Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagysink - Gross-Schenk - CincuRomániaErdély és PartiumNagy-Küküllő történelmi vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

Az Oltmelléki hegysorhoz tartozó Hortobágy-hegység területén, a Nagysinki-patak mellett fekszik Nagysink község. A település Szűz Mária tiszteletére szentelt, háromhajós templomának építése a 13. század elejére tehető. A főhajó keleti végében szentélynégyszög közbeiktatásával kialakított félköríves apszisát 1522-ben sokszögzáródású gótikus szentéllyé alakították át. Nyugati homlokzata elé, az oldalhajók közé zömök, széles tornyot emeltek, amely közel 10 méternyit foglal el a főhajóból. Alatta a nyugati kapuzatot elfalazták, és helyette az oldalbejárót használták (a nyugati kaput csak 1763-ban nyitották meg újra). Középhajója és a szentély hálóboltozatot kapott (a déli oldalhajó barokk mennyezete 1763-ban készült). Az oldalhajókat és az oldalfalakat 1693-ban magasították. Az oldalhajók 1754-ben közös tető alá kerültek. 1789-ben a településen nagy tűzvész pusztított. A templom tetőzete is leégett és a harangok megolvadtak.

Nagysinket templomvárként először 1474-ben említik. Mátyás király háborús időkben engedélyezte Nagysink férfi lakossága felének, hogy háborús időkben a templom őrzésével foglalatoskodjon. Ezt a kiváltságot a királyok 1492-ben és 1516-ban is megerősítették. A templomot két várfal vette körül, amelyek közül a régebbi a 13. vagy a 14. századból, a külső a 16. századból származik. A belső körfalat tornyokkal erősítették meg. Közülük a legnagyobb, téglalap alaprajzú torony a mai napig áll; ez a régi városháza. A keleti oldalon egy négyszögletű, szuroköntőkkel ellátott torony magasodott. Egy további torony az északnyugati részen, egy harmadik pedig északon épült. A kaputorony a templomvár nyugati oldalán állt: ez egy 1897-ben készült képen még látható, és a „Porta” vagy „Zabiskola” nevet viselte. Bejutni egy dongaboltozatú kapualjon keresztül lehetett, amelyet csapórács védett. A külső várfal déli és keleti részen egy-egy a falsík elé kiugró, lőrésekkel ellátott védelmi építményt alakítottak ki.  1603-ban, 1657-ben, 1726-an és 1771-ben építették, illetve javították a templomvár falait. 1789-ben a templomvár valamennyi tornya és a városháza is leégett. A 19. század folyamán a belső körfalat szinte teljesen lebontották, a külső falat pedig mindössze két-három méter magasságban hagyták meg. A régi városháza tetejét kontytetővel cserélték le. Az összes többi tornyot elbontották. 1896-ban a bejárati tornyot omlásveszély miatt szintén lebontották.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 729-730.

GPS: É 45° 54.969 (45.916145)
K 24° 48.396 (24.806608)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció