Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Znió, Turóc vára

Znió vagy Turóc vára 11–12. századi előzmények után a tatárjárás idején épülhetett. A legenda szerint IV. Béla király menekülése során már megpihent a várban, sőt, a néphagyomány a vár tatár ostromáról is megemlékezik. A várat először írott forrás 1243-ban említi. IV. Béla király 1242/1243 telén a trónörökössel együtt itt tartózkodott. Itt keltez oklevelet 1243. január 29-én.

A vár alatt terül el Znióváralja, az egykori mezőváros. A településen épségben fennmaradt a premontrei prépostság épületegyüttese és a plébániatemplom. Mindkét épület 13–14. századi gótikus részleteket őriz a reneszánsz és barokk átépítések mellett.

1532-ben I. Ferdinánd király serege elfoglalta a várat, ekkor, vagy valamivel korábban pusztult el végleg a felső vár. 1570-ben Radecius István egri püspök szerezte meg az erősséget. A mezőváros a kolostorral és várral együtt 1596-ban a jezsuita rend tulajdonába került, a nagyszombati jezsuita rendházhoz tartozott. Thököly mozgalma során, 1681-ben ostrommal foglalták el a várat. 1713-ban említették utoljára.

Az erődítmény a Kis Fátra 1000 méternél alig alacsonyabb hegygerincén emelkedik, a hegyláncokkal teljesen körbevett Turóci-medence nyugati oldalán. A kettős vár a hegygerinc két végére támaszkodik. A magasabban fekvő régi vár vagy felső vár nagyrészt elpusztult, a felszínen csekély nyomai láthatóak.

Maga a felső vár kb. 35–40 méterrel magasabban helyezkedett el az alsó várnál. Központi épülete egy háromosztatú palotaépület volt, melynek ma csekély alapfalai láthatók. Ezt külső kerítőfal is övezte. A felső várat mesterséges árokkal választották le a hegygerinctől.

A gerinc másik alacsonyabb végén, egy nagyobb sziklaátvágás mögött áll az alsó, avagy „újvár” romja, amely az erődítmény központi lakóépülete volt. Az alsó vagy újvárban a toronyszerű vármagot nagy kiterjedésű, a terepadottságokat kihasználó külső vár veszi körbe. A ma romos építmény pusztulási folyamata rajzi és fényképes források alapján jól dokumentálható, sőt egy olyan rajzi forrással is rendelkezünk, amelynek létezése kivételes szerencsének számít a várkutatásban. A jezsuita rend birtokait, épületeit felmérő 18. századi tervanyagban fennmaradt a kolostor épületegyüttesének felmérése mellett a vár részletes tervanyaga is.

A 18. században már egyáltalán nem ritkák az építészeti tervek, azonban korábban felépített épületeket ezek ritkán ábrázolnak. A Znió várát bemutató rajzokon a földszint és mindkét emelet alaprajza szerepel. A rajzok feltüntetik az ajtók, ablakok és a lőrések elhelyezkedését. Jelölik a lépcsőházat a lépcsőfokok számával, valamint az azonos emeleten található helyiségek közötti szintkülönbségeket is. Megtalálhatóak a boltozatok, kályhák és tűzhelyek valamint a kémények elhelyezésének adatai is. Az inventáriumok értelmezése szempontjából nagyon fontos az első emelet nagytermének teréből egy kisebb kamrát leválasztó favázas falnak és fölötte a második emelet terét két szobára osztó hasonló falnak a jelölése.

Ezek magyarázatot adnak arra, hogy olyan épületeknél, ahol ismert a kőből készült belső választófalak elrendezése, miért említenek az inventáriumok több teret, mint ahányat az alaprajz szerint meg tudunk határozni. Maga a terv a vár felújítási terve lehet a második emeleten még befejezetlenként említett épületrészekkel. A rajzon látható kapukeret alapján, az épületrészen a 15–16. században is építkezhettek, a kapukeret jellegzetes későgótikus formájú.

A szlovák várkutatás elérhető adatai alapján ekkor az épület közel négyzetes alakú lakótorony volt a keleti traktus későbbi bővítés eredménye. A rajzon a kapu előtt falépcső áll, de korábban a kapu felvonóhidas lehetett, a felvonószerkezet csigáinak nyílásai a kapu keretében láthatóak a rajzon is. Az ablakok nagyon egyszerű formájúak, a rajzon annyi látható, hogy a keretek profilját élszedéssel készítették.

Felmerül a gyanú, hogy a várnak a 17. században pártázatos lezárása lehetett, a 18. század eleji felújításnál pedig az ároktetős fedési rendszer megtartása mellett a pártázatot visszabontották és a falakat erősebben védő párkányokat alakítottak ki.

A Zniót ábrázoló rajzok egyértelműen megadják a terek funkcióját, ami lehetőséget ad arra, hogy ezeket az adatokat analógiaként használhassuk hasonló várak 16–18. századi mindennapi használatának megértéshez. Jó példa erre a Znión berendezett első emeleti várkápolna. A várakban berendezett kápolnák gyakran előfordulnak a forrásokban, helyük és méretük azonban nehezen azonosítható. Az első emeleten berendezett kápolna mérete a többi térhez viszonyítva kicsi, csak egy nagyobb szobából nyíló, boltozott melléktér. Ez a példa is mutatja, hogy a várkápolnáknak nem kellett feltétlenül a kisebb templomokhoz hasonló méretű és elrendezésű tereknek lenniük.

Források:

Szőke Balázs: Znió várának palotaépülete egy 18. század eleji felmérésen. Vrak, kastélyok, templomok 2017/1. 8–11.

A várról bővebben: Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. 1335-1337.