Pozsony {Brastislava} vára a Duna folyam melletti meredek oldalú magas domb tetejét koronázza. Két oldalról is fel lehet jutni hozzá, a Ny-i bejáratát a Károly-kapu, míg a K-i oldalát a Corvin kapu biztosította, de ezenkívül még a mély boltíves Lipót kapu és a Lugisland-bástya melletti gyalogos kapu is szolgálta a közlekedést. A dombtető széles fennsíkjának szélét erős kőfalak határolják, melyeket D-i irányban a XVII. században létesített kazamaták és magas ágyúállások védtek, míg a K-i és É-i oldalt egy-egy patkó alakú magas ágyútorony tagolt. Az É-i részt barokk épületek foglalják el, de itt található Mária Terézia királynő testőrségének a kaszárnyája is. Pozsony erősségének központi tömbje a Luxemburgi Zsigmond király által emeltetett négyzet alakú, magas palota, melynek udvarában egy földalatti kút szolgálta a víznyerést. Az eredetileg kétemeletes, DNy-i sarkában XIII. századi toronnyal {Korona-torony} létesített királyi szállást a XVII. században Pálffy főispán bővítette még egy emelettel. Napjainkban falai között a Szlovák Állam Elnökének rezidenciája mellett Történeti Múzeum működik, itt mutatják be a kíváncsi érdeklődőknek a távoli történelmi múlt tárgyait.
Pozsony várának építéstörténete:
A régészeti kutatások szerint 833. év körül a Mojmir morva herceg idejében emelhették az első, fagerendákból rótt és földtöltéssel ellátott erődítményt. A legmagasabb ponton a parancsnok kőháza, míg a K-i oldalt egy ó-szláv templom kőből emelt épülete álhatott. Ezt a morva támaszpontot megsemmisítette a 902-es pogány magyarok támadása, de a helyébe már István király uralkodása alatt elkészült egy hasonló, gerendaszerkezetű ispánsági vár, amely a továbbiakban Pozsony királyi vármegye központjaként működött. A Várhegy fennsíkjának K-i oldalán a magyarok kereszténnyé válása után {1000 körül} egy nagyméretű, háromhajós, a Szent Megváltó névre felszentelt román stílusú bazilikát létesítettek. Ezt valószínűleg azon a helyen emelték, ahol egy ó-szláv templom állt, annak összeomlott vagy lebontott köveiből. Később 1221-ben pápai engedély birtokában lebontották a várbeli templomot, arra hivatkozva, hogy veszélyezteti a fontos határvár biztonságát az imádkozni jövő-menők hada és helyette a Váralján építettek egy új egyházat. A pozsonyi ispáni vár 1241-ben kiállta a támadó tatárok rohamát, bár nagy valószínűséggel itt nem került sor olyan hosszan tartó ostromra, mint például Esztergom és Nagyvárad stb. esetében. A horvát tengerpartról hazatérő IV. Béla király utasítására a főbb királyi tisztségviselők, nemzetségek és gazdagabb várjobbágyok országszerte erődítéseket emeltek. Maga az uralkodó járt elől jó példával, a Duna folyam mentén ekkor létesültek Dévény, Visegrád és Buda várai. Pozsony fa-föld erődítményét is teljesen átépítették. A régészeti kutatások szerint ekkor emelték a 140 centiméter vastag kőfalat, rajta pedig – országos tapasztalatok alapján – tetővel ellátott védőfolyosó futhatott körbe. A várfalat -- ismeretlen számú -- magas torony erősítette meg. Ez a korszak a belsőtornyos várak ideje volt, tehát valószínűleg a tornyok nem ugrottak ki túlzottan a kőfal síkjából. Az új vár legerősebb védőműve a fennsík Ny-i oldalán emelt 20 méter oldalhosszúságú, négyszögletes, több emelet magas lakótorony volt. Ha a napjainkig fennmaradt visegrádi Salamon tornyot vesszük párhuzamul – amit szintén IV. Béla király építtetett fel – a nagyméretű épület tetején védőfolyosó húzódhatott körbe, magas sátortetővel lefedve.
Hasonló, de hatszögletes kialakítású torony állt a dévényi királyi vár középpontjában is, de ezt a francia katonaság felrobbantotta, így nem hasonlítható össze a pozsonyival. A budai, korai királyi vár a „Kammerhof” részletes feltárása is még hiányzik. Megállapítható, hogy a tatárjárás után épült királyi várak egy nagyméretű lakótoronyból és az azt körbevevő várfalból álltak. Az udvaron helyezkedtek el a raktárak, gazdasági épületek valamint istállók sora. A középkori várak nem nélkülözhették a magyar hadviselés alapvető elemét, a lovakat. Tehát ezek megfelelő elhelyezését is meg kellett oldani. Ennek a várnak a kapuja még nem került a kutatások során a felszínre. Eme felsorolt XIII. századi királyi építkezések egyetlen napjainkban is látható épülete az úgynevezett „Korona-torony” a palota DNy-i sarkán. Minden más részt a Zsigmond-féle munkálatok idején lebontottak. 1423-ban Zsigmond király – a korszak híres építtetője – mivel erősítenie kívánta az osztrák herceggel, jövendő utódjával a kapcsolatait, Pozsonyt akarta megtenni székvárosának. Döntésére még nagy befolyással bírt a fenyegető cseh huszita veszély is. Ezért nagyszabású átépítésre adott ki utasítást. Lebontatta a régi lakótornyot és helyére négyszögletes, két emeletes palotát építetett. Egyedül csak a későbbi Korona-torony maradt meg. A díszes palota mintájául, valószínűleg a diósgyőri és zólyomi – hasonló épületek – szolgálhattak. Csorba Csaba várkutató szerint eredetileg szárazárok vette körül az új épületet. Az új várpalota falvastagsága változó volt, D-n 4 méter {itt a Duna felől nem volt támadható a vár}, K-felől {a város felől} szintén 4 méter, míg az É-i oldalt 5,5 métert tett ki. A Ny-i, legveszélyeztetettebb oldal 7,5 méter {!} vastag kőfal védelmezte. Hadászati újdonság volt az első emelet magasságában – kőkonzolokra helyezett – rendkívül erős védőfolyosó {gyilokjáró}, amelyet már tüzérségi eszközök, ágyúk elhelyezésére készítettek el.
Ugyanekkor kezdték építeni a város felőli oldalt azt az emeletes kaputornyot – ami sokban hasonlít a visegrádi fellegvár külső kaputornyára – de ez csak Mátyás király idején készült el, ezért a Corvin kapu elnevezést kapta.
Napjainkig fennmaradtak a gótikus kőfaragványok, valamint az egykori védőfolyosót tartó konzolok helyei. Mivel ez a korszak a külsőtornyos várak időszaka volt, valószínűleg a pozsonyi királyi várat is ilyenek övezhették. Napjainkra nem maradtak nyomaik. 1561-ben a Habsburg király parancsára Ferrabosco itáliai hadmérnök irányításával átalakításokat végeztek a pozsonyi várban. Új ablakokat és ajtókat vágtak a palota falába, a gótikus mennyezeteket átépítették. Kérdéses, hogy emeltek-e ekkoriban a tornyoknál korszerűbb védőműveket az erősségben? Andrej Fiala XV. századi rekonstrukciós rajzán már szerepel a külsővár két rondellája, mint amit Zsigmond király idejében emeltek. Ha ez valóban igaz, akkor ezek inkább külső tornyok lehettek, amiket az ágyúk tömeges megjelenése után, inkább a XVI. században alakíthattak át magasabb kilövést biztosító ágyútornyokká. Az első írásos feljegyzés csak az 1673-ban létesült pozsonyi bástyákról maradt fenn. Nehéz elképzelni, hogy pont a hadászati fontosságú Pozsony vára maradt ki a XVI. századi – itáliai és német – hadmérnökök által megerősítésre váró magyar várak sorából.
Korszerű formában – tehát bástyákkal kiegészítve – élte meg a török ostromot, többek között Komárom, Érsekújvár {ami újonnan létesült}, Mosonmagyaróvár, Nyitra…stb. Tehát a császári hadvezetés igyekezett az anyagi erejéhez mérten jó karban tartani a végvári vonalat. Pozsony pedig, mint koronázó és gazdag kereskedőváros, nagyon fontos volt a Habsburg hatalomnak. Ludovit Janota könyvének 82. oldalán egy kép Pozsony várát és városát ugyan teljesen ó-olasz bástyákkal kiépülve ábrázolja, de ezek sohasem valósultak meg! A fennmaradt hadmérnöki tervek legnagyobb részét, anyagiak hiányában, sohasem valósították meg. 1570-ben újabb munkálatokat hajtottak végre a várban. 1608-ban villám csapott a várbeli Korona-toronyba. 1635 és 1649 között Pálffy Pál pozsonyi főispán vezetésével újjáépítették a többszöri ostromban megsérült erősséget. A palotaépület Ny-i szárnyát az alapoktól újjá kellett építeni, míg a D-i szárny elé földszintes árkádsort emeltek. A kétemeletes palotára még egy szintet húztak fel, a palota sarkaira pedig – a Korona-toronyhoz hasonlatos – „dísztornyokat” építettek. Eme átalakításokat napjainkban is tükrözi a pozsonyi vár fő épülettömbje. 1673-ban Habsburg I. Lipót császár és király a főúri összeesküvők kivégzése után, a fokozódó kuruc veszély miatt megerősítette a Bécs elővárának számító Pozsony várát. Két ó-olaszbástyát építettek a várfal veszélyeztetett pontjaira, vagyis a D-i, Duna felőli és a Ny-i oldalakra. Ezek nem a legkorszerűbbek – tehát új-olasz rendszerűek voltak, vagyis nem védelmezték annyira a várbeli ütegeket, mint az új-olaszbástyák. Kérdéses, hogy ekkor mért nem a legkorszerűbb típust alkalmazták? A közeli Lipótvár 1664 után teljesen új-olasz rendszerben készült el. Komárom is külső várat kapott, új-olasz bástyákkal ellátva. Ugyanekkor létesítették az uralkodóról elnevezett DNy-i Lipót kaput. 1712-ben Habsburg III. Károly császár koronázásának tiszteletére épült meg az erődítmény Ny-i oldalán a Károly kapu. Ugyanekkor befalazták a sötét alagútra emlékeztető Lipót kaput. 1761 és 1781 között Pozsony várának utolsó nagy átépítési időszaka Mária Terézia királynő idején történt meg, ekkor a középkori várpalota Ny-i és K-i oldalára emelnek újabb barokk stílusú épületrészeket. Mivel az erősség már elvesztette katonai fontosságát, a munkálatok inkább a kényelmi szempontok fokozására szolgáltak. A továbbiakban többféle célra használták a várat, 1783-tól papnevelde, 1802-től katonai laktanya lett. 1811. máj. 30.-án hatalmas tűzvész pusztította el az egész épületegyüttest. Korabeli hagyomány szerint az itt állomásozó katonák gyújtották fel, mivel nem kaptak kimenőt a parancsnokuktól. A későbbi évtizedekben egyre romosabbá vált a fényes napokat látott uralkodói rezidencia, míg végül az 1953-tól megkezdődött helyreállítási munkálatok nyomában napjainkra ismét teljes épségben láthatjuk falait, amelyben Szlovákia elnökének rezidenciája mellett helyet kapott a Történeti Múzeum is.
Története:
A Duna folyó melletti meredek domboldal tetején már ősidők óta megtelepedett az ember, a régészeti feltárások alapján a kelta, római majd avar törzsek nyomait találták meg. Szvatopluk morva fejedelem idején már erős gerendavárak vigyázták a környéket, melyet a pogány magyarok 902-es támadása söpört el. István király az 1000.
esztendő után itt is megszervezte a központi királyi hatalom legfőbb támaszául szolgáló vármegyét, amelynek egy újonnan emelt gerendarekeszes szerkezetű, földdel töltött falú ispánsági vár lett a központja. Ez állta az útját a Ny-felől támadó ellenségnek, így hát sűrűn szerepelt a hadi krónikák lapjain. 1030-ban II. Konrád, 1042-ben III. Henrik német-római császárok seregei ostromolták, 1052-ben ismét a németek vívták eredménytelenül. A mogyoródi vesztes csata után erős falai mögé menekült Salamon király, akit László herceg fegyveresei támadtak szüntelen. 1108-ban Álmos herceg, trónkövetelő -- Kálmán király testvére – kérésére V. Henrik német király seregével betört az országba és ostrom alá vette Pozsony határvárát, szintén eredmény nélkül. 1241 ápr. 11.-én Árpád-házi IV. Béla magyar király serege a Sajó folyó menti {muhi} csatában vereséget szenvedett a Batu kán vezette hatalmas tatár lovas hadaktól, maga az uralkodó a horvát tengerpartig futott mongol üldözői elől. Pozsony várát védői sikeresen megoltalmazták a támadóktól, bár itt valószínűleg nem lehetett komolyabb ostrom. A hazatérő magyar király új védelmi stratégiájának megfelelően a pozsonyi ispánsági várat is jelentős mértékben átalakította, falait és épületeit erős kövekből húzva fel. A nagyhatalmi terveket szövő II. Ottokár cseh király az 1270-es esztendőkben többször is elfoglalta Pozsony várát, míg véglegesen le nem győzte az egyesített osztrák-magyar sereg Morvamezőn. 1301. januárban Ágnes királyné, III.
Endre magyar király özvegye elhagyta Magyarországot. Bécsbe ment, majd később apácakolostorba vonulva fejezte be az életét. Egész Pozsony vármegye a királyné özvegyi tartása címén osztrák kormányzás alá került, amely csak 1323-ban került vissza Károly Róbert magyar király fennhatósága alá. A középkor további évszázadaiban a pozsonyi királyi ispán igazgatja, aki fontos előkelőnek számított az uralkodó udvarában. 1386-ban Anjou Mária királynő elzálogosította az egész Pozsony vármegyét Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, azok katonai segítsége fejében.
Míg a zálogba került királyi váruradalmakba békésen vonultak be a morva csapatok, több magánvárat – pedig arra nem vonatkozott az egyezmény – erőszakkal foglaltak el. Három esztendő múltán, mikor a zálogösszeg kifizetésre került, Prokop őrgróf nem volt hajlandó kivonulni a megszállt erősségekből, ezért ellene Zsigmond hadat volt kénytelen vezetni. Rövidesen a lengyel származású Stibor került a vármegye élére, akit a legmagasabb udvari méltóságok közé emel az uralkodói kegy. 1423-ban Zsigmond király, korának híres építtetője, mivel a Ny-i kapcsolatai sűrűn kötötték Pozsonyba, nagyszabású építkezéseket kezdett el a várban. Utasítására lebontották a XIII. századi lakótornyot és helyére óriási palotaépületet emeltek. A régi várból csak a később „Korona-toronyként” emlegetett rész maradt meg. Az új, négyszögletes palotát erős várfallal vették körbe, aminek Ny-i részén az akkor még újdonságszámba menő ágyúknak a lőréseit is kialakították. Az építkezés Rozgonyi István és György pozsonyi ispánok vezetésével folyt, míg a műszaki dolgokat Erlingeni Konrád építész irányította. Valószínűleg Pozsony erődítésében szerepet játszott, hogy a közeli Csehországban megerősödtek az ellenséges huszita jellegű mozgalmak is. 1428-ban a harcedzett fegyveresek fel is gyújtották a kőfal nélküli külvárosokat, de az erős várat nem merték megostromolni. 1441-ben az Erzsébet királyné-párti városlakók sikertelenül ostromolták az Ulászló-pártiaktól védett pozsonyi várat. Hunyadi János erdélyi vajdának 1450-től sikerült megszereznie a fontos határvárt, de már három esztendő múlva át kellett adnia a Bécs városából hazatérő V. László királynak, aki legbensőbb hívét, Cillei Ulrikot nevezte ispánnak. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt királyi várnagy irányítja. 1506-ban rövid ideig Habsburg Miksa római király seregével elfoglalta Pozsonyt. 1526 szept. 1.-én a törökkel vívott vesztes mohácsi csata hírére budai palotájából Pozsonyba menekült Habsburg Mária királyné. Miután kiderült, hogy meghalt II. Lajos király, a Pozsonyba összehívott, igen kis létszámú főnemes magyar királlyá választotta Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget, a Jagelló családdal kötött szerződésre hivatkozva. A következő év nyarán a határt átlépő 15 ezer főnyi zsoldos katona előtt kaput nyitott Pozsony vára. 1529-ben Szulejmán török szultán hatalmas serege a túlparton vonult Bécs városa ellen, így Pozsonyt nem támadták meg. A következő évtizedekben fokozatosan Pozsony vált a török által egyre kisebbé vált királyi Magyarország fővárosává, ide hívták össze az országgyűléseket. A távolsági kereskedelemmel és bortermesztéssel foglalkozó, főleg németajkú polgárság meggazdagodott, védelmére erős városfalakkal övezték a települést is. A kereskedőváros Ny-i oldalán emelkedő Szent Márton dómban a Habsburg uralkodók közül az eljövendő évszázadok alatt 11 király és 7 királyné megkoronázását hajtották végre. 1605.
májusában Bocskai István erdélyi főúrnak a Habsburg uralkodó ellen vonuló főserege – Némethy Gergely vezetésével – Pozsony közelében átkeltek a Dunántúlra, míg kisebb hajdúcsapatok megrohanták és felégették a gazdag kereskedő város külső részeit, amik ekkoriban még nem voltak fallal körülvéve. 1619-ben a Habsburgok ellen felvonult Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai törtek be a fallal körülvett külvárosokba. Véres közelharcban levágták az 1500 főnyi német gyalogos zsoldos {„landsknecht”} nagy részét. A fejedelem maga is ott harcolt az éjjeli viadalban. A küzdelem végén a hajdúk a német zsoldosok tetemeiből véres halmot raktak össze a fejedelem elé.
Rövidesen megadták magukat a pozsonyi vár védői is, az itt őrzött Szent Koronát Bethlen fejdelem az ecsedi várba vitette el. Később Dampierre császári generális akarta csapataival visszavenni, de egy kémportyája során a várost védő egyik katona – miskolci hajdú -- egy jól irányzott lövéssel leterítette. Azonnal meg is halt, nagy riadalmat okozva az idegen zsoldosokban, akik végül elvonultak alóla. Az 1671-es Wesselényi-féle császár elleni összeesküvés perében Rottal gróf vezetésével bíróság kezdte meg a munkáját. Pozsonyba 230 vádlottat idéztek meg, egy részük váltságdíjért szabadult, mások jószágukat veszítették el. A több kiszabott halálos ítéletből végül is csak egyet hajtottak végre, amikor a pozsonyi vásártéren – a főrangú összeesküvőkkel egy időben – lefejezték Bónis Ferenc zempléni vagyonos nemest. A kuruc felkelés országos elterjedése miatt 1673-ban Pozsony várát 3 ágyúbástyával erődítették meg. Ugyanekkor létesítették a Lipót kaput is. 1683 júliusában Pozsony városa, mivel nem maradt számottevő helyőrség a falai mögött megnyitotta kapuit Thököly kuruc lovasai előtt. A kurucok – kardcsapás nélkül – megszállták a hegyen álló erődítményt is. Rövidesen azonban a támadásba lendülő Lotharingiai Károly herceg vezette Habsburg sereg kiverte a felkelőket Pozsonyból. Habsburg Lipót király a fiával együtt 1687. okt. 30.-án érkezett meg a városba, majd az újjáépített várban szállt meg. A magyar rendek itt fejezték ki hálájukat, hogy a külföldi segélyhadak felszabadították Budát a török megszállás alól. Lipót császárnak legfőbb szándéka volt, hogy a 9 éves József fiát magyar királlyá koronáztassa, ami végül december 9.-én megtörtént. Pozsony várának utolsó hadászati jelentőségű szerepe a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején volt, amikor a Habsburg hadvezetés biztos támaszpontjának számított. Mivel a felkelő nem rendelkeztek ostromágyúkkal, soha nem próbálkoztak meg bevételével, bár a vármegye többi területét a hatalmukban tartották. Korabeli adat szerint 1706. októberében, Forgách Simon kuruc generálist 4500 forinttal lefizették a pozsonyi polgárok, ezért utasítására a kuruc katonaság megkímélte a várost és gazdagságát adó környező szőlőit. Mivel a hadvezérnek – Rákóczi fejedelem parancsa értelmében – el kellett volna foglalnia Pozsonyt, de ezt nem tette meg, elfogták és Krasznahorka majd Szepes várában őrizték. Az 1708-as vesztes trencséni csata után a kurucok véglegesen kiszorultak Pozsony vármegyéből. Maga az erődítmény azonban továbbra is fontos Habsburg bázis volt, erős helyőrséggel ellátva. A pozsonyi várba érkezett és a hétéves háborúban a poroszok által szorongatott Mária Terézia királynőnek 1741 után az összegyűlt nemesi karok és rendek felajánlották a segítségüket. Ahogy a fennmaradt szólás tartotta: „Életünket és vérünket a királynőért! – de zabot nem!” 1761 és 1765 között a királynő utasítására megkezdődött a pozsonyi vár barokk stílusú átépítése, míg utódja a „kalapos király” rendeletére 1780-ban a pozsonyi várból Bécsbe szállították az értékes bútorokat és műkincseket, ezzel a palota megszűnt királyi rezidencia lenni. A további évtizedekben falai között katolikus papnevelde működött, majd 1802-től Pulszky császári ezredes tervei alapján laktanyává alakították át az erősséget. 1806-ban rövid időre Pozsony várát is elfoglalták a magyar nemesi felkelőkön diadalmaskodó francia seregek. Három esztendő múltán ismét bevonultak a franciák, az ekkoriban bekövetkezett ágyúzás súlyos károkat okozott a várbeli épületekben.
Pozsony várának legnagyobb veszedelme 1811. májusában következett be, amikor hatalmas tűzvész elpusztította a pozsonyi várat és vele a Duna parti város 72 polgárházát. Egykorú szóbeszéd szerint a laktanyában állomásozó katonák gyújtották fel, mivel nem kaptak kimenőt a parancsnokuktól. A leégett épületeket nem építették újjá, így a falai – tetőzet nélkül – pusztulásnak indultak. Az egykori uralkodói rezidenciát csak az 1953-tól elkezdődő helyreállítási munkálatokkal óvták meg, így napjainkra ismét teljes épségben fogadhatja a falai között berendezett Történeti Múzeum a kíváncsi látogatókat.
Forrás:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}393. 396. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 47. 50. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 132. 135. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 553. 555. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmondkorban {1977}143. old.
Engel Pál: Az ország újra egyesítése. I. Károly küzdelmei {Századok 1988} 132. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 42. 60. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935, reprint 1996} 76. 94. old.
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti… kislexikona {1996} 201. 206. old.
Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} 186. 189. old.
Herényi István: Magyarország Nyi végvidéke 800 – 1242 {1997} 90. 97. old.
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra II. {1996} 88. 94. old.
Slovakia {1995} útikönyv 19. 40. old.
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 92. 93. old.
Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} 250. és 252. old.
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza {2000} 15. 46. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 20. 22. old.
Stefan Holčík: The Castle of Bratislava {1982}
Andrej Fiala: Die Bratislavaer Burg {1995}
{Szatmári Tamás}
