Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A község plébániatemploma a 13. században épülhetett, először 1309-ben, egy periratban említik. Tornyát 1485 előtt a szász Lucas mester és Johannes Murator építtette. A 15. század vége táján új templom építését határozták el, melyre 1494-ben és 1507-ben 10 arany támogatást kaptak Nagyszeben várostól. A templomhajó kazettás mennyezete 1751-ben készült el. Az 1772-es és az 1810-es tűzvész erősen megrongálta, nem sokkal ezt követően, 1845-1846-ban épült fel a ma látható templom. A templombelsőt dongaboltozat fedi. Sekrestyéjét a déli oldalon találjuk. Az építési munkálatokat két morgondai mesterember, Johann Frank és Johann Schneider irányította. Az 1845 előtti régi templom tetővonala a torony keleti oldalán még megfigyelhető.

A középkori templomból csak a hatalmas harangtorony maradt meg. A terméskőből épült, négyzetes alaprajzú, 15. század második felében épült harangtorony földszinti fala 3 m vastag. Második emelete dongaboltozatos. Az alsó két emelet feljáratát a toronyfalban alakították ki. A torony emeletein minden oldalon lőrések figyelhetők meg.

A templomot védő középkori kerítőfal 4 méter magasságig megmaradt. A déli falszakaszon két torony maradványai találhatók. 1751-ben egy kis szalonnatároló tornyot említenek, amely valószínűleg a két torony egyike. Belterülete kb. 2 x 3 méter lehetett. A kerítőfal délkeleti részén felismerhető egy köríves bejárat maradványa. Az egyik falkiugráson a valamikori gyilokjáró magassága is jól megfigyelhető.

(Karczag Ákos)

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 573.