Győr, Bácsa - Szent Vid-domb (sáncvár)
A sáncvár Győrtől ÉK-re a Mosoni-Duna (Kis-Duna) bal parti árterén, Bácsa községtől DK-re helyezkedik el. Hossza megközelítően 500 méter, szélessége pedig 130 méter. Alakja hosszan elnyúló, déli oldalával a Kis-Dunára támaszkodik, a szárazföld felől pedig gyenge ívben meghajló sánc védi, amely a keleti végén derékszögben megtörik. A sánc nyugati végét hasonló magasságú, nagyjából háromszög alakú lapos domb zárja le, melynek északnyugati széle egyúttal a védelmi vonal folytatása. Ez a domb a tulajdonképpeni „Szent Vid-domb".
A sáncot Szőke Béla figyelte meg első ízben 1948-ban, Czigány Bélával együtt végzett terepbejárása során és felfigyelt a sánc égett jellegére. Nováki Gyula először 1958-ban, majd pár évvel később, 1964-ben végzett ásatásokat a sáncvár területén. Elvégezte a sánc átvágását, feltárta annak szerkezetét. Kisebb próbaásatást végzett a belső területen legkiemelkedőbb részén és a nyugati végen elhelyezkedő Szent Vid-dombon is. A sáncátvágás során megmutatkozott, hogy a sánc maradványának teteje, a belső terület fölé 1,8 méterrel, a külső lapos mélyedés fölé 2,3 méterrel magasodik ki.
A sáncvár Kis-Duna felőli oldala nyitott, elmosódott lapos part, erődítésnek nyoma sincs a felszínen. A vár területe valószínűleg eredetileg is ekkora lehetett, mert a sánc a keleti oldalon szabályosan végződik, nincs nyoma pusztulásnak. A sáncon kívül, a vár belső területével nagyjából azonos szinten, lapos ártér terül el. A Kis-Duna magas vízálláskor gyakran árasztja el mindkettőt. A vár belső területe sok bolygatás nyomát mutatja, az árvizek is erősen átalakították, pusztították, így az eredeti felszín ma már nem rekonstruálható. Közepe táján kb. 1 m-rel magasabb, a sánc belső oldala mentén pedig kissé bemélyed.
A sánc építésének korának megállapítására a fellelt edénytöredékek időmeghatározása igen problematikus, mert épp a koraközépkori kerámia datálása nem volt megbízható. A sánc építési idejével kapcsolatban legfontosabbak a középső égett rész alatt és két gödörben talált leletek, mert ezek megelőzik a sánc építésének idejét. Korukat az Árpád-korra, vagyis a 10-13. századba helyezzük. A sánc tehát ennél korábban nem épülhetett. Nováki Gyula kiemelte, hogy ez a típusú sáncszerkezet egyedülállónak tűnik, nem ismerjük pontos analógiáját, csak hasonlókat említhetünk.
Az 1980-as évek végén, a Mosoni-Duna bal partjának vonalán, új árvízvédelmi töltést terveztek. A töltés megépítése előtt 1987-ben és 1988-ban Tomka Péter végzett feltáró ásatást. A tervezett töltés nyomvonalát követve, 75 méter hosszan vizsgálták át a településbelsőt. Az ásató régész megállapítása szerint a Templom-domb nevű halmon a feltételezett középkori templomnak nyoma nem maradt. Viszont a 17. század második felében épült Lippay-féle templom alapjait sikerült feltárni, melynek szentélye hatszögzárású volt és négy pár belső pillér erősítette a falait. Az 1988-as ásatás legfontosabb leletei egy értékmérő vasrúd, cserépbográcsos kultúrréteg és egy Stephanus rex pénzérme voltak. Az ásatás végeztét követően, az új árvízvédelmi töltés kialakításával a sáncvár jelentős része megsemmisült.
A sánc keltezésével kapcsolatosan azonban Tomka Péternek olyan rétegtani megfigyeléseket sikerült tenni, ami véleménye szerint kizárja a sánc korai keltezést. Az 1987. évi kutatás során ugyanis megállapította, hogy a sánc a templomdomb pusztulási rétegére húzódik, azaz lelőhelyen a legkésőbbi horizontot kell, hogy képviselje.
Merva Szabina a 2012-es "A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről" írt tanulmányában a bácsai Szent Vid-domb sáncvárának vonatkozásában Tomka Péterrel megeggyezően, azt kiegészítően írja a következőket: Ha a sánc korát kívánjuk meghatározni, hangsúlyozni kell, hogy a török korra való datálása – melyről több helytörténeti írásban olvashatunk – a török kori leletanyag hiánya, a stratigráfiai megfigyelésekből adódó következtetések miatt, illetve azon okból, hogy a Győr és környékének török kori topográfiájában sem szerepel az objektum, nem tartható.
Felmerült az utóbbi években azonosított és lokalizált más Napóleon-kori redutok és sáncok kutatása kapcsán a bácsai objektum 1809. évi keltezése is. Győr városa mellett többek között Vének és Bácsa között is emeltek sáncokat a francia csapatok, egy korabeli írott forrás erről tudósít bennünket. Egy 1809-es térkép azonban pontosan jelöli ezen sánc elhelyezkedését az itt tárgyalt objektumtól délnyugatra, így ezt a lehetőséget ki kell zárni.
Amennyiben bízhatunk ez utóbbi térkép hitelességében és pontosságában, akkor úgy tűnik, hogy még a 19. század elején sem állt sánc a Szent Vid dombon. Ha azonban a terület természetföldrajzi adottságaira és az ahhoz kapcsolódó, a néprajzi kutatásból ismert helyi gyakorlatra gondolunk, felmerül bennünk annak lehetősége, hogy a sánc valójában egyszerű újkori földhányás, ami árvízvédelmi szerepet töltött be.
Azonban azt fontos megjegyezni, miszerint néprajzi kutatások bizonyítják, hogy a kisalföldi helyi lakosság népi építészeti módszerekkel végezte az árvízmentesítést. Cölöpök leverésével, gerendaváz készítésével rőzsegátakat raktak, ezeket a rőzsegátakat folyami kaviccsal, hordalékkal burkolták. A sánc feltárt szerkezete, azonban ettől nagymértékben eltérő (szerk.).
A 2. Katonai Felmérés térképein (1806 és 1869) már a régészeti ásatásokon is lokalizált téglaégetőt találjuk. Igazolódott, hogy 1839-ben a területen téglaégetés folyt. A 3. Katonai Felmérés térképén (1880) a templomot romként jelölik. Az épület felhagyásának időpontjához egy 1816-os határleírás visz még közelebb: ekkor már „Szent Vid templomának omladékaként említi” az objektumot.
A település története:
Kis-Duna bal partja és a Duna közötti falvak első említése a 13. század elején kezdődik, Bácsa nevével 1231-ben találkozunk első ízben. 1222-ben említik Szent Güd falut, amely Lengyel Alfréd feltevése szerint a sáncvárral szemben a Kis-Duna jobb partján, a mai Likócs-puszta táján volt és határa a Kis-Duna mindkét partjára kiterjedt.
A Szent Vid község neve az 1337-ből származó latin nyelvű oklevélben Possesió Szenthwyd írásmódban szerepel. Egy másik oklevél szerint a Szent Vid tiszteletére szentelt templomú község 1339-ben Baráti Péter birtoka volt. Az 1341-ben keletkezett oklevél szerint „Szentvid egy falu Győrnél, ott áll Szent Vid mártír plébániája, lakói vizahalászattal foglalkoznak".
1472-ben az olvasható a településről, hogy "Zentwyd vámszedő hely volt, rév tartozott hozzá". Ebből valószínűsíthető, hogy a folyó két partján terült el. Ezidőben Fintafaly Nagylucsei Orbán budai kananok és a Bajcsi család birtokolta. Több adat bizonyítja a létét még a 14-15. században is.
1593-ban romosan, de még állt a Szent Vid tiszteletére épült temploma, de a település már ekkor elpusztult, s Lipcsey János bírta. Egykori területe sok kézen ment át, határainak nagy része a bácsai, szent-iváni, hecsei határokba olvadt, egy része pedig Likócs névvel bír.
A török végleges elűzése után több település, így Szentvid sem emelkedett jelentős községi szintre, legfeljebb pusztaként említik az okiratok. 1851-re Szent Vidnek a Mosoni-Duna bal partján már csak a régi, omladozó temploma maradt meg. Fehér Ipoly írja 1874-ben "A szent-vidi elpusztult templom helyét a vidék népe jól is ismeri". A templom a 18. századi pusztulása után is búcsújáró hely volt.
A bácsai Zölderő Környezetvédő és Szépítő Egyesület 2005 tavaszán emlékhelyet létesített a település határában, az egykori Szent Vid templom helyén.
Források:
Nováki Gyula - Bácsa-Szent Vid domb. Terepbejárási jelentés. Magyar Nemzeti Múzeum, Ad. Ltsz. 358.
Nováki Gyula - Árpád-kori sáncvár a bácsai a Szent Vid dombon. ArchÉrt 103. (1976). 116–125.
Péter Tomka – Szabina Merva - Bácsa-Szent Vid domb – Eine Siedlung des 9.–10. Jahrhunderts an der Wieselburger Donau
Antaeus - Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae 34/2016
Merva Szabina - A kora Árpád-kori sáncvárak keltezési lehetőségeiről - Castrum Bene 2012
Zölderő Környezetvédő és Szépítő Egyesület - Szent Vid emlékhely a Mosoni-Duna mentén - tájékoztató tábla
