Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Trakostyán - TrakošcanHorvátországHorvát-SzlavónországVarasd történelmi vármegye - Trakostyán

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

….”Az összes zagorjai vár közül, mindenképpen Trakostyán (Trakošćan) a legnépszerűbb. Semmi kétség, hogy itt már régtől fogva állt vár, mivel a helyét is egy ilyesféle várnak teremtették. Az egyik oldalát a hegy meredélye, a másik oldalát a Bednje tó védi. Azon várak között, melyeket a Cillei hercegek kaptak meg, megemlítik Trakostyánt is, később Vitovác János tulajdona, majd Corvin Jánosé, aki vicebánjának, Gyulay Ivánnak ajándékozta. Ám miután a Gyulay család kihalt, II. Miksa király a birtokot a várral, Draskovich Gáspárnak, a zágrábi püspök testvérének adományozta, és ettől kezdve a vár, máig a Draskovichok tulajdonában maradt. A XIX. század ötvenes éveiben, gróf Draskovich György altábornagy építette át a várat olyanná, amilyennek ma is látható. Ám mind ez csak szemfényvesztés, mivel a mai Trakostyának nincs sok köze ahhoz, a régi várhoz, melyet egy várban lévő festmény ábrázol. Néhány régi mű, amit még 1564-ben és 1592-ben jegyeztek le, elmondja, hogy milyen is volt az átalakítása elott [12].

Kukuljević: Neki gradine i gradovi u Hrvatskoj ( Néhány várrom és vár Horvátországban )…

Engel Pál adatai szerint

: A magyar történetírásban Trakostyánként (Dénes József szerint a vár neve a német Drakenstein-ből ered, ami magyarul kb. Sárkánykőnek hangzik) szereplő vár és uradalma, 1399-ig a király tulajdonában volt. A Cilleiek Zsigmond királytól, 1399-ben kapják meg egész Zagorjével együtt. A Cilleiek a várat kihalásukig, 1456-ig bírták. A Cilleiek örökét, hadvezérük, zagorjei Vitovec János veszi át 1458-ban, majd János és fiaié egészen 1488-ig, amikor is a Vitovec fiak pártütése miatt Corvin Mátyás király, a tulajdonába veszi. Ezután Mátyás fiának, Corvin János hercegnek adományozza, aki 1504-ig a kezében tartja, majd albánjának, Gyulai Jánosnak adományozza. Trakostyán vára eztán a Gyulai családé maradt egészen 1566-ig.

A vár mai állapota:

Trakostyán középkori váráról nem sok mondható el, miután a vár ma inkább, egy historizáló stílusban felépített mesebeli várkastélyra hasonlít. A középkori vár, csak alapfalaiban létezik, ám ennek ellenére, Horvátország leglátogatottabb műemlékei, közé tartozik. A 19. szd. második felében kastéllyá átépített várban, ma kiállítások tekinthetők meg.

Bővebbet:

Šćitaroci, Mladen Obad: Dvorci i perivoji Hrvatskoga Zagorja (Kastélyok és történeti kertek a horvátországi Zagorjében (Zágráb, 1993.) Lásd alább:

Trakošcan- Trakostyán

A horvátországi Zagorja összes kastélya közül, Trakostyán a legismertebb és a leglátogatottabb. Iskolai vagy hétvégi családi kirándulásainkból emlékezetes, de eszünkbe jut róla a tulajdonosai is, a Draskovich család, akik a Zrínyi családon kívül a legnépszerűbb horvát földesúri család volt a feudalizmus korában. Emlékezetes a 19. századi romanticizmus megtestesítőjeként is, a természeti és az épített környezet tökéletes egységeként is. Ma sem hagy senkit se közömbösen, akárcsak bő, fél évszázaddal ezelőtt, Ð. Szabot, aki 1939-ben azt írta róla �… Nem tudom, hogy volt-e bármely parkunkban oly szerencsésnek érezni magamat, mint Trakostyánban, és nem csak akkor, amikor először jöttem ide, hanem mindig, ahányszor csak idelátogattam. Ebben a parkban teljes az összhang, a tó, a Bednje patak, a környező hegyek valamint a hamis látszatot adó vár között, aminek okán meg vagyok győződve arról, hogy a szerencsétlen sorsú, álmodozó Bajor Lajos király, aki minden gondolatában, a múltban élt, járt itt, mielőtt befejezte volna hasonló művét Neuschwasteinben. [207] �.

Egy parkerdő közepi, kúp alakú hegyen magasodó, történeti parkkal körülvett, nagyon szép elhelyezkedésű Trakostyán, a legmagasabb kulturális és természeti műemlékek kategóriájába számítódik. Jó messzire minden nagyobb településtol, kissé elszigetelődve, a Ravno, a Mecelj és a Sztrahinscsice hegység hegycsúcsai között, Trakostyán egyike a legszebben kialakított és karbantartott nagyon gazdag vegetációjú parkoknak, sok érdekes látvánnyal, panorámával és hangulattal. Trakostyán egyidejűleg kultúrtörténeti műemlék és természetes tájképi környezet, ami oszthatatlan egységgé teszi.

Nem tudni, hogy ki és mikor építette Trakostyánt. Valószínűleg a 14. században, egy kisebb erősségként keletkezhetett, az akkori zagorjei terület védelmi rendszerének tagjaként. A nevét először egy egyházmegyei (ecclesia de Tracustian) összeírásban említik 1334-ben, középkori várként 1399-ben, amikor is Zsigmond király Trakostyánt odaadományozta apósának, gróf Cillei Hermannak. Az utolsó Cillei, Ulrik veszte után, 1456-ban Trakostyánt és némely más várakat Vitovác János és fiai veszik birtokukba. Székely Jakab, a magyar-horvát király hadvezére, 1488-ban kiverte a Vitovácokat a horvátországi Zagorja területérol, ami után, fölötte Mátyás király rendelkezett.

Székely, mivel a Vitovácok kiűzése körüli időben a királynak kölcsönt adott és annak megfizetése nyomán, még egy ideig megtarthatta Trakostyánt és Vinicát. Corvin Mátyás király nem sokkal később fiának, Corvin Jánosnak adományozta Trakostyánt és a fennmaradó zagorjai várakat, aki 1496-ban miután horvát bán lett tovább adományozta vice bánjának, Gyulay Jánosnak. Ifjabb Gyulay János halála után, Trakostyán 1567-ben, II. Miksa császár fennhatósága alá került. Már 1569-ben a király, haszonélvezetbe odaadományozta Trakostyánt, Draskovich II. György, horvát bánnak és zágrábi püspöknek, akit ily módon kárpótolt az elmaradt báni fizetésért. A király 1570-ben külön okiratban is megerősítette a zálogba adott Trakostyán és Klenovnik birtokában Draskovich püspököt. A következőévben a horvát szábor azt követelte a királytól, hogy számos szolgálatáért, Trakostyánt végleg Draskovich György püspök tulajdonába adja. II. Rudolf császár, 1584-ben, az akkori kancellár, Draskovich György kérésére megújította és kibővítette II. Miksa császár adományát és ettől kezdve Trakostyán első tényleges tulajdonosa Draskovich Gáspár lett, amivel a Draskovich család, a püspöknek köszönhetően, a horvát főnemesi családok közé emelkedett [208] .

Trakostyán három és félévszázadon át a Draskovichok tulajdonában maradt, egy kis megszakítás kivételével, 1645 és 1651 között, amikor is Zrínyi Miklós tulajdona lett.

A kastély mai kinézete a 19. század közepéről származik, miután a már romos középkori várat felújították. A vár középkori képéről nagyon keveset tudunk, és Trakostyán 16. – 19. század átépítéseiről, bővítéseiről sincs sok adatunk. Van egy kőtábla a kaputorony kapuja fölött és egy másik máshelyen a Draskovichok címerével és az 1598-as évszámmal, melyek Gáspár fiai, II. Iván és Péter trakostyáni építkezéseiről tudósítanak [209] . A Draskovich család 1668-ból származó képes geneológiája, a hegyen lévő Trakostyán várát csak az övező falakkal és a nyugati toronnyal ábrázolja, míg a később épített keleti toronynak, csak az addig elkészült alsó része látszik. A felvonóhidas kapu fölé az 1741-es évszámot faragták, ami valószínűleg szintén az építési munkálatokkal hozható kapcsolatba. A Draskovich család 1755-ben keletkezett ki geneológiája is ábrázolja Trakostyánt és Klenovnikot. Ezen a képen Trakostyánt, az addigra teljesen kiépült védelmi rendszerekkel ábrázolják, hengeres tornyokkal, a várfalakon védőfolyosókkal, továbbá egy középen kiemelkedő épülettel és egy toronnyal, melyen óra és egy lámpaernyőszerű tetőszerkezet volt.

Trakostyán a 19. század közepére már annyira lepusztult, hogy többé már nem lehetett kényelmesen lakni, más nagyobb és újabb zagorjai kastélyokhoz képest. Ezért Trakostyán akkori tulajdonosa, gróf Draskovich VI. György altábornagy, miután feleségül vette, Baillet-Latour Zsófiát, 1853-ban nekilátott az ősi vár felújításához és kastéllyá való átalakításához [210] . A munkálatok három éven át folytak, a felújításról egy kőtábla is tanúskodik, amit a főkapu udvar felöli homlokzatába építettek be [211] . Draskovich VI. György, hogy biztosítsa Trakostyán felújítására a pénzt, eladta a klenovniki kastélyt, a csalineci birtokot és a varasdi palotát. Ez a korszak a romantizáló muvészet kora volt, aminek folytán egy sor felújítást, vagy új kastély építését a középkori várakra emlékeztető módon végeztek el.

Trakostyán felújítása egyike az elsőátfogó restaurálásoknak Horvátországban. A kastély neogótikus stílusban újították fel egy még ismeretlen grazi építész tervei alapján. A romantizáló elveknek megfelelően felújított kastélyon kihangsúlyozták az erődítési jelleget, a négyzetes lakótornyotés a hengeres bástyákat, 16. századira, a lakó- és a gazdasági épületeket 17. és 18. századira fazonírozták. Az északnyugati homlokzaton egy bejárati helyiséget alakítottak ki, amibe a főlépcsőházat helyezték el, továbbá magas palástfalakat és egy reprezentatív, gótikus, felvonóhidas kaputornyot készítettek. Az előzőkben kicsiny ablakokat hatalmas, színes üvegezésű ablakokra cserélték ki. A déli meredek oldalra egy magas és hosszú támfalat építettek, terasszal és egy kis kerttel, ami a főbejárat üvegezett loggiája után keletkezett. A kastély összes védőműve, legyen az eredeti vagy díszlet, lezárásként jellegzetesen fogazott falkoronát és teraszt kapott. A kastély körül egy történeti kertet rendeztek be, egy új csigavonalban haladó utat építettek a kastélyig, és tavat is kialakítottak. A mai Trakostyán számos építészeti elemet tartalmaz, 14. századi gótikust, 16. – 18. századi reneszánszt és kora barokkot, továbbá neogótikus elemeket a 19. század közepéről. Trakostyán 19. század közepi képe, lényegében a mai napig nem változott. Kisebb építési, kivitelezési munkálatok azért zajlottak: A 19. század vége felé lecserélték a torony csúcsán lévő zsindelyes toronysapkát (1961-ben elszállították), IX. Iván és Erdody Julianna korában az északnyugati kicsiny kaputornyot két emelettel kibovítették, felépítettek egy csigavonal díszítéses oszlopos (volutás), nyitott teraszt 1910-ben X. Iván idejében, az üvegezett loggia helyére.

A 19. század közepi felújítás idején, a kastély belseje akár, mint a külső képe, neogótikus jelleget kapott. Az abból az időből fennmaradt berendezésnek, neogótikus, neoreneszánsz és neobarokk jellegzetességei vannak. A reprezentatív helyiségek úgy, mint a lovag- és vadászterem, a könyvtár, a földszinten helyezkednek el. A tulajdonos lakóhelyiségeinek az első emeletet szánták, étkezővel, hálószobákkal, szalonokkal, a második emelet főleg, az időnkénti vendégek elhelyezésére szolgált. A földszinten a kicsiny ciszternás udvar mellett, a kiszolgáló részen helyezték el a konyhát és a különbözőélelmiszer kamrákat. A kastélyban 1953-tól egy főúri hangulatú múzeumot rendeztek be, a Draskovich családdal kapcsolatos, 16. a 19. századi, fennmaradt berendezésekre alapozva, ez mellett Trakostyán múltjából is. A kialakított enteriőr alapján a kastélyban megfogható, az eredeti, 19. század közepi hangulat is.

A kastély 19. század közepi felújítása után alakították ki a történeti kertet. Ezt a park 1858-as tervrajza is megerősíti, amit a kivitelező, Risig Ferenc 1861-ben alá is írt [212] . A térképet (500. kép) tussal készítették, keménypapírra, 51x73 cm-es méretben, majd temperával színezték. Magyarázó szöveget nem tartalmaz, ennek ellenére néhány kertépületet, 1-12-ig beszámoztak. Hogy a parkot teljesen a tervek szerint vitelezték, azt egy 1858-as kataszteri térkép is tanúsítja, ami teljesen egybevág a park terveivel. Czernya L. 19. század közepi litográfiáján ábrázoltak (498, 499. kép) a park mai állapotával egyeznek meg. A park tervrajza átfogja a hegy területét, melyen a kastély található, a hegy lábánál lévő gazdasági épületeket és a tó környéki közvetlen területet is. A park máig eredeti állapotában maradt fenn, eltérően sok más zagorjai park maradványtól, ami további különlegességet ad neki. A park tervrajzán a rétek és erdők megkomponáltsága is megfigyelhető, mely a késobbi ültetések és az elvaduló vegetáció miatt részben eltűnt.

Valójában az arányossága bővült is, de szűkült is, mint, ahogy a park egyes épületének látványtartama is, park romantizáló jellegzetességeinek lényege részben eltűnt a feldúsuló vegetáció miatt. Ennek ellenére a trakostyáni történeti park érintetlennek tekinthető és impresszív képet ad, mely egy látogatás során a figyelmet rabul ejti. A park egy része őshonos kocsányos tölgyekből és közönséges gyertyánfákból fejlődött ki, melyekből egyetlen példaként egy ős öreg tölgyfa maradt fenn. A parkba különböző egzotikus fajtájú fákat is ültettek, melyek különösen ősszel, tarkán és mozgalmasan jellegzetes romantikus képet adnak a parknak [214] .

A parknál valamivel feljebb helyezkedik el a Szt. Jánosnak szentelt kastélykápolna, mely valószínűleg a 17. században keletkezhetett és a kastéllyal együtt, neogótikus stílusban újították fel. A kápolnában barokk-klasszicista berendezés található.

Trakostyánnak különösen felismerhető jellegzetességet ad a hatalmas és festői tó, mely kb. 23 hektárnyi felületen terül el. A tó a 19. század közepén keletkezett, a trakostyáni kastély romantizáló felújításának keretében. A tó azon patakok vizét fogadja magába, melyek a Mecelj hegység lejtőinek aljában folynak össze, közülük a legnagyobb a Cemernica patak. Magának a tó telepítésének kettős feladata volt – gazdasági, mint halastó és esztétikai, mint díszítő elem a romantizáló parképítészetnél szokásos módon.

Trakostyán, három jól elkülöníthető egységet foglal magába: a kastélyt, a parkot és a kastély melletti parkerdőt [215], melyek építészettörténeti és kompozíciós egységet képeznek. Trakostyán területének legnagyobb részét erdők borítják, jelentős felületet foglalnak el a mezőtársulások is, legkevesebb képviselője a vízi-, mocsári társulásoknak van. Trakostyán mélyebben fekvő területeit túlnyomó részben kocsányos tölgyerdők, közönséges gyertyánerdők, tölgyesek és szelídgesztenyések foglalják el. A magasabban fekvő területeken, a savanyúbb talaját kedvelő hegyi bükkerdők és fenyőerdők vannak. A vízjárta területen füzesek és égeres erdők vannak. Az erdők gazdagon el vannak látva bozótokkal és aljnövényzettel, melyek különösen vonzóak, sokszínű viráguk miatt. A vízi társulások, legvonzóbbika a trakostyáni tóban lévő vízitök és sárga tavirózsa társulások. Az eredeti erdőtársulások meglehetősen vegyes fajúak voltak, akárcsak a közönséges borókák. Viszonylag nagy területű borókás monokultúrát Draskovich gróf telepített a 19. század végén [216] .

A trakostyáni uradalom, Horvátország húsz legnagyobb fölesúri birtokai közé tartozott. A trakostyáni uradalom nagysága, továbbá házainak és embereinek száma az idők folyamán változott. Így 1517-ben, az uradalomban 210 jobbágyporta volt, 1737-ben 638, 1750-ben kb. 720. II. Rudolf 1584-es adományában, mellyel megerősítette a Draskovichokat a trakostyáni uradalmukban, 46 települést említenek, melyek Trakostyánhoz tartoztak [217] . Egy 1804-es leírás szerint a trakostyáni birtoknak 276 holdnyi szántója, kb. 3.275 holdnyi erdeje, 249 kaszaaljnyi, hetente kaszált kaszálórétje, 31 holdnyi legelője, 7,5 holdnyi műveletlen földje és kb. 940 tőkényi szőlője volt [218] . A Draskovichok, trakostyáni uradalmukban minden királyi joggal élhettek, pld. Jus gladii (pallos jog), kocsmatartási, halászati, adóbehajtási és kegyúri joggal. A 16. században a trakostyáni uradalomban 10 adókörzet volt, amennyi egyetlen más uradalomban sem volt Horvátországban [219] .

Trakostyán története szinte négy évszázadon át megegyezett a Draskovich családéval, ezért Trakostyán és a Draskovichok szinte teljesen egymás szinonímiává váltak. A Draskovichok a 16. század második felétol a 20. századig, az Erdődyek mellett Horvátország legjelentősebb és leggazdagabb főúri családja volt, Zagorjában és a horvát kajkevác nyelvjárást beszélő vidékek területén. Ebből a családból négy horvát bán (II. György, II, III és V. Iván), számos hadvezér, akik a Horvát királyság és a Habsburg Monarchia védelmében harcoltak (Gáspár, II. Iván, III. Iván, aranycsatos lovag, IV. Iván tábornok, V. Iván altábornagy, János Kázmér, VI. György, stb.) püspökök (II. György, IV. György), egy bíboros (III. Iván) egy magyar nádor (III. Iván), királyi kancellárok és bírák, továbbá sok más jelentős személy emelkedett ki Horvátország közéletében.

A Draskovich család a Lika vármegyei Busán (Bužani) egyházmegyébol származik, ahol a 15. századi kicsiny horvát nemzetség tagjaként volt egy birtok a tulajdonukban, a Gospć közeli Žažicna (ma Pazarišta) település környékén. A család ősapját Ivánnak hívták, aki II. András király (1205-1235) Szentföldi kíséretében végrehajtott hőstette alkalmával emelkedett fel. A Draskovich család biztosnak mondható nemzedéki sorrendje Györggyel kezdődik, aki 1450. körül élt, és akit egy 1490-ben, Alsó Žažicán, glagolitaírással kiadott oklevél említ meg. Unokáját Bertalant, 1520. körül Knininek nevezték el, mivel minden birtoka Knin területén volt. A törökök elől Bertalan a családjával együtt a szülőföldjére, a Kupa mentére menekült. A török háborúk miatt minden birtokát és vagyonát elveszítette. Egyedül, amit feleségére, Annára és fiaira, II. Györgyre, Gáspárra és Ivánra hagyott, az a szablyája volt. Anna bátyja, Utissenich György (Fráter György) segített húgának a fiait felnevelni. II. György, aki papnak tanult, iskoláit Krakkóban, Bécsben, Bolognában és Rómában járta, Gáspárt és Ivánt katonai pályára szánták. II. György (1525-1587) magas egyházi és világi tisztségeket nyert el, ami lehetővé tette a család gazdagodását. Harminckilenc éves korára, 1557-re, pécsi püspök lett, 1563-ban zágrábi püspöknek nevezték ki, 1585-ben pedig bíborossá. 1567-től, 1576-ig horvát báni kötelezettségeit teljesítette. Mint zágrábi püspök és horvát bán vérbe fojtotta, az 1573-as Alsóstubicai paraszt lázadást és megtorlásokat is ő vezette. 1578-ban Rudolf császár kancellárrá nevezte ki, 1584-ben a Magyar Királyság királyi helytartójává. Érdemei miatt testvére, Gáspár (1530-1585) adományba kapta Trakostyánt és Klenovnikot, amivel a Draskovich család a gazdag földesúri birtokosok köreibe kerültek. Harmadik testvére Iván, nagyon fiatalon meghalt Szigetvár védelmében, Zrínyi Miklós horvát bánnal együtt.

Gáspártól, aki ormosdi Székely Katalinnal kötött házassága révén nagy vagyont és zagorjai birtokokat szerzett, származik minden további Draskovich. Gáspár 1569-ben megkapta a trakostyáni bárói címet és ettől kezdve Trakostyán a Draskovichok legfőbb székhelye lett egészen a II. világháborúig. Gáspár fiai, II. Iván (1550-1613) és Péter (1555-1614) alapították meg a család két ágát. II. Iván, a �báni� ág megalapítója lett, amelynek három nemzedéke, három híres horvát bánt adott, Péter a ljutomeri ágat alapította meg. Péter ágának utolsó tagja, unokája Eusobia lett, aki ifjabb Zrínyi Miklóshoz ment feleségül. Eusobia halála után Zrínyinek vissza kellett adnia Trakostyánt és Klenovikot a Draskovichoknak. II. Iván horvát bán (1596-1608), ismert hadvezér és az udvari haditanács alelnöke volt. Kiemelkedőt nyújtott az 1593-as sziszeki csatánál, Erdődy Tamás horvát bánnal együtt. A család a birtokait Krapinán és környékén növelte, 1604-ben árendába vette Medvevárát, Szentgyörgyi Miklós feleségétől, Anna Máriától. A Draskovich családból sorrendben a harmadik bán, III. Iván (1603-1648), II. Iván fia lett. Az ő életében lettek a Draskovichok a legtekintélyesebbek és leggazdagabbak. III. Iván építette fel Klenovnik kastélyát. Horvát bán 1640-1648-ig volt, egyedüli horvátként megválasztott magyar nádor 1646-1648-ig volt, továbbá kiemelkedő hadvezér és aranycsatos lovag is volt. Grazban filozófiát végzett, Bolognában jogot. II. Ferdinánd császár 1631-ben III. Ivánnak és a család leutenburgi ágához tartozó Péter fiai, Miklós és II. Gáspár testvéreknek grófi címet adományozott. V. Iván (1660-1733), III. Iván unokája volt, a negyedik és egyben utolsó horvát bán (1732-1733) a Draskovich családból. Táborszernagyi rangot szerzett, a horvát nemzeti hadsereg főparancsnoka volt és szeretett nemzetétől a nemzet bánja címet kapta. Szinte rögtön a báni kinevezése után meghalt. V. Iván, a törökök fölött Belgrádnál aratott győzelem után, a pozsereváci békekötésénél, is a horvát érdekeket képviselte.

A katonai karriert a Draskovich család sok tagja választotta. A sikeres török ellenes hadi szolgálataiért a Draskovich család magas tisztségeket és pozíciókat kapott. A már említett családtagokon kívül. Akik mint katonák emelkedtek ki, érdemes megemlíteni még József Kázmér, VIII. Ivánt, VI. Györgyöt is. József Kázmér, V. Iván fia volt, aki egész életében katonaként, a törökök és Nagy Frigyes ellen hadakozott. Altábornagyi rangot szerzett. Miután a varasdi katonai kerület parancsnoka lett, egy időben Trakostyánban, kb. 900 fős bandériumot tartott. Fia, VIII. Iván apja karrierjét folytatta, a Glinai határőrvidék ezredeseként. A horvát maszoni ág megalapítója VI. György (1803-1889), aki altábornagyi rangot szerzett, és akinek a legjelentősebb tette Trakostyán felújítása volt a 19. század közepén.

Tekintettel arra, hogy nem volt törvényes örököse, VI. György, Trakostyánt unokaöccsére, IX. Ivánra (1844-1910) hagyta, aki a novimarofi Erdődy Julianna grófnőt, az ismert festőművésznőt vette feleségül. Trakostyánt, mint erdő- és mezogazdasági uradalmat rendezte be. Fia X. Iván volt Trakostyán utolsó Draskovich tulajdonosa.

A család egyik legkiemelkedobb tagja, Draskovich Jankó (1770-1849) gróf volt, aki Ljudevit Gaj mellett a horvát nemzet illírista megújhodásának elindítója volt. Mint katona harcolt a törökök és Napóleon ellen is. Minden fórumon védte és képviselte hazájának, Horvátországnak állami érdekeit, ezért teljes vagyonát is feláldozta. Gaj és az illíristák mellett őt is a zágrábi Mirogorja árkádjai alá temették el.

A Draskovich családnak a gazdasági lehetőségeik hatalmasak voltak. A család tagjainak számos birtoka volt Horvátországban, de Stájerországban, Alsó Ausztriában, Magyarországon, a Felvidéken és Svájcban is. A 18. század közepén, a birtokaikon kb. 2.300 jobbágy- és szabados porta volt. Varasd vidékén a Draskovichok Trakostyánt, Kelnovnikot, Vinicát, Opekát és Zelendvor uradalmakat birtokolták. Zágráb környékén, Brezovicát és Bozsjákót birtokolták, Károlyváros tájékán Recicét. A számos váron, kastélyon, kúrián kívül a Draskovichok számos városi palotát és házat birtokoltak: a pesti palotájukat 1832-ben adták el, a grazi házukat III. György vette meg 1858-ban, volt néhány palotájuk és házuk Varasdon is, melyek egyikében Mária Terézia császárnő is megszállt 1754-ben, horvátországi látogatása alkalmával, továbbá több palotájuk és házuk Zágrábban.

Trakostyán őrzött meg legtöbbet az összes zagorjai kastély közül, az uradalmi és nemesi birtok székhely szelleméből, melyről már ránézésre is látszik, hogy egy horvát főnemesi család előkelő zagorjai kastélya volt. A II. világháború végét elhagyatatva várta meg, de lényegében rongálatlan és nagyjában jó állapotba megőrződött berendezéssel.

Utolsó tulajdonosa Draskovich X. Iván és családjának, Ausztriába való távozása után, Trakostyánt 1945-ben államosították. A kastélyt a parkkal és a parkerdővel, 1953-ban kulturális és természetvédelmi műemléknek kiáltották ki, magában a kastélyban pedig a berendezésekkel együtt egy múzeum lett 220 .

207) Szabo, Ð. 1939.: 107. oldal.

208) Azt az évet, amikor a Draskovichok Trakostyán urai lettek, az irodalomban kis eltérésekkel adják meg. E könyv szövegébe, Adamćek interpretációját vettük át (Trakošcansko vlastelinstvo (A trakostyáni uradalom, „Kaj”, 1972, 11. szám, 18. oldal) 209) A kőlapba véset felirat, így hangzik: IOANNES ET PETRUS DRASKOWI LIBERI DNI ARCIS TRAKOSTI AN ETC. ANNO DNI MDLXXXXII CONSTRUI FECERUNT TRAXERUNT VETERIS NOBIS NOS POSTERITATI (Forrás: Szabo, Ð. 1919.: 68. oldal.) 210) Néhány korábbi munka ezt már 1844-hez köti, mely évszám a birtokot igazgató, ekkoriban Varasdon tartózkodó Pongrác A-nak, az ez idő tájt Bécsben található Draskovich VI. Györgynek írt levelében látható. A levélből megállapítható, hogy Trakostyán felújítását, egy bizonyos Reddi nevűépítésznek kellett volna vezetnie, de ő nem kívánta elvállalni a munkálatok irányítását, mégis azt kérte, hogy őt bízzák meg a tervezési munkálatokkal. Forrás: Kruhek, M. 1972.: 85. oldal: a zágrábi Horvát Levéltár, Draskovich gyűjtemény, f. 53, n. 108.

211) A kőtáblán az alábbi felirat található: Vt aVI gLorIfICentVr, nepotesÐVe gaVDerent eCCe Ita Ivbente grirglo DraskoVICh ez sophIa nata Lato Vr eIVs Consorte eLeganter Vt prIVs eXstItI nVnce rVIna sVreXI. 1855.

212) A trakostyáni park tervrajzait a zágrábi Horvát Köztársasági természetvédelmi hivatalában őrzik.

213) A trakostyáni parkról részletesebben, a „Studiji obnove perivoja uz dvorac Trakošćan” (Tanulmányok a trakostyáni kastély melletti park felújításához), amit a könyv szerzői, Amalije Denich okl. agr. mk. és dr. Bijana Bojanic okl. ép. mk. dolgoztak ki. Az említett tanulmányt, a zágrábi Tudományegyetem építészeti tanszéke és a zágrábi Horvát Köztársasági természetvédelmi hivatala hasznosította.

214) A trakostyáni kastély melletti parkban, 1977-ben, az alábbi parknövényeket vették nyilvántartásba: tűlevelűek: Abies alba, Abies concolor, Abies nordmanniana, Abies amabilis, Chamaecyparis lawsoniana, Chamaecyparis pisifara, Chamaecyparis thyoides 'Aurea', Juniperus chinensis 'Glauca', Juniperus chinensis 'Aurea', Juniperus communis, juniperus procombens, Juniperus sabina, Larix decidua, Libocedrus decurrens, Picea abies, Picea pungens 'Glauca', Pinus cembra, Pinus mugo, Pinus sylvestris, Pinus strobus, Pseudotsuga duoglasii, Taxodium distichum, Taxcus baccata, Taxus baccata 'Fastigiata', Thuja occidentalis, Thuja orientalis, Thuja plicata, Thujopsis dolobrata, Tsuga canadensis; lombullatók: Acer campreste, Acer pseudoplatanus, Alnus sp. Aesculus hippocastanum, carpinus betulus, Corylus avellana, Fagus sylvatica, Fagus sylvatica 'Atropurpurea', Fraxinus excelsior, Populus nigra 'Italica', Platanus occidentalis, Magnolia obovata, Ðuercus petraea, stb. Forrás: Program za unapredenje park-šume Dvora Trakošcan (Programtervezet a trakostyáni kastély parkerdejének fejlesztésére, a zágrábi erdőrendezési szekció, 1977, 9-11. oldal) 215) A kastély, a horvát műemlékvédelmi katalógus nulla kategóriája alapján védett. A védelméről, először 1955-ben hozott határozatot, az akkori zágrábi Muemlékvédelmi hivatal, mely védetté nyilvánította a kastélyt a tóval és a parkkal, továbbá a mellette lévő erdőövet. A védelmet, 1961-ben, az új természetvédelmi törvény alapján megújították, így 450 hektárnyi terület lett védett, mely állt magából a kastély melletti parkból, a parkerdőből és egy védőövezetbol. 216) A trakostyáni parkerdőhöz, az alábbi irodalomban található adatokat használtuk fel: Anic, M. 1954.: 418. oldal; Badovinac, Z. 1969.: 25. oldal; Filipašic-Buliga, B. 1985.: 238-239. oldal; Kiš, D. 1958.: Trakošcan „Hortikultura” 2. szám, 14. oldal.

217) Trakostyánhoz 1584-ben az alábbi 46 település tartozott: Jamno, Cvetlin a vámmal, Vrhovec, Benkovec, Donja és Gornja Višnjica, Bednjica, Meljani, Pribukovje, Mali és Veliki Gostinci, Ples, Prebukovje, Vrbna, Rinkovec, Purga, Kobilje, Robaci, Ravno, Jelje, Želimerje, Vrhovci a vámmal Hocuriban, Jerikovci, Šaša, Vukovdol, Brezova Gora, a lerombolt Kamenice várának minden tartozéka Kaminece mezovárosával és a Gornje Kamenicei vámmal, Podgorje, Vocilnica Horvatska, Nova Dubrava, Zarovnica, Klenovnik, Terihovec, Bedenci, radnica, dragovanci a vámmal, Crnovec, Viletinci, Vododol, Cutlin, Vranovci a vámmal és Gorjanci. Forrás: Leskošek, V. 1978.: Trakošcan „Kaj”, 3. szám, 72. oldal.

218) Kruhek, M. 1972.: 85. oldal.

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

Szabo, Ð. 1919.: 68. oldal. 

GPS: É 46° 15.470 (46.257832)
K 15° 56.730 (15.945502)

Megközelítése: Trakostyán vára a legkönnyebben a magyarországi Letenye – Gorićan átkelőhely érintésével közelíthető meg. A határátlépés után, utunkat a Goričan – Zágráb autópályán folytatjuk a Ludbregi elágazásig ( 22 km ). Itt Varasdnak (Varaždin) tartunk, majd a várost elkerülő úton (vagy a városon keresztül), Ivanec városkáján át, Lepoglava településéig megyünk ( 28 km ). Lepoglav települését északról érintve, Bednja (Trakošćan) falu felé fordulunk, hogy, kb. 10 km után, Trakostyánba érjünk. A település határából, már látható a trakostyáni várkastély, így a vár már könnyedén megközelíthető. Figyelem! A várhoz vezető út, a Lepoglava, szlovén határ közti útról, balra ágazik le. A leágazás végén, egy bazárszerű kereskedelmi egység található, ahonnan, már csak kb. 500 méter a várhoz felvezető sétány.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció