Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Perusics - PerušićHorvátországHorvát-SzlavónországLika-Korbava történelmi vármegye - Tuska kula, Gradina

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

„Perusics (Perušić) várát [2] kettős fal övezi a közepén egy romos, hengeres toronnyal. A torony jelenleg is 10 méter magas, míg a falainak vastagsága 1,60 métert is eléri. A toronyba nyugatról, egy leomlott kapun keresztül lehet bemenni. A torony felső szintjén három ablaknyílás van, melyek közül kettő ülőfülkés. Még megfigyelhetők a falkorona pártázatának lőpadjai is. A vár, a Perusicsi család székhelye volt, akik közül Perusicsi Gáspár volt a legismertebb. A törökök 1527-ben foglalták el maradt is az övüké egészen a kiűzésükig egy 1635-től, 1641-ig tartó időszak kivételével. A törökök 1641. után újból kijavították, de 1685-ben át kellett adniuk Herberstein generálisnak. A vár a 18. századig még egyben állt.

[2] Laszowski: Hrv. Povj. Gradevine, I. 9. oldal.”

Dr. Dénes József adatai szerint:

Perusics (Perušić, Hr) Az 1691-ben Glavinics Sebestyén zengg-modrusi püspök által felvett vizitáció szerint jó karban lévő vár volt.

Margalits I. 56, 129, II. 286, 501, 626., OMM XXI. 356., Szabo 1920. 203.

A vár mai állapota:

A vár bejárása 2009. 06. 09-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. Az igen könnyedén megközelíthető vár épen maradt tornya már messzirol látható. Talán a könnyű megközelíthetés lehetett az oka annak is, hogy a várból az egyetlen öregtornyon kívül jóformán már semmi sem maradt. Az övező falaknak csak csonkjai figyelhetők meg, a többi részlet csak a terepalakulatokból sejthető. A torony viszont eredeti magasságában állt, csak a tetőzete hiányzik. A tető alatti falkorona is erősen csonkolt, de jól látható a gyilokjáró egykori kiképzése. A legalább háromemeletes torony szintjeit gerendafödémekkel osztották meg, a szintek közti közlekedést pedig a födémek közé épített lépcsővel oldották meg. A legvédettebb felső szint ablaknyílásai, noha szűkek, mégis ülőfülkékkel voltak ellátva. A lejjebb található nyílások lőrésszerűek. A nyugaton nyíló toronybejárat kiképzése a kiomlás miatt már nem meghatározható, de feltételezhető, hogy az első emelet magasságában nyílott és megközelíteni vagy a szomszédos falról, vagy létrán/lépcsőn át lehetett.

/Szatanek József/

ADATTÁR

Perusics – Történeti áttekintés

A mai Perusicsi járás területe már a Kre. 1. évezredben is lakott volt, amiről egy sor erődített telep tanúskodik. Az ókorban a nagyobb települések képezték a gazdasági és a kulturális élet központjait. Különleges jellemzője ennek a korszaknak, hogy az itt elhaladó magisztrális főútnak köszönhetően, a térség bekapcsolódhatott Dalmácia, s rajta keresztül az egész Római birodalom életébe. A római kor után, csak a középkorban jelennek meg újból nagyobb számban a települések.

Perusics szervezettszerű településének létrejötte a 16/17. szd. korai szakaszára tehető, amikor a vidék képezte Európa és az Oszmán birodalom közti határt.

A település központjának közvetlen közelében, a késő barokk Szt. Kereszt plébániatemplommal egy dombháton található, a helyiek által Kula-nak (am. Torony) nevezett Perusics vára, amit 1487-ben említettek meg legelőször. A háromemeletesre épített öregtornyot, négyszög alakú, vastag, szárazon rakott fallal övezték, a sarkain egy-egy toronnyal. A várat a dalmáciai Zagoréból (Perušić Benkovački) származó Perusicsi fivérek, Domokos és Gáspár építtették. A család legismertebb tagja Perusicsi Gáspár volt, aki báni küldöttkén 1491-ben részt vett a pozsonyi béke aláírásában, melyben elismerték a Habsburg ház örökösödési jogát a horvát trónra. A pozsonyi békeokmányt jelenleg Bécsben őrzik, s rajta máig látható a Perusicsiek oroszlános címerét ábrázoló pecsét. A fivérek családnevéről kapta aztán a település és a vár is a nevét, amit a szakirodalom különböző elnevezések alatt is ismer, mint Perusics vára (Perušički stari grad, Gradina), ám a helyiek csak Toronynak (Kula), vagy Török toronynak (Turska kula) nevezik, noha már a törökök előtt is létezett. Perusics abban az időben a Buskai (župa Buška/Bužim) districtus része volt.

Miután a törökök 1514-ben lerohanták és kifosztották Likát és Korbavát, a Perusicsiak a mai Szlovákia területére költöztek át.

A törökök 1527-ben hódították meg végleg Likát és Korbavát, s vele együtt Perusics várát, melybe maga Malkocs bosnyák bég telepedett, aki rögtön utasítást is adott a vár további erődítésére és kijavítására. Miután Perusics térsége az állandó háborúskodások miatt teljesen elnéptelenedett, a törökök szisztematikus telepítésbe kezdtek, mely során nagyszámú muzulmán, vlach és egyéb balkáni, pásztorkodó népelemeket telepítettek le.

A törökök Perusics megerődítése mellett, hogy az elpusztított területek új lakosságát megoltalmazzák, számos más erősséget is építettek a vidéken, mint pld. a Perusics közelében található Kvarte falu fölötti Stitár tornyát (kula Štitar), ezen kívül egy sor kisebb, falazott és szárazon rakott falú erősséget is, melyek alkalmakként védelmi funkcióval bírtak, alkalmakként pedig a vlach lakosság állatainak elhelyezésére szolgáltak.

A felújított várral bíró Perusics, a Likai (Kirkei) szandzsák (1580.) egyik legfontosabb támaszpontja lett, mely alá a Koszinji vidék (kraj Kosinjski) egésze is tartozott. A törökök ez időben, a várral szembeni magaslaton található középkori templom helyén egy dzsámit építettek, amit aztán 1698-ban a Szt. Kereszt plébániatemplommá alakítottak át. Az otocsáci határőrök 1636-ban lerohanják Perusicsot, mely során a vár is megsérül, de gyorsan ki is javítják, és 1641-ig meg is tartják, amikor a török újra elfoglalja, kijavítja és birtokolja egészen 1685-ig, Lika eme részének felszabadításáig. Az 1685-ben kezdődő felszabadításban az Otocsáci ezred katonái, a Meszics Márkó szerzetes (pop Marko Mesić) vezette népi felkelők és a zenggi uszkókok vettek részt.

A Perusics és a Gackai síkság közti szélesebb területen található számos Bojište, Razbojište (Csatatér) nevet viselő topográfiai pont is térség határterületi életére, a szüntelen háborúskodásra, rajtaütésekre emlékeztet.

Perusics, az Otocsáci ezrednek alárendelve, 1712-ben a Katonai Határvidék része lett egészen annak 1881-es megszűntetéséig, mely után a Báni Horvátországhoz csatolták.

Perusics

109. oldal:

„Klissza, Knin, Szkradin, Osztrovica (Bribiri), Vrána és Nadin elestével, a törökök elfoglalták szinte a Cetintől a Krka és a Zrmanje folyókig húzódó térség egészét (1537-ben), de már fenyegették a velenceiek dalmáciai városait is. A törökök Udbina (1527), Komics és Merszinj elfoglalásával, majd újbóli megerősítésével, ellenőrzésük alá vonták a Korbavai síkságot, majd megkezdték a többi likai vár és a Velebit keleti oldala előtt, Obrováctól és Gracsactól a likai Ribnikig és Perusicsig húzódó területek támadását, s csak idő kérdése volt, hogy mikor foglalják el.”

325. oldal:

„„Egy, a várakat érintő 1579-es összeírásban, a horvát végvidék középső területein található várakhoz soroltak több, korábban a végvidéki összeírásokon kívül eső várat is, mint Blagajt (a Korana menti), Budácskit (Budački), Szmercskovicsot (Smrčković) és Petrova gorát. E várak egyike sem tartozott egyetlen kapitánysághoz sem. A térséget érintő várak fölötti közvetlen parancsnokságot hamarosan a horvát határvédelem parancsnoka vette át, aki szabadon dönthetett értékükről és határozhatott a lerontásukról, vagy a horvát védelmi rendszerből való kizárásukról. Ebben a felsorolásban az alábbi várakat említették meg: Perusicsot (Perušić) és Prozort Likában, a Korana menti Kulcsot (Ključ), a Bihács (Bihać) melletti Szokolácot (Sokolac), aztán Ó Plaskit (Stari Plaški), Vranográcsot (Vrnograč), Bojna-t, Felső (Kis) Kladusát (Gornja/Mala Kladuša), valamint az alábbi Báni várakat: Blinja-t (a Keglevicsek régi és új vára) és az Ópetrinja (Stara Petrinja) közeli Vinodolt. A fenti várak közül néhányat az 1577-es, 1578-as török offenzíva során elfoglaltak, kifosztottak, majd leromboltak. Néhányat már korábban felhagyták régi urai, és se a törökök, se a határvidéki katonaság nem vette birtokba őket…”

Zagreb, 1995.

Forrás:

Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 203. oldal.)

www.pp-grabovaca.hr

Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. 

GPS: É 44° 38.748 (44.645794)
K 15° 22.429 (15.373822)

Perusics települését az "A1"-es autópályán érhetjük el a legkönnyebben. Az autópályát a perusicsi leágazóban hagyjuk el, majd nyugatnak haladunk Perusics irányába. A települést nyugatra hagyjuk el, majd kb. 0,8 km után el is érünk a várhoz. A vár előtti parkolóban leparkolva, a vár már szabadon bejárható.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció