„A Goszpicsból (Gospić) Gracsac (Gračac) felé vezető főút mentén, Goszpicstól délkeletre fekszik Bilaj települése. Az 1451-es esztendőben Twertkovich Tamás lemondott a Lika vármegyei (in comitatu) Belay váráról Thallowcz Péter horvát bán javára, s ezzel együtt kötelezte magát Tallóczi szolgálatára, míg az a birtokában tartja castrum Osteruiza in com. Lika. Bilaj várának tulajdonosa 1509-ben Karlovics Iván. A vár közvetlen közelében őskori bronztárgyakat is találtak. A várból mára nem sok maradt, de kialakítását a bécsi hadilevéltárban fennmaradt ábrázolás alapján ismerhetjük. A főtorony (ötszögletes volt, melynek éle a legkönnyebben támadható oldal felé nézett) mellett emelkedett a palota, a szűk udvart egy, a főtoronytól a belső kapuig húzódó fal zárta le. A belsővár egészét egy alsóvárként ható, külsővár (várplató) övezte. Glavinić a leírásában azt sejteti, hogy a vár egykor valamiféle főúri rezidencia volt: …ut valvarum et fenestratum elegantius fabrefactarum vestigia testantur…(...ahogy az ízléses, remekbe készült ajtószár és ablakkeret maradványok tanúsítják…) Bilaj vára a kialakítása alapján nagyon hasonlít a szomszédos Novi (Lički) várához.
Dr. Dénes József adatai szerint:
Bilaj (Bilaj, Hr) Castrum. 1451-től említik, bilaji Tvrtković Tamás vicebáné, aki már 1448-ban innen nevezi magát. A rendek 1490-ben Corvin János élethossziglani birtokának nyilvánították. 1505-ben még özvegyéé, de Korbáviai János elfoglalta (1505) és 1509-ben az övé.
Az 1691-ben Glavinics Sebestyén zengg-modrusi püspök által felvett vizitáció szerint pusztulásnak indult.
Engel 1996. 281.,Margalits I. 129, II. 221, 286, 315, 716., OMM XXI. 362., Pesty 1880. II. 416., Szabo 1920. 204, 206.
A vár mai állapota:
A vár bejárása 2009. 06. 09-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A vár egy magányos, kb. 50 méter magas, kúp alakú hegyen állt. A várból csak az egykori sokszögletű főtoronynak vannak jól látható maradványai, valamint a palota egyik oldalának nyomvonala (kb. 6 m) kísérhető figyelemmel. A főtorony alakja a bécsi hadilevéltárban őrzött rajz alapján ötszögletű volt és élével a leginkább támadható oldal felé nézett. A legújabb kutatások szerint a torony formája azonban inkább nyolcszögletű lehetett, de ennek pontos megállapításához egy rendszeres feltárásra lenne szükség. A torony – palota – belsőudvar alkotta várat egy külső vár is körbefogta, de annak falai mára nem maradtak fenn. Jól látható viszont a vár déli oldalán, a sziklába vágott kapunak a helye, valamint a külsővár nyugati oldalán egy téglalap alakú épület, szintén sziklába mélyesztett alapja. A vár északi oldalában, a főtorony alatt, egy árok nyoma sejthető, de már oly mértékben lepusztult, hogy a léte inkább csak feltételezhető.
/Szatanek József/
Bilaj – történeti áttekintés
Bilaj település nevét 1071-ben, az ősi Lika megye széthullása és új területi egységekké való alakulásakor említik meg először, aztán egy 1256-os vármegyei okiratban majd végig a 15. századig.
Bilaj, annak a Mogorovics nembeli Tvartkónak a birtoka volt, aki a mára eltűnt Sutpetar település (a település a középkor folyamán Lika egyik legtekintélyesebb és legnagyobb városa volt. Állítólag Mušaluktól délebbre, a Lika folyó egyik kanyarulatában állt.) egy részét is bírta. A Mogorovics nemzetségen belül, a bosnyák király nevét viselő Tvartkó, két fiával, Istvánnal és Tamással önálló ágat alapított. A fiak közül, Tvartkovics Tamás 1446-1448 között vicebán volt.
Az 1449-es okiratok, a Lika és a Jadova összefolyása közelében, a Lika jobb partján kifejlődő Bilajt, Ribnik (Lički Ribnik) és Pocsitelj (Počitelj) mellett, jelentős mezővárosként említik. A település feletti hegyen található várat, Tamás vicebán 1451-ben Bilaj várának nevezi. A várat vagy ő, vagy apja, Tvartkó építette. A későbbiekben változtak mind a birtok, mind a vár tulajdonosai, míg 1509-ben mindkettő Karlovics Iván tulajdonába került. Egy 1512-es okirat szerint, a zenggi káptalantól egy bizonyos Balázs pap a Bilaj vár alatti városba érkezett, hogy jelen legyen egy Tót nevű ember eskütételénél, akit Bilaj város bírójává választottak. Az esküszöveget néhány bilaji polgár is tanúként aláírta. Korbavából, Lukából (Luka) és Bozsaniból (Božani), valamint Lika szomszédos vidékéről is számos kereskedő és iparos telepedett meg Bilajba, ami jól mutatja a település korabeli jelentőségét. A korabeli leírásokból az is tudható, hogy a mezőváros a vártól némileg északabbra helyezkedett el, míg a Lika folyón, a vártól nyugatra, annak felügyelete alatt egy pontonhíd volt. A település közepén, a jelenlegi templomtól nem messze, egy plébániatemplom állt. A Lika folyó számos malom is volt, s az őröltetésért fizetendő illetékről is maradtak fenn adatok.
Miután a törökök 1526-1527-ben megkezdték Lika és Korbava hódoltatását, Bilaj lakosságának nagy része északnyugat Horvátországba költözött át, hogy valamivel később a maradék is kövesse. A törökök már 1527 őszén elfoglalják Bilaj várát, de a közelgő tél miatt ideiglenesen felhagyták, ám 1528 tavaszára a várba helyőrséget állítottak, a városba pedig a várkatonák családjai telepedtek meg, akiknek a zöme, az Una felső folyása és a Szána közti vidékről érkezett. A következő években Bilaj török lakossága jelentősen megnövekedett, így 1530-1533 között Tadics Murat bég felújíthatta a várat is, amit addig a gyakori horvát támadások sikeresen meghiúsítottak. A csaták emléke máig él a helyiek elbeszéléseiben, sőt a közelben található Megdan (kb. csatahely) topográfiai név is utal rá.
Tadics Murát leszármazottjai utóbb a Dizdár (am. várkapitány) nevet felvéve, önállóan irányították a kapitányságuk alá tartozó területet, mely a család birtokában maradt egészen a hódoltság összeomlásáig. A Johann Herberstein generális vezette horvát végvidéki katonaság először 1685-ben rohanta meg Bilajt, felperzselték a váraljai települést, számos marhát elhajtottak, de a várat ekkor még nem tudták elfoglalni.
Az 1689-ben elkövetkező hadjáratok során, a horvátok visszafoglalták Likát és Bilajt is bekerítették, majd tárgyalásokba kezdtek a muzulmán lakossággal a vár átadásáról. Az átadás feltételeként, a törökök szabadon távozhattak Korbavába és az Unán túlra is. Bilajból ekkor 300 török harcos, s mintegy 1000 lakos távozott. A szerződés lehetőséget adott arra is, hogy akik maradni kívántak maradhattak is. A maradottakat 1696-ban, némi erőszakkal, Meszics Markó keresztelte meg.
Bilaj hódoltságkori jelentőségét mutatja Glavinics püspök 1696-os leírása is, aki 23 portán, 154 fő átkeresztelkedettről ír, akik közül néhányan katonai szolgálatot is vállaltak.
Brajkovics püspök 1700-ban olyan átkeresztelkedetteket is talált Bilajban, akik a régi dzsámit átépítették Szt. Lipót templomává. Az 1701-es évben már csak 19 portán laktak volt muzulmánok, 1712-re már csak 3 család volt, akik közül az egyik az Unán túlra, a másik Perusicsba települt át, míg Bilajban egyedül a Szkender család maradt.
Forrás:
Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 206. oldal.)
