Csepelovác - Čepelovac - gradina (várhely)
Csepelovác (Čepelovac) ősi vára, Belevine és Ziberjan faluhelyeitől délebbre, a hegyek között található. Egy olyan hosszúkás hegyen helyezkedik el, mely DNy-ÉK irányba nyúlik el, mely ezen a vidéken, Gradina (Várhely) név alatt ismert.
A Gradina hegy, illetve a vár keleti oldalán, egy szűk völgyben található a csepelováci vízfolyás forrása. A hegy keleti szélét egy kör alakú árokkal és sánccal erődítették, melynek a közepén egy földhalom található, amin maga a várkastély állhatott. E mellett, a keleti oldalon, szinte a hegy peremén, még egy magaslat található, mely körül egy árok, alig felismerhető nyomai vannak.
Itt nagyon kevés középkori keramiát találtak, ám egy Fuk nevű vadász, az 1919-es esztendőben, egy magyar király képével ékesített aranypénzre és egy fokosra (szekerce) lelt.
A vár neve és múltja:
A nevéről a legrégebbi híradásunk, mely a mai Csepelovác elnevezésre hasonlít, a valamikori Vrbowe, a mai Obrovnice, birtok határmegyéjének leírásában található, amit 1244-ben, IV. Béla király Dénes bánnak ajándékozott. Tudniillik, e birtok határai, Csezmica (Česmice) várától északra és a CEPEL nevű hegy mellett haladtak el. Maga a Csepel szó, a gepida Sebel, Zebel szógyökből eredhet, mely a közeli Zebinac falu nevében is megtalálható. Azonban ezt a Csepel szót a későbbiekben CHOP-OY – terra változatban jelent meg. A zágrábi káptalan, 1253-ban kiadott egy olyan oklevelet, melyben megerősítették, hogy Margit asszony, CHOPO feleségének nászajándékként ajándékozott, illetve odaadta Cuissev Vrustum nevű birtokát is, mely a kapeli (Kapela) Szt. Mária Magdolna templom és a szentgyörgyvári (Đurđevac) Szt. György templom között volt megtalálható.
Mint „terra CHOPOY” megemlítették 1264-ben is. Azonban az 1372-es esztendőben, Durazoi Károly szlavóniai hercegként, kiadott egy oklevelet, melyben egy olyan erőszakoskodásról beszélnek, melyet CHAPOUCH-i Péter fiai, György és Péter kezdeményeztek, Budrouchi Péter fia, Gyurival szemben. A mai Budrovac falva, Csepelovác közvetlen közelében található. Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy a Csepelovac név eredhetett a Csop (Čop – Gorski kotar), vagy a Šop szóalakból is, mely az ősi Timok nemzetségnévre származtatható vissza. Tehát ebből adódóan, az idők folyamán e helynév első szótagja, különböző változatokat is megélhetett.
Egy évszázaddal később, azaz 1461. V. 19-én, hívta be de Chapalouchi István, körösi alispánként a pálosokat Ztrezéből, Bikalj (Korenovo) falu birtokában, a következőkben látható, hogy a rend fontos szerepet játszott az állami adminisztrációban.
Az időrendben az utolsó híradásunk, a 16. század elejéről ered. 1530. június 26-án, Szapolya János király, különleges szolgálataiért, Budroweczi Budor Andrásnak adományozta Also és Felsew Chapalowczit, a körösi váremgyében lévő Also Chapalowcz-i nemesi kastéllyal együtt. A király ezt az adományozást azért tehette meg, mivel a birtok Chaplowczi István halála miatt, törvényes tulajdonos nélkül maradt, s így az akkori törvények szerint a birtok a királyra szállt. Ezek szerint ez az István volt a csapalováci, vagy a mai írás szerint, csepelováci nemesi család utolsó leszármazottja.
Az ősi vár ennek ellenére még néhány évig állt, sőt 1540-ben meg kellett erősíteni a helyőrségét a törökök elleni védelem miatt. Tekintettel arra, hogy az idelátogató bizottság nem tett olyan javaslatot, hogy a várat megerősítsék (ad utrumque), a törökök, mintegy tíz évvel később ezt a várat is kifosztották. Az új település 1720-ban, már a Čepelovec nevet viselte.
A várhelyet beazonosította 1969. VIII. 20-ánZlatica és Antun Perčulija, valamint Zvonko Lovrenčević, majd 1980-ban, Petar Deri, Goran Jakovljević és Zvonko Lovrenčević
A várhely a Google Earth segítségével könnyen azonosítható volt. A vár korábban közölt alaprajzi vázlata szerinti rajzolat a Google által készített műholdképeken is jól látszódik.
Hajdú István elmondása szerint, aki 2018-ban járt helyszínen, sűrű növényzetről és kalandos oldalról történő feljutástról számolt be. Köszönjük neki az átadott képeket és információkat! Jelenleg egy fiatal és erősen bokros erdőrészlet takarja a vár területét. Ennek következtében a várhely átlálthatósága erősen korlátozott.
Forrás:
Lovrenčević, Z. (1985), Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski zbornik", 85: 168-199, Zagreb.
/Fordította: Szatanek József/