Kékesújfalu (Neudorf, Corvineşti) a Mezőség É-i felében, a Szamosmelléki dombvidék Sajói ágában, a Csaló (Jusuluj) patak mellett fekszik.
1305-ben Újfalu néven jelentkezik az oklevelekben. 1437-ben Wyfalu, 1750-ben Szászújfalu formában fordul elő.
Reformáció előtti temploma kis gótikus csarnoktemplom. Egyik harangja Szent György képével 1531-ból való. A másik 1653-ból, „Szász Bödön” felirattal a fa harangtoronyban függött, mely ma már összeomlóban van.
A középkori katolikus hívek a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században Neudorff néven egy lutheránus anyaegyház szerepel. Ugyanakkor Kékesújfaluban református filia van, mely Szászcegőhöz tartozik. 1738-ban még református anyaegyháza volt. 1846–1847-ben több szász család elköltözik a faluból, 1930-ban a maradék is elmegy Szászlekencére. A lutheránus egyház 1938-ban szűnik meg.
A templom egykori védőfala ma már nincs meg, csak az a dombperem rajzolódik ki élesen, melyen állt.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 851.