Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kádár Tamás - „Kis Mohács” a Gerecse szívében: a maróti csata (1526) 

(részlet)

(...)

A Szulejmán Budára való bevonulását követő napokban, szeptember derekán került sor a török seregek és a magyar „polgári” lakosság közötti egyik legnagyobb és legvéresebb fegyveres összecsapásra. A túlzás nélkül nyílt mezei ütközetnek is mondható esemény helyszínéül Marót falu határát jelölik megforrásaink, a településnév azonosításakor elvben azonban két lehetőség is felmerül: a Dunakanyarban fekvő, az akkor Pilishez, napjainkban Pest megyéhez tartozó, mai elnevezéssel Pilismarót község, illetve az épp ekkoriban, vagy nem sokkal később, a török hódoltság első évtizedeiben elpusztult, Nyergesújfalutól délre kereshető Esztergom vármegyei egykori falu. A történeti kutatás sokáig csaknem teljesen egybehangzó módon az előbbi, tehát a ma is létező településsel azonosította Marótot, figyelmen kívül hagyva Sörös Pongrác bő száz éve tett helyes megállapítását, miszerint a helynév valójában a Gerecse hegység kellős közepén, Esztergom megye délnyugati határa közelében fekvő falut takarja.

(...)

1526. szeptember közepén tehát itt, a Gerecse hegység szívében, a sűrű erdőktől körülölelt Maróton és határában gyűlt össze, és próbálta biztos menedéket remélve átvészelni a vérzivataros napokat a török portyázók elől tömegesen menekülő környékbeli lakosság. Zömében Pilis, valamint Esztergom és Fejér megye dunántúli részének településeiről és majorságaiból, közelebbről Tinnye, Zsámbék, Tárnok, Etyek, Bicske, Gyermely és Csolnok falvakból és vidékükről, túlnyomó többségében jobbágyok, szabad parasztok, de csekélyebb számban hadviselésben jártas emberek, katonák, végül Budáról vagy annak testvér-városaiból ide húzódott, erre tévedt polgárok is lehettek közöttük. Sokan így szállítva menekítve idősebb családtagjaikat és kisgyermekeiket, illetve ingó vagyontárgyaikat szekerekkel és egyéb fogatolt járművekkel jöttek Marótra. Ezekből, azokat vélhetően összeláncolva és talán az erdő fáiból, helyben legyártott deszkákkal meg is erősítve, a falu melletti mezőn, a Bajót, illetve Bajna felé vezető út északi oldalán hevenyészett szekértábort alakítottak ki.

Nyilván felettébb kemény, keserves munkával táboruk köré árokkal és sánccal külső védőgyűrűt is vontak, tehát alaposan felkészültek és gyaníthatóan végsőkig el voltak szánva egy esetleges küzdelemre. A szekérvár és az azt körbefogó sánc-árok-védmű alkalmasint nyugat felől az érsek vadászkastélyára támaszkodhatott, amely valamiféle erődítéssel nemkülönben rendelkezett, és ott is számosan várták a veszedelem elmúltát.

(...)

Az áldozatok számában az augusztus 29-i csatához mérhető, így „Kis Mohács”-nak is nevezhető maróti tragédia emlékét – elég talán Dobozi Mihály hőstettének számos módon megörökített történetére utalnunk – élénkén megőrizte a történetírás, a néphagyomány, valamint a művészet. A Pilisi Parkerdő Rt. 2003 nyarán az erődtábor és a középkori Marót falu helyének közelében, az onnét a földúton körülbelül 2,3 km-re keletre található, a kirándulók által jól ismert pusztamaróti (helyesebben marót-pusztai) tisztáson méltó emlékművet állított a csata sok ezer áldozatának tiszteletére.

https://www.academia.edu/37343412/_Kis_Moh%C3%A1cs_a_Gerecse_sz%C3%ADv%C3%A9ben_a_mar%C3%B3ti_csata_1526_