Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Fogarasi-havasok É-i lábánál, a Brassóból Szebenbe vezető út mentén, az Olt bal partján fekszik az ősi város, Fogaras.

A vár keletkezése bizonytalan. Mikor Fogaras és vidéke Ugrin mester halála után Apor (Opor) László vajda birtokába került, valószínűleg ő emelt 1310 körül a mai vár helyén fa erősséget. Van azonban olyan vélemény is, mely szerint a vár alapjai a Csák nemzetség Újlaki ágából származó I. Bás comes unokaöccse, Pós (Pous) mester rakta le 1227–1233 között. A vár később a havasalföldi vajdák hűbérbirtoka lett, az első ilyen vajda László (Vlad) 1372-től használta a Fogaras hercege címet. Mátyás király 1464-ben kivette Fogarast a havasalföldi vajdák kezéből és azt vingárti Geréb Jánosnak, a későbbi erdélyi vajdának és fiainak adományozta. A XV. század végén Mátyás király fia, Korvin János kapta meg, kinek halála után, 1505 őszén II. Ulászló király Bornemissza Jánosnak adta. Ekkor Tomori Pál lett itt a várnagy, aki később, a mohácsi csatában a magyar seregek vezéreként életét vesztette. I. Ferdinánd király 1527-ben Majláth Istvánnak, valamint Nádasdy tamásnak adományozta. Később Majláth házassága révén az egész várat megszerezte. Majláth a korábbi favárat leszedette és helyére 1535-40 körül kőből és téglából épült, magas fallal és vizesárokkal kerített kétemeletes várat építtetett. A János király ellen 1539-ben pártot ütött Majláth saját várában jól elsáncolta magát, és hosszabb időn át sikerrel állta az egymást szinte évenként követő ostromokat. Végül a törököknek, Musztafa pasának sikerült csellel kicsalogatni várából a főurat, hogy aztán foglyul ejtve a sztambuli Héttorony falai közé zárják Majláthot, aki itt is halt meg 1550-ben. Férje halálával az özvegy, Nádasdy Anna, majd fia, Gábor birtokolta Fogarast. Majláth Gábortól János Zsigmond fejedelem vásárolta meg 30.000 forintért, éppen annyiért, amennyiért aztán 1567-ben Békés Gáspárnak elzálogosította. A fejedelmi címre áhítozó Békést innen 1573-ban verte ki Báthori István fejedelem (későbbi lengyel király), majd az ostromban megrongálódott várat kijavíttatta. 1588-94 között Báthori Boldizsár birtokolta a várat, a palota déli szárnyán ő alakíttatta ki a kettős árkádsort. 1589-ben Fogaras és uradalma (64 falu) Báthori Zsigmond fejedelemé lett, aki azt feleségének, Maria Cristierna osztrák főhercegnőnek kötötte le hitbér ellenében. 1599 őszén Mihály vajda foglalta el a várat, és birtokával együtt ő is feleségének, Stancának adta. A miriszlói vesztett csata (1600. szeptember 18.) után ide menekült vissza, majd később a Bodza-szoroson át egy időre elhagyta Erdélyt. Bocskai István fejedelemsége idején, 1605-ben az erdélyi fővezér, Gyulaffy László előtt nyitotta meg Fogaras várának kapuit a német őrség. Bethlen Gábor sokat építkezett Fogarason; megújíttatta, korszerűsítette azt, és a kicsinosított erősséget 1626-ban második feleségének, Brandenburgi Katalinnak adományozta. Bethlen halála után az özvegytől az 1630-ban fejedelemmé választott I. Rákóczi György vásárolta meg, aki itteni építkezései után feleségének, Lórántffy Zsuzsannának adta. A császári őrségétől 1661-ben a Kücsük Mehmed pasa által vezetett törökök foglalták el a várat, tőlük pedig az általuk fejedelemmé tett I. Apafi Mihály birtokába került (az ő idejében egyébként igen sűrűn, tíz alkalommal tartottak Fogarason országgyűlést). Apafi – követve az addigi fejedelmi hagyományt – szintén feleségének, Bornemissza Annának adományozta a várat és birtokát, akinek halálával pedig fiára, II. Apafi Mihályra szállt az, s ennek elhunytával a kincstár birtokába került Fogaras. 1762-ben Mária Terézia a várat (uradalmával együtt) 80.000 forint ellenértékért 99 évre elzálogosította a Szász Universitásnak. 1878-ban megalakult Fogaras vármegye, székhelye pedig Fogaras városa lett. A megyét 1950-ben megszüntették, területét Brassó megyéhez csatolták.

A síkságra települt fogarasi vár a Majláth István által lebontatott favár helyén épült fel, de erődítésein, épületein még a XVII. században is alakítottak mindenkori birtokosai. A szabálytalan négyszög alakú külső várfalakat mintegy 50-70 méter szélességben kb. 6 méter mély vizesárok fogta közre, melyet a közeli Olt folyóból töltöttek fel. A vár (várfal) bejárata a keleti oldalon álló, négyszög alaprajzú, emeletes, lőréses kaputorony alatt volt kialakítva, ehhez cölöpökre fektetett fahíd vezetett az árok vize felett. A vár négy szegletét olasz rendszerű, kb. 10 méter magas bástyák erősítették (az északkeleti kivételével un. fülesbástyák), ezek mindegyike 6 ágyúval volt felszerelve. A kaputorony mögötti falszoroson átérve a külső falak vonalát követő kétemeletes belső vár épülete tűnik fel, falai belső udvart fognak közre. A várkastély sarkain álló tornyok közül három sokszögű, a kör alapról induló délnyugati torony felső részén szintén sokszögre vált, tetőzetéből a keresdi várkastély donjonján látható kis melléktoronyhoz hasonlító tornyocska emelkedik ki. Az északi fal középső szakaszán képezték ki a várkápolnát, melynek három oldallal záródó szentélye a külső és a belső várfalak közötti térbe nyúlik. A kastély déli szárnyának első emeletén a nagyterem (tanácsterem), ennek közelében pedig a fejedelmi lakosztály helyezkedik el, bejárataik a belső udvarra néző késő reneszánsz, oszlopos-árkádos folyosóról, loggiáról (Báthori Boldizsár 1589-94 közötti építkezéseinek része) nyílnak. A lakosztály faragott ajtaján kőcímerek és zárókövek díszlenek. Az emeleten volt továbbá az ebédlőterem, a társalgó és itt sorakoztak a vár életét irányítók szálláshelyei. Jelenleg a várban (többek között) történeti múzeum és népművészeti műhely működik, egyik része turistaszállónak van átalakítva.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 202-205.