag okán, jóval
gyöngébb lett az Öregvárnál.
Az is érdekes, hogy mi maradt meg Nagykladusa várának
keletkezéséről és nevéről. Nagykladusa 20. század eleji
lakosainak elbeszélése szerint, a vár a nevét az első
birtokosáról, bizonyos Kladar nevű emberről kapta. A helyiek
szerint, ez a Kladar nevű ember Podzvizd és Vranogrács (Vranograc) várát is
birtokolta.
A vár jelenlegi állapota:
A várat először 2007. április 29-én sikerült bejárnom, dr. Montskó
Péter, Roskovenszky Hedvig és Tamás Zoltán, majd 2009. 03. 23-án Keserű
László és Szabó Tibor társaságában. A város fölé magasodó várromot, pontosabban nem ismert időben
(valamikor a 20. sz. 80-as éveiben egy hotellé
alakították át egy hatalmas étteremmel, ami azonban az 1990-es évekbeli
háborúk óta szinte használatlan, holott egy 2 személyes gazdagon felszerelt
(pezsgőfürdő, mini-bár, saját nappali,
stb.) apartman reggelivel, mindössze 25 EURÓ-T kóstál fejenként,
ezért akik a környéket egy csillagtúra keretében
kívánnák bejárni, azoknak mindenképpen tudom ajánlani.
Ráadásul, a vár alatt egy üdülőtelep is található, melyek
apartman házait, 18/19. századi török házak formájára
építették ki. Tekintve a fenti átalakítást, a régi
várból már nem
sok maradt, így az sem igazán eldönthető, hogy amit látunk, az egy
visszafalazás, vagy pedig az eredeti állapot
konzervált eredménye! Mindenesetre, az 1 KM (konvertibilis bosnyák márka = 122 Ft
) belépő mindenképpen megéri
az árát. A külsővárból semmi sem látható, mivel a hotel
érdekeinek megfelelően teljesen lefedték. A belsővár udvarát
lebetonozták, ennek ellenére még könnyedén elképzelhető, hogy
eredetileg, hogy is nézhetett ki. A belsővár magját
egy hengeres, a legtámadhatóbb oldalán egy sarkantyúval (éllel)
ellátott torony adja, melynek egyik oldalán
feltehetően egy téglalap alaprajzú palota volt, míg a másik oldalán egy
kútház található. A fal ormán valószínűleg egy
védőfolyosó futhatott végig, míg az íves belső falnak,
fél-nyeregtetős épületek támaszkodhattak. Sajnálatos, hogy a
számos szobának helyet adó hotelben, egyetlen helyiséget sem találtak arra,
hogy a felújítás fázisait, régészetei
leleteket bemutató táblákat felállíthatták volna.
/Szatanek József/