Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Beckó - BeckovSzlovákiaFelvidékTrencsén történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Beckó (Bolondóc) vára

A Vág menti Inóc hegység tövében, a folyó bal partján, a síkságból kiemelkedő 70 méter magasságú, magányos mészkősziklára épült fel Beckó (Bolondóc) vára. Tengerszint feletti magassága 245 méter. Nagyjából É-D-i irányban hosszan nyúlik el a viszonylag keskeny sziklagerincen a tekintélyes területű középkori erősség

Az Árpád-korban a vár a bolondóci várispánság székhelye volt, mely Kristó Gyula szerint a 11. század második negyedében jöhetett létre.
Az első írásos említés a vár ispánjáról 1229-ből maradt fenn. A meredek sziklacsúcsot koronázó kővárba húzódott fegyveresek az 1241-es tatárjárás idején sikeresen verték vissza a támadó mongol lovasságot. A várispánság a 13. század második felében bomlott fel, amikor az uralkodó eladományozta a várföldek többségét.

A 13. század vége táján a Vág folyó vidékének sok más erősségével egyetemben, Beckót is elfoglalták Csák Máté oligarcha fegyveresei. A báró uralmának csak az 1321-ben bekövetkezett halála vetett véget, melyet követően Károly Róbert király birtokába került a vár és minden hozzá tartozó jobbágyfalu.

Ezután I. Károly, majd I. (Nagy) Lajos királyaink kezére került. 1388-ban (Luxemburgi) Zsigmond király a leghűségesebb párthívei közé tartozó, lengyel származású Stibor bárónak adományozta oda. A vár új ura a székhelyévé tette a várat és itt építette ki a fényűzően főúri szállását. Ez az időszak számítható Beckó várának fénykoraként.

A várbirtokot Stibor erdélyi vajda halála után az egyetlen fia örökölte meg, majd az ő 1434-es elhunyta után (a törvény szerinti leány-negyed részeként) Stiborici Katalin. Miután a főnemesi kisasszony alsólindvai Bánffy Pál királyi lovászmesterhez feleségül ment, a beckói váruradalom is ezt a nagyúri famíliát gazdagította. A magas sziklacsúcson emelkedő vár a fennállásának további évszázadaiban végig a Bánffy család tulajdonában állt.

Mivel Beckó a 16-17. században messze esett a török hódoltság véres csatamezőitől, viszonylag nyugodtan élhettek a földesurai a biztonságos falak mögött. Egyetlen esetet jegyeztek fel a krónikák, miszerint 1599-ben egy erre portyázó tatár lovascsapat intézett támadást ellene, de az őrség sikeresen visszaverte a rohamukat. Azonban az alatta lévő várost a török viszont felégette.

Mután Beckó vára nem számított katonailag fontos helynek, magánföldesurai nem építették ki a korszak hadviselésének megfelelően, csupán egyetlen ágyúbástyával erősítették meg a felsővárat. A 17. századi Habsburg császári és királyi ház ellen vívott erdélyi hadjáratok idején (Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György fejedelmek) a vár őrsége, nagy valószínűséggel önként kaput nyitott a megjelenő erdélyi seregek előtt.

1644-ben Bánfi Kristóf elhunytával a család fiú ágon kihal, így váron a leányági örökösök osztoztak. Az erősség karbantartásával ezután már alig törődtek, leszámítva a  tetőzetet, melyet a  17. század végén kijavíttattak. A  kurucok Ocskay László vezetésével 1707-ben, majd 1708-ban is elfoglalták Beckó városát. A  vár azonban a  Rákóczi-szabadságharc során mindvégig császári kézen maradt.

1729-ben a  várost pusztító tűzvész átterjedt a  várra is, amely teljesen kiégett. A hatalmas helyreállítási költségek miatt már nem építették újjá, birtokosai a  környékbeli falvakban emelt kényelmesebb kastélyaikba költöztek.

A vár építéstörténete:

Szlovák kutatók feltételezése szerint a  sziklán a  9. században szláv erődítmény állt. Ezt a honfoglaló magyarság a 10. század elején elfoglalta, illetve valószínűleg tovább használta. Az ebből az időszakból előkerült régészeti leletanyag pontos kormeghatározása azonban valójában nem lehetséges, a korai várra vonatkozó történeti kutatások megállapításai pedig az írott forrásanyag csekélységéből adódóan főleg hipotéziseken alapulnak.

Beckó várának az 1250-es évek előtti formáját és kiterjedését meghatározni a várszikla platójának 13. századi átalakítása és a későbbi ráépítések miatt ma már nem lehetséges. A néhány évvel a tatárjárást követően megkezdett építési munkálatokat, a feltárások szerint a sziklás felszín jelentős átformálása előzte meg, melyet az első építési szakaszban szabálytalan vonalvezetésű várfallal vettek körül, ami a sziklaplató szabálytalan alakú peremét követte. Védőtorony nélküli egyetlen bejárata a délnyugati oldalon nyílt. A fallal kerített rész északkelet–délnyugat irányban, kb. 90 méter hosszan húzódott, szélessége 18 és 30 méter között váltakozott.

A 13-14. század fordulóján a  várterület legmagasabban elhelyezkedő északi végén épült fel a kb. 9 x 21 méter alapterületű, trapéz alakú palota. A palota előtt északkeletre lévő udvaron ciszternát vájtak a sziklába. Erre az időre tehető a vár délnyugati részében épült palota első építési szakasza is. A  leginkább veszélyeztetett délnyugat–dél–délkeleti oldal elé külső várfalat építettek.

A külső várfal által határolt területről fából ácsolt feljáró vezetett a  délnyugati oldalon újonnan készült kaputól a  korábbi építésű várkapuhoz. A  külső várfal a  vár keleti oldalánál nyugati irányba fordult és becsatlakozott a  korábbi védőfalhoz. Ugyanekkor a  várszikla keskeny déli nyúlványán egy újabb, külső várrészt alakítottak ki. Ennek déli végén épült egy négyszögletes alaprajzú, de északi oldalán nyitott védőtorony, valamint ennek közelében, a  keleti oldalon egy új várkapu is létesült. A külső várfal a  14. század második felében északi irányban továbbépült, egészen a  vár északi palotarészéig.

Stibor, majd fia birtoklása idején (1388–1434) további számottevő építkezések történtek a várban. Ekkor a külső várfal délnyugati részét megvastagították, a délkeleti külső várudvarban a várfal mellett gazdasági épületeket emeltek, valamint a külső várfalat meghosszabbították a várszikla alacsonyabban fekvő része mentén északkeleti irányban. Ez a fal a várszikla északi végénél északnyugati irányba fordult és visszacsatlakozott a sziklához. Az így kialakult, alacsonyan fekvő, északkeleti külső várudvar sarkánál fúrták a vár vízellátását szolgáló kutat. A 14. század vége és a 15. század első harmada közötti építkezések jelentősen érintették a  belső vár területét is. Ennek északi részében újabb, többtraktusos palotaegyüttest alakítottak ki, amelyet egységes tetőszerkezet fedett és az északkeleti várudvar köré csoportosult.

A belső vár északi részében korábban épült, trapéz alakú palotát kétszintessé építették át, földszintjén dongaboltozattal, emeletén fafödémmel fedték be. Az északi palotától délnyugatra kialakított, kisméretű, zárt udvar délkeleti oldalához épült az új, bordázott boltozattal fedett kápolna, melynek poligonális szentélye délkeleti irányban áttörte a 13. századi eredetű várfalat. Az említett várudvar déli oldalán is palotaszárnyat építettek, ezen vezetett keresztül egy gyalogosan járható átjáró az északi palotaszárnyba. A belső vár déli részének északnyugati oldalán megépült a nyugati palota, amelyet részben a   13. századi épület helyére emeltek.

A 15. század elején épült fel a   belső vár délnyugati kapujának közelében a 9 x 9 méteres méretű, négyszög alaprajzú torony. Ezt korábban a 13. század második felére datálták, azonban építési idejét a közelmúltban az eredeti fagerendák dendrokronológiai vizsgálata alapján pontosították. A  Stiborok uralma során a várszikla alatt nyugati irányban lévő települést védőfallal övezték.

A Bánfiak birtoklása idejében, a 15. század második felében, a belső vár keleti falához egy kisebb, külső védőtornyot csatoltak. A 16. században a várat reneszánsz stílusú építészeti elemekkel egészítették ki. Ekkor készültek a félköríves elemekkel lezárt attikafalak, és új ikerablakokat építettek be. Az ágyúkkal jobban támadható keleti vároldalon a 16. század második fele és a 17. század eleje között egy vastag falú, sokszögű ágyútornyot építettek.

1970-től 1976-ig falai között régészeti kutatások zajlottak és felmérték a  romokat. Állagmegóvása az 1980-as években folyamatosan zajlott, és napjainkban is tart. 2015 óta a vár ismét látogatható.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. I. 175-180.
Szatmári Tamás - Beckó vára

 

GPS: É 48° 47.430 (48.790508)
K 17° 53.896 (17.898268)

Információk: Beckó {Beckov} település a Vág (Váh) folyó völgyében, Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) városától ÉK-re fekszik. Autóval egy mellékúton érkezve, megállhatunk a község valamelyik utcájában, innen pedig gyalog kapaszkodhatunk fel a már messziről szemet gyönyörködtető, égnek meredő sziklacsúcson emelkedő Beckó várába.

A nyitva tartás rendjéről és az aktuális programokról a vár honlapján célszerű érdeklődni. Bár csak szlovák nyelven elérhető, az alapvető információk így is láthatóak: http://www.hrad-beckov.sk

A településen sétálva pár helyen még láthatóak a városerődítés falai. Ne hagyjuk ki a Szent István templom megtekintését se, melynek övező erődítése a 16. században jelentett védelmet. Napjainkban a templom körül futó erődfal, visszabontott kerítőfala látható.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció