Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DubravaHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös történelmi vármegye - Dombró

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

Dombró (Dubrava) vára

A csázmai főesperességhez csatolt Dombrót (Dubrava), a többi birtokkal együtt, 1094-ben kapta meg adományként Duh zágrábi püspök. Dombó egy viszonylag nagykiterjedésű birtok volt, mely a Kemléki hegység aljában található Golgoncától (Glogovnica), Csázmáig nyújtózott, sőt egy időben magába foglalta a johanniták területét is. A birtok zömében jobbágy lakossága, meglehetősen kisszámú volt.

A zágrábi püspök még abban az időben kezdte meg Dombró erődítését, amikor Horvátországban dühödt dinasztikus háború dúlt a nápolyi Anjouk és Luxemburgi Zsigmond között. Az első püspök, aki ténylegesen is Dombrón székelt, a már említett Albeni Eberhard (1397-1419.) volt. Dombrót ekkoriban erős várfalak és mély, vízzel elárasztott árkok övezték. Maga a teljes vár 225 méter hosszú és 177 méter széles volt. A külső várat övező falgyűrűt, kilenc toronnyal és három kaputoronnyal erődítették (11. ábra). A kaputornyok Csázma, Ivanics és Geréc (Gradec) felé nyíltak. A várfalak falai alsó részei kőből, a felsőbb részei téglából épültek fel, míg a falkoronát vastag tölgyfagerendákkal erősítették. Ám Dombró külön érdekessége, a külső váron belül álló, szintén árkokkal övezett, négyszögletes, a sarkain erős tornyokkal ellátott belső vára, mely a püspökök rezidenciája volt. A belső vár főkapujával szemben állt a Szt. Margit templom. A belső vár körül egy település és egy piactér fejlődött ki. A település lakosainak mezővárosi privilégiumai voltak, jóllehet a lelki és a világi kérdésekben mindig a püspök rendelkezett.

A mohácsi síkon elszenvedett vereség után, Erdődy Simon zágrábi püspök, Frangepán Kristóffal együtt, 1527-ben, Dombróba hívta össze a horvát és a szlavón nemességet. Ám erre a száborra, a horvát királyság nemesei nem jöttek el, akik 6 nappal a dombrói gyűlés előtt már Cetin várában összeültek, ahol Habsurg Ferdinándot választották királlyá. A dombrói száboron ennek ellenére, Szapolyai Jánost választották királlyá.

A két király ezután kölcsönös összetűzésekbe kezdett, melyből a legtöbbet a törökök profitáltak. Így a törökök, 1532-ben, Bécs ostromából való visszatértükben, szabadon elhajthattak mintegy 500.000 embert Szlavóniából. Miután időközben Szapolyai, II. Szulejmán vazallusává lett, a harcias Erdődy Simon püspök, inkább Ferdinándot támogatta. (így, az egyik állítás sem igaz! DJ)

Dombróban ezután is jó néhány szábort tartottak a horvát nemesek. Itt döntöttek a török ellenes háború megindításáról is, ám a Johann Katzianer vezette királyi és horvát seregek, 1537-ben megsemmisítő vereséget szenvedtek a töröktől Gara (Gorjani) mellett. Dombrón hirdették ki azt is, hogy Szlavónia főkapitányának, Jurisics Miklóst, míg Horvátország és Szlavónia bánjává, Keglevich Péter és Nádasdy Miklóst nevezték ki. Szintén Dombrón járultak hozzá ahhoz is, hogy a 4.000 főből álló spanyol segédcsapatokat, Kasztellánfi János parancsnoksága alá helyezzék.

A törökök visszatérően jó néhányszor próbálkoztak Dombró elfoglalásával, ám csak az után esett el, hogy a védői megszöktek belőle, és sorsára hagyták, miután Uléma pasa elfoglalta Csázmát. A helyőrség azonban a szökése előtt még felgyújtotta a várat. Ezen a törökök annyira fölmérgedtek, hogy a vár összes falát teljesen lerombolták. Dombró eleste annyira elkeserítette a horvát seregek parancsnokait, Zrínyi Miklóst és Székely Lukácsot, hogy számos szökevényt végeztettek ki.

Ám a törökök addig nem akartak egy új vár felépítésébe fogni, míg előbb el nem foglalják Körös és Ivanics várát. Így Dombró felperzselve és pusztán maradt. Dombró kijavításának szükségességét, többször is megvitatták a Bruck am Mur –i országgyűlésen az osztrák rendek, sőt határozatot is hoztak az elsődlegesen felújítandó, négy nagyobb várról: Bihács, Szluin, Cirkvena és Dombró. A katonai bizottságokat különösen inspirálta Dombró stratégiai fekvése, mely kiválóan zárta a Körös és Ivanics közti védvonalat. Ennek okán, Károlyváros mintájára, Dombróba egy nagy bástyás vár felépítésére tettek javaslatot. Noha a javaslatot elfogadták, a megvalósítására már nem jutott elegendő pénz.

Szokolovics Ferhád pasa, 1586-os Dombró környéki támadása után, azonban mégis csak visszatértek az új erőd felépítésének kérdésére. Megkezdték az építkezésekhez szükséges faanyagok összegyűjtését és az építkezést is, előkészítették, ám a törökök igyekeztek azt meghiusítani. Erdődy II. Péter, még ugyanezen évben, súlyos vereséget mért a Golgonca (Glogovnica potok) patak mentén a pekreci szandzsákbég seregére, akinek egyébként a híres Ferhád pasa volt a bátyja. A megtorlás miatti félelemből, a horvát szábor egy olyan határozatot hozott, hogy a Körös várhoz előkészített építőanyagokat, át kell irányítani Dombróra. Ám Dombró várának felújítását, csak 1591-ben fejezték be. Így szinte rögtön ez után, Erdődy Péter már Dombró mellett várhatta be, Peredojevics Dosen Hasszán pasa visszatérő seregét, hogy súlyos veszteségeket okozzon neki.

A hosszúnak nevezett török háborúban (1593-1606.) szinte egyszerre szabadult fel a Dombrótól keletebbre eső vidék. Az újonnan felszabadult, néptelen térségben, új lakosság letelepítésébe kezdtek, akik között számos vlach család is akadt. A vlachok 1609-ben egy új monostort is kaptak, a zágrábi püspökség egykori birtokán, Marcsában (Marča), melybe egy új vladika is érkezett, Vratanja Simon személyében. Ám a horvát és a vlach betelepülők, mint határőrvidéki katonák, nem ismerték el a püspöki hatalmat. Ez hosszantartó vitákat eredményezett, amit annak ellenére sem sikerült lezárni, hogy a püspök számtalanszor megerősítette jogait, ugyanis a királynak szüksége volt a rátermett és kiképzett határőrvidéki katonákra. Mindezek ellenére, Dombró lassacskán mezővárossá fejlődött, sőt 1606-ban még vásártartási jogot is kapott. A 17. század végére, felújításra került a Szt. Margit és a Szt. Márton templom is, sőt még egyszer a várat is felújították.

A török veszély megszűntével, és egy földrengés után, Dombró elvesztette lakosainak jórészét, akik a környező falvakba távoztak. A katonai határőrvidék szervezetének 1871-es felszámolása után, még az alapfalai is eltűntek Dombró, valaha híres erődjének.

forrás: Branko Nadilo: Törökellenes és más erősségek Vrbovec és a Száva közti térségben. Građevinar 2004. 8. szám.

https://web.archive.org/web/20131005004148/http://jupiter.elte.hu/aaacikkek2/064verbovec.htm

 

GPS: É 45° 50.154 (45.835892)
K 16° 32.319 (16.538645)

Információk: Dubrava település Zágrábtól 45 km-re keletre, Belovártól 25 km-re délnyugatra, a 26 sz. főúton kereshető fel. A várterület a templom mögött található.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció