Castles and fortified places in the Carpathian Basin

Komlóskeresztes - ChmeµovSlovakiaFelvidékSáros County - templom

  • Overview
  • History
  • Pictures
  • Plans & drawings
  • Maps
  • Accomodation

Komlóskeresztes – templom

Az egykori Sáros vármegyében, Eperjes városától ÉK-re, 20 km távolságban fekszik Komlóskeresztes (Chmeľov) falu. 

A község ÉK-i részében emelkedő középkori erődtemplom nevezetes műemlék.

A templom 1300 körül már állt, sorsa az évszázadok során természetszerűen összefonódott a körülötte fekvő Komlós falu történetével. 

A templom építése a Szent Sír keresztesrendjéhez (mai nevén: Szent Sír Kanonokrend) köthető. A Szent Sír keresztesei már Imre király (1196 – 1204) uralkodása óta rendelkeztek birtokokkal Szlavóniában és a Szerémségben. II. András király Sáros vármegyében 1212-ben adományozta nekik Komlóst, Hidegkút és Medgyes földekkel együtt. 

Egy 1264-es oklevélben is említik a komlósi kereszteseket („cruciferi de Cumlouch”). A korábbi szakirodalom úgy tartotta, hogy Komlóson állt a Szent Sír kereszteseinek Szent Kereszt patrocíniumú prépostsága. A helyi hagyomány szerint ezt a mai templom és a mellette álló épület alkotta. Bár a napjainkra fennmaradt oklevelek Komlóst, mint földbirtokot említik, és a komlósi rendház egyetlen prépostjának, vagy más tisztségviselőjének neve nem maradt fenn, figyelemre méltó azonban, hogy a rend miechowi prépostságának vezetője, Henrik, 1313-ban Komlóson lakott egy ideig száműzött rendtársaival, tehát nem zárható ki itt egy udvarház, vagy akár a prépostság megléte sem. 

Henrik itteni tartózkodásában a lengyel belpolitikai események jelentősen közrejátszottak: 1313-ban Krakkóban felkelés tört ki Lokietek Ulászló ellen, s ennek a mozgalomnak volt egyik vezetője Albert, a város bírája. Ulászló leverte a felkelést, résztvevőit megbüntette, száműzetésre ítélte. Erre a sorsra jutott a Szent Sír rend miechowi prépostságának irányítója, Henrik prépost is, Albert fivére, akiről a lengyel király azt hitte, hogy szintén részt vett a felkelésben. Kolostora javait elkobozta, Henrik pedig néhány szerzetestársával Magyarországra jött, és a rend birtokán, Komlóson telepedett le. Komlós azonban valószínűleg nem tetszett Henriknek, mert távol esett Miechowtól, ill. a rend más birtokaitól, amelyek a Szepesség szomszédságában – de Lengyelországban – feküdtek. Ezért 1313-ban elcserélte Komlós birtokát Szepesi (Tarkői) Rikolf fiainak, Kakasnak és Jánosnak Landek nevű birtokáért (a rend Landeken épített rendháza még a 19. század közepén is állt). 

Mielőtt a komlósi templom történetében továbbhaladnánk, érdemes megemlíteni, hogy a templom keletkezését egyes régebbi sáros megyei monográfiák a templomos lovagrenddel hozták kapcsolatba. A hazánkban II. Géza király (1141 – 1162) által letelepített templomos lovagok eredetük közös gyökerei miatt a Szent Sír kereszteseivel szoros kapcsolatot tartottak fenn, és szlavóniai ill. magyarországi letelepedésükben is kétségkívül fontos szerepet játszottak. Ezt követően a Szent Sír rend birtokainak közelében többször is találkozhatunk a templomosok házával vagy birtokaival, így pl. a Szent Sír kereszteseinek glogoncai háza vagy Novák nevű földje mellett. Mindebből kifolyólag feltételezhetnénk, hogy Komlóst is közösen birtokolták, és a templom, valamint a mellette fekvő (állítólagos?) rendház esetleg az ő építkezéseik eredménye. A korai monográfiák azonban – mint leírásukból kitűnik – összekeverik a két rendet egymással és tévesen értelmezik az okleveleket, így a templomosok itteni birtoklásának csekély a valószínűsége. 

1313-ban tehát Komlós uradalmát birtokcserével megszerezték Szepesi (Tarkői) Rikolf fiai a Szent Sír rendjétől, majd Kakas mester – a Tarkői és Berzeviczy családok őseinek testvére – néhány évvel később, 1319-ben eladta (Somosi) György fia Jánosnak. Az uradalom a Somosiak eme ágáé maradt a család kihaltáig (1439). Rajtuk kívül birtokoltak itt még 1351-ben Komlóssy Adrián fiai, 1391-ben a Liptay nemzetség, 1427-ben a Széchy és Somosy nembeliek, 1435-ben a Zudarok után a Homonnay család. 

A huszita időkben Komlós és környéke hosszabb ideig a csehek uralma alá került, akik a falutól K-re, 1,5 km-re felépített várukból zaklatták a környéket. 1460-ban megegyeztek Mátyás király vezéreivel, hogy pénzért lerombolják várukat és elvonulnak. 

Ezután a falu földesurai 1470-ben a Szirmay, 1511-ben az Aba nb. Báthory családok voltak. 1570-ben a Fejérváryak kapták meg Miksa királytól Komlóskeresztest és a 20. század kezdetéig birtokolták. Felvették a „Komlóskeresztesi” előnevet és ők lettek a templom kegyurai is. 1601-től egy évszázadon keresztül a Butkay család, valamint 1478-tól egészen a 19. század végéig a Semsey család kisebb birtokait is említik az oklevelek. 

A falu temploma keletelt, sokszögzáródású szentélyéhez É-ról sekrestye csatlakozik. A templomhajót fafödém borítja. A gótikus szentély jó állapotban megmaradt. A szentélyből nyíló, csúcsíves középkori sekrestyeajtó kőkerete is eredeti. A templomtornyot 1634-ben reneszánsz stílusban részben átépítették.

A templomot szabálytalan alakban erősen lepusztult, középkori erődfal övezi, mely kb. 35 x 60 m-es területet zár körbe. A napjainkra megmaradt falmagasság 1-2 m között váltakozik. Az omladozó falkoronát több helyütt növényzet borítja, mely a fal további, lassú romlását eredményezi. A kerítőfal K-i, külső oldalát támpillérek erősítik. A fal É-i és D-i oldalán egy-egy fedett kaputorony van, mindkét kaputoronyban megfigyelhetők a keskeny, téglalap alakú, kifelé szűkülő lőrések. A kerítőfal lőrései ma már nem láthatók. 

A templom hossztengelyétől D-re, a templom körül asszimetrikusan elhelyezkedő kerítőfalak egy kb. 30 x 30 m-es nyílt területet kerítenek. Elképzelhető, hogy régen temető terült el ezen a helyen, de az is lehet, hogy a régebbi szakirodalomban emlegetett és a helyi hagyományokban is ismert rendház épülete állt itt. Minderre csak egy ásatás nyújthatna pontosabb információkat, melyre napjainkig még nem került sor.

Forrás:

Damian Fuxhoffer: Monasteriologiae Regni Hungariae. átdolg.: Czinár Mór. Pest, 1885. I. 186.

Balics Lajos: A római katolikus egyház története Magyarországon. Budapest, 1885. II. 285.

Liszkay Károly: Egyházrégiségi töredékek. Religio 1853. (57) 450.

Kurecskó Mihály – Stossek Balázs: A Szent Sír Kanonokrend története Magyarországon. In: Koszta László szerk.: 

Capitulum I. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szeged. 1998. 86, 89-90, 96, 108-109, 119-120. 

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. Bp. 1988. 773-774. 

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996. 345.

Soós Elemér: Magyarország várai. 1889-1928. Sáros vármegye. XIX. 150-151. OSZK. Kézirattár. Fol. Hung. 3105. 

Tóth Sándor: Sáros vármegye monografiája. II. Bp. 1910. 424-425, 244.

Potemkin Ödön: Sáros vármegye leírása. Pest. 1863. 41, 69, 71, 89. 

Jurej Majernik komlóskeresztesi lakos szóbeli közlése.

/Karczag Ákos/ 

At the bottom of the gallery inner photos are also available.
GPS: N 49° 4.148 (49.069126)
E 21° 26.487 (21.441444)
If you see this message, your ad blocker has prevented loading the map. The ad blocker can be turned off with the privacy or tracking protection icons next to the address bar.
The map on the left shows our partner's nearest offers, each price tag being an accomodation. The map can be moved around and zoomed with the cursor. To load more accomodations, please zoom on a town. More information is available by clicking on the price tag.
Várak.hu mobil applikáció