Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Buzsim - BužimBosznia-HercegovinaBoszniaBosznia történelmi vármegye - Bužim - grad Čava - Buzsim - Csáva vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Engel Pál adatai szerint: 


A török hódoltságig Zágráb vármegyéhez tartozó, a magyar történetírásban Buzsimnak és Csáva-nak is ismert vár és települése, 1400-1425-ig, a Csávai nemesi család birtoka volt, majd a Cilleiké (1453/56. környékén). A Frangepánok is ez idő környékén jelennek meg birtokosként, majd az övüké (Frangepán Mártoné) egészen 1479-ig, amikor is a király tulajdonába került (1489-ig). Eztán a nemes Mikulicsics György tulajdona 1495-ig, hogy végül a Keglevich Péter bírja a török foglalásig. 

A Csáva (Čava) név alatt ismert váraljai település, 1356-ig, a király tulajdonában volt, majd adomány útján a Csávai (Livnói) család kezére került 1400-ig. Eztán a buzsimi uradalom része lett. A falu, Szt. Kelemennek szentelt temploma, a gorai főesperességhez tartozott (1334-1501-ig). 

A boszniai műemlékek felügyeletét ellátó EU-s bizottság vizsgálatai alapján: Buzsim vára a történeti okiratokban két elnevezés alatt is feltűnik úgy, mint Csáva (Čava) és Buzsim (Bužim). A mai Buzsim település közelében, a Csáva patak völgyében található Csáva, vagy Csavica vára, amit az oszmánok portyázása jelentette veszély idején építettek fel. Noha Buzsim vára a mai Krajina legnagyobb és legjelentősebb középkori várainak egyike, a létrejöttéről semmit sem lehet tudni. A várat a védelmi rendszerének kialakítása alapján, a 14. században építhették fel, mely időszakból már némileg több adat lelhető fel:


1. a várat Csáva név alatt, 1334-ben említették meg először, a zágrábi püspökséghez tartozó buzsimi Szt. Clementin egyházközség összeírásakor (Lopašić, 1943, 118.), 

2. 1336-ban, Nagy Lajos király, Csáva, azaz Buzsim várát Galles Gergelynek adományozta, akinek leszármazottjai a későbbiekben (1425-ben), eladták a csávai birtokuk egy részét a Blagaji comesek utódainak, 

3. az pontosan nem ismert, hogy mikor jutott a vár a Cillei grófok birtokába, de mindenképpen az övéké volt az 1429-től 1456-ig terjedő időszakban, 

4. László királytól a várat, más birtokokkal együtt 1456. körül Frangepán Márton kapta meg, Blagaji Dórával kötött házassága révén, 

5. az 1464-es esztendőben Corvin Mátyás király, halálig tartó haszonélvezeti jogot adományozott Frangepán Mártonnak, ami után 1479-ben a vár újból királyi kézre került, 

6. Mátyás király Buzsim várát ezután, Mikulicsics Györgynek adományozta, aki 1495-re felújítatta a várat. Erről egy, a külső vár boltíves kapuja feletti felirat tanúskodik, ami arra utal, hogy a külső várat a 15. század végén építhették ki, azaz amikor, ezt a határ-menti térséget egyre jobban fenyegette az oszmánok támadása, ami együtt járt a tökéletesebb tűzfegyverek megjelenésével is, 

7. még ugyanezen évben, családi kapcsolatok útján, a vár és birtoka Mikulicsicstól a Keglevicsek birtokába került, 

8. az 1521-es esztendőben, a buzsimi vár börtönébe vetett oszmánok fellázadtak, de a lázadás hamarosan elcsitult, 

9. 1523-ban, László király, engedélyezte Keglevics Péternek, mint jajcai kapitánynak, hogy a Buzsim várához tartozó földek mindegyikén, 25 éven át, aranyat, ezüstöt, rezet és más fémeket bányásszon, azt kiolvaszthassa, kikovácsoltathassa, a királyi kamarának megfizetendő járadék feltételével, 

10. az 1501-ben Csávaként említett egyházközséget, az 1528-as összeírásban, már Buzsim-nak nevezik. Ekkoriban Buzsim várát egy várnagy felügyelte, míg a gazdaságot egy külön „provizor” irányította, 

11. 1530. októberében, a törökök Buzsim környékén raboltak és gyújtogattak, 

12. 1564-ben, Szokolovics Musztafa bég elfoglalja Cazin, Buzsim és Bijna várát, de hamarosan kiverik onnan, 

13. 1576-ban, a Ferhád pasa vezette törökök, elfoglalják Osztrozsác, Cazin és Buzsim várát, 

14. az ellenérdekelt osztrák oldal, a Portánál követeli vissza Cazin és Buzsim várat arra hivatkozva, hogy békeidőszakban foglalták el őket. A kérelmet Szokolovics nagyvezír azzal a válasszal utasította el, hogy ezekben a várakban, már felépültek a dzsámik (azaz így már muzulmán területnek számítottak, Lopašić, 1943. 233.) 

15. Az oszmánok egy 50 lovasból és 130 gyalogosból álló erős helyőrséget helyeznek el Buzsim várában (Kreševljaković, 1953. 35.) 

16. az elfoglalástól kezdve, Buzsim várának dizdrári rangú parancsnoka volt. Az 1620-as esztendőben, a buzsimi helyőrség, Behramov fia Hasszán alá tartozott. Ő még ugyanezen évben, egy nagyobb vallásos művet másolt le, amit az iszlám Krajina vezetőjeként írt alá. 

17. az iszlám Krajina csapatvezetői közt tűnik fel a buzsimi Mehmed aga is, a horvát Mujo Hrnjice kortársa (Kreševljaković, 1953. 35.) 

18. az 1685-ös, az 1686-os és az 1688-as nagy háborúk idején, a keresztények többször is ostrom alá fogták Buzsim várát, de elfoglalniuk nem sikerült. 

19. Banja Luka 1737-es ostromának idején, a keresztények újból rátámadtak Buzsimra, de ekkor sem tudták elfoglalni. Buzsim ostromával a keresztények augusztusban hagytak fel, miután Ecsimovics Ali pasa vezette oszmánvédők, sikerrel megvédték Banja Lukát 

20. Buzsim vára mindig is jó állapotban volt. A törökök először 1626-ban újították fel, de a későbbiekben is gondoskodtak róla. Az 1834-es és az 1838-as jelentésekből is látható, hogy a vár még mindig jó állapotban volt, sőt 1833-ban, még 18 ágyúja is volt. A vár a Krupai kapitányság szervezetéhez tartozott. 

21. 1830-ban, a Vrangrácsban tartott határszemle jegyzőkönyveit török részről Ibrahim aga és a buzsimi Mahmut musztahfiz írta alá. A határszemlék során pontosították az Osztrák és a Török birodalom közti békeszerződésben szereplő határtérségi (Krajinai) helyiségeket 


A vár lokalizációs adatai: 


A Buzsim-i Öregvár (Stari grad Bužim), az 1322-es kataszteri tagban található, amit Kula, vagy Stari grad (azaz Torony, vagy Öregvár) parcellának neveznek. A telek jelenlegi tulajdonosa a buzsimi, „Buzsimi Helyi Egyesület” (Mjesna zajednica Bužim iz Bužima), a jogi rendelkezés 1/1 arányban, a buzsimi közigazgatási körzet 2. kerületé (Bužim 2, općina Bužim). 

Buzsim vára, egy hegyi folyókkal és patakokkal szabdalt hegyvidéki tájékon található. A térség legmagasabb hegye 600-700 méterre emelkedik a tengerszint fölé. Buzsim középkori várát, egy 325 méternél (a tengerszintje felett) magasabb hegy csúcsára építették fel. Buzsim település környékének a legmagasabb pontja, az északkeletre található Radocs (Radoć, 630 m ), és a nyugatra található Veliko brdo ( 463 m ) hegy. A középkori várnak helyet adó hegy lábainál elterülő tágabb térségben ered a Buzsimkovac és a Pomijdan patak. A várhegy lejtőit délkeletről, nyugatról és északról, szűk völgyek övezik, míg délen egy magasabb hegy emelkedik. 


A vár leírása: 


A buzsimi Öregvár érdekes példáját mutatja az utólag megerősített korai váraknak. A belső várat még a hidegfegyverek korában építhették fel, míg a külső vár falait és tornyait a tüzérség fejlődésének a korai szakaszában emelték. A fentiekből látható, hogy Buzsim vára egy belső és egy külső várból áll. Az egész együttes, 72 árnyi és 67 négyzetméternyi területet foglal el. A megközelítőleg szabályos négyzet alaprajzú, a sarkakon magas, kerektornyos, régebbi, belső vár egy kisebb várkastély képét mutatta. A 15. század végén, ezt a várkastélyt egy új erődítéssel övezték, melynek alaprajza trapéz alakú a sarkokon sokszögletű tornyokkal. Az új erődítés falai és tornyai jóval alacsonyabbak és a falkorona magasát a tüzérségi eszközök elhelyezésére is alkalmassá tették. A külső várral egy időben építették ki a belső vár falainak és tornyainak ágyúlőréseit és platformjait is. A külső védvonal felépítésével, a várkastélyt kívánták megvédeni az ellenség tüzérségének közvetlen tevékenységétol. A külső várral a várkastély falai alá való jutást is megakadályozták, mivel a belső vár tornyai jóval a külső vár falai fölé magasodnak. 


A belső vár: 


A belső vár falai, megközelítőleg egy kb. 750 négyzetméteres területet zárnak körbe. Az északi fal közepén egy szabályos négyszög alakú (5x4 m) kaputorony található. A kaputoronytól, az északi fal mentén, az északnyugati toronyig egy szűk plató húzódik egy lépcsővel, melyen át lehetett a kaputoronyba jutni, onnét pedig magába a várba. A lépcsőzet 1,6 méter széles és 5,6 méter hosszú. A bejárat kb. 13 méter magasságban található. A 2,2 méter vastag északi fal, a keleti felétől magában áll (azaz épület nem támaszkodik neki). Az északi fal 17,2 méter hosszú és kb. 17 méter magas; a keleti fal kb. 22 méter hosszú, kb. 8 méter magas és kb. 2 méter vastag; a déli fal kb. 21 méter hosszú, kb. 15 méter magas és kb. 3,3 méter vastag; a nyugati fal 26 méter hosszú, 14 méter magas és kb. 2,2 méter vastag. A falak tetején egy kb. 1 méter széles gyilokjáró húzódik, míg a falkoronát valószínuleg lőfegyvereknek alkalmas lőrésekkel láthatták el. A nyugati fal koronáján meg is maradtak a puskalőrések, az elrendezésük szerint a köztük lévő távolság, kb. 1 métert tesz ki. A belső vár falai kívülről kb. 15 méter magasak, míg belülről kb. 3-4 méteresek. A várudvart földfeltöltéssel planírozták el, de a szintje a középkorban alacsonyabban volt, mint manapság. A várfalak külső palástját, finoman faragott mészkövekből rakták ki. A falpalást zöme mára leomlott, csak a nyugati falon maradt fenn az egykori borítás egy része. 

A vár sarkain található kerek tornyok a fal síkjából kiugratottak, csak a negyedik simul a falsíkba. Mindennek oka, a belső udvarra kivezető kapu volt. A negyedik torony alaprajzi méretei is megegyezik a többi kerek toronyéval, csak részleteiben és rendeltetésében tért el tőlük. A tornyok falvastagsága 2-2,8 métert tesznek ki, míg magasságuk eléri a 20 métert is. A tornyok háromszintesek: földszint (pinceszint), I. és II. emelet. A tornyok földszinti helyiségei nem rendelkeztek nyílásokkal, így oda lemenni, csak az I. emeletről, a falban levezető lépcsőn keresztül lehetett. A tornyok földszintjét és első emeletét, csúcsosra megépített kőboltozattal boltozták be. 

A legjobb állapotban a délkeleti torony maradt fenn, melynek külsőátmérője 9 métert tesz ki. A torony 17,5 méter , azaz majdnem tetőszinti magasságáig áll. A tetőtér a II. emelet fölött volt. A torony külső fala függőleges és kőlapokkal volt burkolva, mely három zónára oszlott. Az alsó és a felső zónát durván faragott kövekkel borították, míg a középső zónát, mely a II. emeletig ért fel, szépen, négyszögletesre faragott, szürke kőlapokkal burkolták. A torony bejárata (2,5x1,1 m), a II. emeleten nyílott, azaz az udvarszintje felől, kb. 3- 4 méter magasan. A torony bejárata közvetlenül egy 5,5 méter átmérőju, 6 méter magas terembe nyílott. Ennek a teremnek 5 ablaknyílása van. Az ablakok sora a bejárattól kezdve az óramutató haladásának irányában, az alábbiak szerint alakul: az első három ablak közti távolság 1,4 métert teszi, a maradék kettő közti távolság 1 métert. Az ablaknyílások méretei: I – 1,4x1,1 m; II – 2,3x1,7 m; III – 1,4x1,1 m; IV – 2,7x2 m; V – 1,4x1,1 m. Az ötödik ablak és a bejárat között egy 1,5 méteres falfülke található, melyben egy patkó alakú, fából készült közlekedő lépcső helyezkedik el. Az ablakok és a bejárat keretezései ma már nincsenek meg, de a 20. század elején még meg voltak. A bejárattól jobbra, egy 0,6 méter széles és 1,9 méter magas folyosó található, mely 22 lépcsőfokon át, az első emeletre vezet le. Az I. emeleti helyiség belső átmérője 3,8 métert tesz ki, míg magassága 4,4 métert. A helyiséget öt puskalőréssel látták el, míg a bejárata 2x1 méteres. 

A délkeleti torony külsőátmérője 12 méter tesz ki, és kb. 15 magasságig maradt fenn. A torony külső falai lefelé kiszélesednek, így igen robosztus hatást kelt. A torony külső palástja csak részben maradt fenn. A palástot szabályos négyzet alakúra faragott kövekbol készítették. A torony első emeleti helyiségébe (a belső átmérője 5 métert, a magassága 4,7 métert tesz ki) jelenleg az udvar szintjéről lehet bemenni. A két puskalőréssel ellátott helyiségnek máig fennmaradt a félgömb alakú kőboltozata. A torony földszintje mára feltöltődött, a II. emelete leomlott. 

Az északnyugati torony északi oldalát egy köpenyfallal erősítették meg. A kb. 17 méteres magasságban fennmaradt torony külsőátmérője kb. 12 métert tesz ki. A torony földszintje feltöltődött. Az egyetlen puskalőréssel rendelkező I. emeleti helyiség belső átmérője 5,8 métert tesz ki. A helyiség egykor 4,4 méter magasságú kőboltozata mára beomlott. A toronyba bemenni a II. emeletről lehetett. Truhelka a látogatása során, még megfigyelhette a felvezető lépcsőzetet. A II. emeleti helyiség belsőátmérője 8,3 métert tesz ki. A helyiségnek 4 nagyobb és 4 kisebb ablaknyílása volt. A 20. század elején a helyiségben még fellelhető volt egy kandalló, melynek mára nyoma sincs. 

Az északkeleti toronyból csak az I. emelet egy része és a feltöltődött pinceszint maradt fenn. A II. emelet egy villámcsapás következtében omlott le, mint ahogy a torony egészének a külső fele is. A torony I. emeleti bejárata (2,1x0,9 m), a jelenlegi udvarszint fölött pár méterrel található. A délkeleti torony és az egykori dzsámi déli fala között egy ciszterna volt található, mely 40 arsin, azaz kb. 28 méter mély volt. A ciszternának mára nyoma sincs. 

Buzsim törökök általi elfoglalása után, a belső várban kőből felépítettek egy nagyméretű, de szolid dzsámit is. Buzsim várát 1576-ban foglalták el a törökök, de rögtön ezután, az osztrák császár már követei által kérte vissza. Szokolovics Mehmed pasa (meghalt 1579-ben) erre válaszul azt közölte, hogy a várat nem adhatja vissza, „mert benne már felépült a dzsámi”. A dzsámi, a várudvarnak több mint az egyharmadát foglalja el. A dzsámi a keleti fallal párhuzamosan épült fel, míg a bejárata a várkapu vonalába esett. A dzsámit a hosszanti tengelye mentén észak-dél irányba tájolták, ám az alaprajza kissé eltér a szabályos négyzettől. A dzsámi külső méretei 19x9,5 métert tesznek ki, míg falainak a vastagsága az alaptól fölfelé 4,5 méterről 1,2 méterre keskenyednek. Ebben a magasságban gerendafészkek találhatók, melyekbe a felsőbb szint padozatát alkotó gerendák támaszkodtak. A fal ezután még 3 méterre magasodik, míg vastagsága 1 méterre csökken. A dzsámi falai tört kövekből, dús habarcs felhasználásával épültek. A habarcsban hosszan elnyúló hatula (? ezt a szót nem ismerem) lenyomata található. A dzsámi bejárat a nyugati oldal közepén nyílott előtte egy kisebb lépcsőzettel. A bejárattal szemben láthatók a mihráb maradványai (egy monolitikus kőből, félkör alakban kifaragott fülke), kb. 1 méterrel magasabban a mai járószinttől, ami kb. megfelel a dzsámi egykori padlószintjének. A dzsámi ablakainak ajtainak és lépcsőinek mára nyoma sincsen. Az sem ismert, hogy hol állhatott a minaret, de feltételezhető, hogy a tetőzettel építették egybe. A dzsámit a 19. század közepén hagyták fel, miután a vára alatti faluban felépítettek egy új, fából készült dzsámit. 


A külső vár: 


A vár külső erődítése, kb. 4.500 négyzetméternyi területet foglal el. A külső vár falai 15- 20 méter távolságra futnak a belső vár falai körül. A külső vár falainak hossza: nyugaton 77 métert, északon 55,3 métert, keleten 44 métert tesz ki. A közepe táján kissé megtört déli fal hossza, 52 métert tesz ki. A falak vastagsága egységesen 2 méter . A nyugati és az északi fal teljes hosszában fennmaradt, a déli fal csak részben, míg a keleti falat teljesen elbontották. A falak magassága 5- 8 méter között változik. Az északnyugati (kb. 10x9 méter és némileg alacsonyabb a többinél) és az északkeleti (kb. 10x13 m) tabija (ágyútorony, bástya) hatszögletű, a délnyugati (kb. 15x14 méter, 12 m magas) nyolcszögletű, míg a délkeleti (kb. 10x5 méter, 9 m magas) négyszögletű. A bástyák falvastagsága 2 méter . A külső vár északi falának zöme megrokkant és leomlott, az időjárási viszonyok miatt. 

Mindkét vár övező-falának csúcsán, egy ágyuk és puskák elhelyezésére alkalmas gyilokjárót alakítottak ki. A gyilokjáró szerkezete részben végig kísérhető, mind a külső, mind a belső vár déli falán. A külső vár déli falának ágyúlőrései 0,5x0,3 m kiterjedésűek, az elrendezésük ritmusa 0,9 és 1,5 méter között változik. A külső vár bejárata a nyugati falban, az északnyugati bástya mellett nyílott. A boltozott kapu íve fölé egy feliratos gerendát (101x24,5x20 cm) helyzetek el az alábbi felirattal: „Ezt a várat védelmül, alapjaitól fogva, Mikulicsics György építette fel. Abban az időben, amikor horvát haza jobb sorsra érdemes emberei feladták a harcot, amikor már Mátyás király sincs, amikor nagy harc kezdődött az oszmánokkal, amikor a Magyar királyság földjeinek békéjéért harcolni kellett. És amikor a római császár a jó embereit hívta. És amikor minden főembernek fel kell áldoznia mindenét a harc oltárán. Ám János herceg halála után a horvátságban viszály dúl. És akkor vessék a szemüket arra az emberre, aki meghallta a hívó szót, és várat fundál, és az építés terheit magára veszi, csak úgy…” (A felirat szövege archaikus horvát nyelvu, így a fordítás csak megfelelő óvatossággal fogadható el, a ford.) A felirat glagolitaírású és meglehetősen dagályos. A felirat szövege és a túlzó háládatossága alapján megállapítható, hogy a felirat Mikulicsics György 1495-ös halála után készülhetett. A feltehetően a palástfal kövein folytatódó felirat vége mára eltűnt. A történész Brunšmid szerint, a felirat többi részét tartalmazó követ 1876-ban néhány osztrák tiszt kivágatta és eladta az akkori, zágrábi Nemzeti Múzeumnak. A feliratos gerenda, ma a zágrábi, Horvát Történeti Múzeum kőtárában található (leltári szám: 6830.). 

Truhelka is közli ( 1904. a 35. oldal, 36. ábrája) e kőgerenda leírását, melyre magát a kőtáblát helyezték.. A feliratos gerendát tartó függőleges kőgerendákba sekély domborműves szimbólumokat faragtak. A bal oldali gerendán egy buzogányt és fokost tartó kéz van, a jobb oldalin egy zászlót tartó katona. A zászlóban több félhold látható a csúcsukon két csillaggal. Ez alatt még egy kőlap található, melynek központi képét egy faragott szigony alkotja. 

Mindkét gerenda aljában, egy-egy madár található fölöttük egy kettős csillaggal. Az ábrák nyilvánvalóan a heraldika szabályainak megfelelően készültek, így feltételezhető, hogy a címerek a vár 15-16. századi uraihoz tartoztak. 

Egy domborművet (07x0,25x0,25 m) a vár törökkori felújítása során, a délkeleti bástya nyugati sarkába falazták be. Ez a tábla két mezőre oszlik: az egyik mezőben egy lovat ábrázolnak, a másikban két madarat. A táblára utólag egy férfi arcát is ráfaragták, de meglehetősen hiteltelenül. 

Egy 19. század eleji kémjelentés szerint, a belső várban egyéb épületek is megtalálhatók voltak. 


A váron máig elvégzett műemléki és restaurációs munkák: 


A hozzáférhető dokumentációk szerint, az egykori Jugoszláv műemlékvédelmi hivatal a 20. század nyolcvanas éveiben elvégezte a vár felmérési munkálatait és kidolgozták az elsődleges műemlékvédelmi beavatkozások terveit. A műemlékvédelmi munkálatok ezután a belső vár keleti falának alsó zónájára és a délnyugati toronyra terjedtek ki. 

Átfogó régészeti kutatásokat ezidáig nem hajtottak végre. 


A vár mai állapota: 


Már a 19. század végén megjelentek a környékbeli lakosok, hogy a vár anyagát a saját szükségleteikhez szállítsák el (Truhelka, 1904. 35.). Azon részek zöme, amit Truhelka a 20. század elején még láthatott, mára eltűntek. 

A várnak a településre néző oldalát tekintve a következők állapíthatók meg: 

• a vár meglehetősen megrokkant állapotban van, különösen a belső vár nyugati és keleti falai, valamint a tornyok falkoronája. Az északnyugati torony palástjáról a borítás is mindinkább eltűnik. A vár területe rendezett és bejárható. Panasz csak a falakat bomlasztó növényzetre lehet. 

• a kaputorony teljes szerkezetében leomlott, mint ahogy a lépcsőzete is. A várba bemenni így csak egy sáncszerű feltöltődésen át lehet, mégpedig az egykori kaputorony falain keresztül, melyek függőlegesen omlottak le, 

• a Truhelka által említett északnyugati torony és a dzsámi bejáratához vezető lépcsőzet sincs már meg, 

• a torony kandallója is eltűnt, mint ahogy az ajtók és ablakok keretezései is, 

• minden értékesebb építészeti elemet, mely az építkezések periodizálásaként szolgálhatnának, eltávolítottak és elszállítottak. 


A külső vár mai állapota: 


• a nyugati falban lévő egykori, függőlegesen összeomlott kapu helyén, csak egy kőhalom található, 

• A külső vár délnyugati sarkának külső fala mellé egy kisebb házat építettek, melyhez egy földút vezet. 


Noha a vár az elmúlt idők folyamán meglehetősen leromlott, mégis a térség egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori vára. 


A várat 2007. április 29-én bejárta: dr. Montskó Péter, Roskovenszki Hedvig, Tamás Zoltán és Szatanek József.

Forrás:

1904. Truhelka, Ćiro, Naši gradovi. (Váraink, Naklada knjižare J. Studnicka i dr. Sarajevo, 1904.) 

1912. Brunšmid, Josip, Kameni spomenici. (Kőfaragványok, Vjesnik Hrvatskog arheološkog društva. Nova serija III, Zagreb, 1912., 163-164., br.866, slika na strani 62. 

1952. Kreševljaković, Hamdija, Prilozi povijesti bosanskih gradova pod turskom upravom. (Adalékok a török hatalom 

alatti bosnyák várak történetéhez, Prilozi za orijentalnu filologiju i istoriju jugoslovenskih naroda pod turskom vladavinom, br.II, Sarajevo, 1952.) 

1953. Kreševljaković, Hamdija, Stari bosanski gradovi. (Középkori bosnyák várak, Naše starine I, Zavod za zaštitu spomenika kulture BiH, Sarajevo, 1954., 22.) 

1957. Vego, Marko, Naselja srednjovjekovne bosanske države. (A középkori bosnyák állam települései, Svjetlost, Sarajevo, 1957., 105.) 

1982. Fučić, Branko, Glagoljski natpisi (Glagolita feliratok, .Djela Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti, knjiga 57, Zagreb, 1982.) 

1995. Popović, Marko, Srednjovjekovne tvrđave u Bosni i Hercegovini. (középkori várak Bosznia-Hercegovinában, 

bornik za istoriju Bosne i Hercegovine 1, Srpska akademija nauka i umetnosti. Beograd 1995., 33-55.) 

1997. Popović, Marko, Vladarski i vlasteoski dvor u srednjovekovnoj Bosni. (Uralkodói és földesúri udvarházak a 

középkori Boszniában, Zbornik za istoriju Bosne i Hercegovine 2, Srpska akademija nauka i umetnosti. Beograd 1997.

GPS: É 45° 2.903 (45.048389)
K 16° 1.880 (16.031334)

Buzsim (Bužim) települése, illetve az itteni, Csáva-nak (grad Čava) nevezett vár, legkönnyebben a Velika Kladuša - Bosanska Otoka települések közti főútról közelíthető meg. A buzsimi benzinkút mellett egy nyugatnak ágazó lehajtót találunk, mely a Baštra patakon átvezető hídhoz vezet. A hídon átkelve, egy szűk utcán rögtön balra, a patak túloldalán haladó útra kell rátérnünk, mely egy nagyméretű parkolóhoz vezet. Aki mászni akar, annak itt kell leparkolnia, majd toronyiránt, egy érdekes sziklaalakzatok között elvezető ösvényen kell felkapaszkodnia a várhoz (kb. 40 perc). Aki autóval kíván a várhoz feljutni, annak a parkolótól dél-délnyugatnak vezető, jó minőségű aszfaltúton kell tovább haladnia, amíg az út hirtelen jobbra, a hegynek fel, el nem ágazik. Ezen a jobbra tartó úton lehet autóval, egészen a várig feljutni. Az irányt maga a vár adja, de a vártól, kb. 100 méterre található dzsámi minaretje is jó tájékozódási pontot jelent.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció