Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az Oltmelléki hegysor területén, a Hidegvíz (Kaltbach) patak mellett fekvő Bólya (Buia) község északi részén, a pataktól kb. 100 méterre emelkedő kis dombon áll a rombadőlt bólyai castellum maradványa.

1467-ben említik először a faluban Vízaknai Miklós kastélyát, amelyet 1598-ban Mihály havasalföldi vajda birtokában találunk. Ezután a Gálfi családé lett, majd Bethlen Gábor 1629-ben Toldi Györgynek adományozta, akinek családja a 19. század közepéig birtokolta. A várkastély a 20. század első negyedében pusztult el végleg.

A 18. és 19. században jelentős mértékben átépített, barokk és klasszicista stílusjegyeket egyaránt felmutató épület falai többségében még állnak, de a födémek már javarészt beomlottak. A nyugat-kelet tájolású, nyújtott téglalap alaprajzú, egyszintes lakószárny keleti sarkain egy-egy négyszögletes sarokbástya ugrik ki a fal síkjából. Ezt a 17. és a 18. században, Szilvási Boldizsár és a Toldi család birtoklása idején alakították ki. Az ellenkező oldalon – nyugat felé – találjuk a kastély két szárnyépületét. Az északi szárny végéhez épített, támpilléres gótikus kápolna ablakai csúcsívesek, boltozott mennyezete mára elpusztult. Bejárati szárkövén Gálfi János felirata betűzhető ki. Szentélyében néhány helyen freskómaradványokat is felfedezhetünk. A rövidebb déli épületszárny csatlakozása közelében van kialakítva a főépület boltíves főkapuja. A mellette lévő földszinti helyiség födémgerendájába egy 1669-ből származó építési feliratot véstek. A várkastély területének jelentős részén magas bozót burjánzik, udvara mezőgazdasági művelés alatt áll.

/Karczag Ákos/

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 123.