Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nógrádmegyer, Dobovár

Nógrádmegyertől délre kb. 1 km-re található Baglyas-pusztától délkeleti irányban induló Farkas-völgyben haladva kb. 2,5 km után érünk a Dobovár alá. A völgy keleti oldala fölé emelkedő hegy (tszf. magassága 329 m) felső részét foglalja magába az erősség.

A központi része ovális alakú, kissé domború plató. Széle elmosódott, a hegy természetes alakját mutatja, átmérője 38× kb. 22 m. 7-8 m-el alacsonyabb szinten mély árok fogja körül, amely az északi és a délnyugati oldalon egy-egy rövid szakaszon terasz alakjában látható. Délkelet felé a keskeny gerinc folytatódik kb. 50-80 m hosszúságban, amelytől az árok választja el. A vár teljes átmérője 82 m.

1961-ben Gajzágó Aladár és Patay Pál ismertette először a várat. 1964-ben Horváth István, majd Gádor Judit járt itt, utóbbi Árpád-kori cserepeket, valamint paticstöredékeket talált és az erősség vázlatos felmérését is elkészítette.

A várat Sándorfi György mérte fel 1989-ben, Nováki Gyula közreműködésével. Ismertetésére és a felmérés közzétételére 1991-ben került sor.

Megyert először 1227-ben említik, mint várjobbágyi földet. Később, 1282-től a helyben birtokos és nevét is a birtokról nevező Megyeri családé, akik 1294-ben eladják itteni részüket Rátót nembeli László étekfogómesternek. Megyer másik része Kismegyered 1290-től a Verebieké lesz. 1328–1329 előtt a birtok Marcali Dezsőre háramlott, aki 1329-ben Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta el.

1415-ben a kazai Kakas család kap megyeri birtokrészeire új adományt. A kazai Kakas család birtoklása 1524-ig mutatható ki. 1474-ben a Rimai családnak is voltak itt részbirtokai.

A várra vonatkozó történeti adatot nem ismerünk. Építése a kerámialeleltek valamint a történeti adatok alapján feltehetően a Megyeriekhez köthető.

Forrás: Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:

Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig ( Magyarország várainak topográfiája 4. kötet )