Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csákópart (Diód vára)

A falutól Dny-ra kb. 4 km-re, az egykori patakvölgy mentén emelkedő, Ény–Dk-i irányú dombvonulat Ék-i oldalán fekvő földvár tengerszint feletti magassága kb. 213 m, a völgy feletti relatív magassága kb. 12 m. A 30 m átmérőjű, közvetlen környezetéből mintegy 1,5 méterre kiemelkedő, nagyjából kör alakú halom É-Ény-i és D-Dk-i oldalán a múlt század közepén, még jól kivehető volt az egykori sáncárok. A többi oldalon azonban az árkokat a mezőgazdasági művelés már elpusztította. A felszínen néhány XIII. századi fazéktöredéket és paticsdarabokat találtak.

A földvárat Závodszky István 1879-ben „diód vára” néven említi. A középkori Diód azonban jóval északabbra, a mai vácszentlászlói határ Ény-i sarkában helyezkedett el. A földvár közelében a Diód-kút nevű hely fekszik. 1908-ban Márton Lajos kutatóárokkal megvizsgálta a lelőhelyet. A dombot övező sánc már akkor is erősen elszántott állapotban volt. A leletek – elsősorban egy sarkantyú alapján a XII. századra keltezte a földvárat.

Miklós Zsuzsa 1979-ben kutatóárokkal átvágta a földvár központi részét, az árkot és a feltételezett sánc belső oldalát. Lakóépületre a domb középső részén 5 m hosszan, 30–40 cm vastagságban mutatkozó, szürke, kormos, paticsos réteg utalt. A mellette kétoldalt húzódó sárgásfehér, homokos talaj az árokból kerülhetett ki, így valószínű, hogy ezzel magasították meg a dombot. Az épület kiterjedését további kutatóárkokkal sikerült megállapítani. Körülbelül 5 × 5 m-es, négyzet alaprajzú volt, átlagosan 60 cm vastagságú, gerendavázas falakkal. Az épületet övező árok szélessége 460 cm, mélysége – a jelenlegi talajszinttől számítva – 226 cm volt. Sánc az ásatás során nem mutatkozott.

A földvár központi területén, valamint az árok betöltéséből a XIII. századra keltezhető szürkésfehér, kavicsos anyagú, kettősen tagolt peremű, vízszintes bekarcolásokkal díszített, valamint szürke, redukált égetésű, galléros peremű fazéktöredékek kerültek felszínre.

1994. évi terepbejáráson az egykori erődítést már alig lehetett felismerni: a lakóterület még kiemelkedett a környezetéből, az árkot azonban már szinte teljesen elszántották. A domb tetején a talaj szürke, patics- és kőtörmelékes, oldala sárga, valószínűleg a sáncárokból kidobott föld miatt.

Miklós Zsuzsa 1999-ben két alkalommal, tavasszal és nyáron készített légi fotókat a lelőhelyről. A földvár egyiken sem látszott. 2005-ben, szántásban igen halványan mutatkozott a sáncárok. 2006-ban viszont az infra filmen sem látszanak az erődítés nyomai.

A légi fotózás után végzett terepbejáráson ismételten megerősítődött, hogy a földvár állapota igen sokat romlott. A sáncárok alig látszott, a védett területen felszínre bukkant az egykori toronyra utaló, paticsos fal betöltése. ezenkívül a felszínen akkor csak két árpád-kori cserepet találtak. 2007 tavaszán, szántásban a felszínen kevés árpád-kori cserepet és paticsot találtak. A védett terület Ény-i és Dk-i oldalán gyengén látszott a sáncárok. 2008 őszén az erődítésből már alig látszott valami. 2009. július elején viszont, az érett búzában háromnegyed körben mutatkozott a sáncárok.

Az ásatási megfigyelések és a leletek szerint a csákó-parton kisméretű földvár állt, amely a XIII. században épült, s még abban a században el is pusztult. Vélhetően a közelében levő falu birtokosának megerősített lakóhelye lehetett.

Források:

Magyarország Régészeti Topográfiája 11. kötet - Pest megye - 2012

Miklós Zsuzsa - A gödöllői dombvidék várat - Petőfi Múzeum, Aszód - 1982