Kálnok református templom
A kálnoki református templom építéstörténeti adatait nagymértékben gazdagították az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai. Ennek során fény derült rá, hogy az azonos helyen értelmezhető középkori előzményeket követően a templom a 17. század első felében nyerhette el mai alakját, alaprajzi értelemben mindenképp. Egykori 14. századra keltezett szentélyét és a később épült sekrestyét ekkor bonthatták le és a régi hajó szélességét nagyjából tartva, meghosszabbították, majd poligonális keleti lezárással látták el. A templomhajó mai tetőszerkezetét 1802-ben, a földrengést követően építették, a déli portikuszt 1854-ben.
Az alacsony, támpillérekkel erősített kerítőfalon kívül harangláb áll. Dendrokronológiai keltezés alapján megállapították, hogy a kálnoki református harangláb 1732-1733 közöttépült, az 1790-es években némely elemeit cserélték.
A templom további érdekessége, hogy a reformációt követően a 17. század közepéig közösen használták a falu református és unitárius hívei, mígnem 1666-ban Apafi Mihály rendelése szerint nem kényszerültek az unitárius hívek új templomot építeni a már meglévő mintájára. A hagyomány szerint a református templom 17. századi mennyezetét, lévén azt unitárius mester készítette, az unitárius hívek új templomukba vitték, mások szerint az unitárius templom mennyezete a 18. század második feléből származik.
A református templombelső a nyugati és déli bejáraton át közelíthető meg, keleti oldalán orgonakarzat áll, melyen az orgona részben a karzatmellvédbe integrált. Az északi falon, hangvetős (1889) szószék körül a liturgikus térközpont berendezései állnak.
A centralizáló ülésrendben a keleti oldalon a gyermekek és konfirmandusok, a szószékkel szemközt a férfiak, a nyugati oldalon a nők ülnek. Úrvacsora osztáskor először a férfiak, majd nők életkor szerint csökkenő rendben járulnak elő, a kivonuláskor a lelkész(asszony)t először a nők, majd férfiak követik életkor szerint csökkenő rendben.
Forrás: Danielisz Dóra, Háromszék református templomépítészete, II. kötet, Doktori értekezés melléklete, 66-67 oldal