Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BándMagyarországVeszprém vármegyeVeszprém történelmi vármegye - Essegvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Essegvár

Bánd község határában, a Séd patak fölé emelkedő mészkőszirt, mesterséges árokkal elválasztott északi végében, széles, lapos tetőn találjuk Essegvár részben feltárt romjait. A vár eredeti neve Segvár volt, amely természeti alakzat kapcsán kaphatta nevét. Az Esegvár, Essegvár elnevezés a 15. században tűnik fel, és jó ideig még együtt volt használatban, végűl az Essegvár kiszorította a korábbi elnevezést.

A vár feltehetően 1279 és 1309 között épült. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60 x 70 m nagyságú vár első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, melyeket feltehetően a 14. században építettek át kőépületekre, mindközül elsőként az északi oldalon álló kápolnát.

A 15. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és más helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna.

Az ezredforduló végére az állandóan pusztuló várból, már csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány volt látható.

A vár állapotának változását a "Bánd-Essegvár 1993 Alapítvány"  által 1997-ben megkezdett munkálatok indították el. Fokozatosan haladva a feltárással, elsőként a meglévő délkeleti torony állagmegóvására, falazatának pótlására, a falkorona kialakítására került sor, majd a jelenleg látható falszakaszok és a keleti torony alapfalainak állagmegóvása történt meg.

Bánd község, a helybéli és a vár iránt elkötelezett, a vár megmentésére vállalkozó emberek közös munkájának köszönhetően, közel harminc esztendeje zajlik a vár feltárása nyári táborok keretében. A téma iránt érdeklődőknek ezekre a táborokra minden évben lehet jelentkezni, ahol a régész szakemberek vezetése és irányítása mellett folynak a munkálatok.

A vár története

A község nevét az Atyusz nemzetségből származó Bándtól, a 11-12. század fordulóján élt birtokosától kapta. E család az 1233-as év előtt birtokát eladta a Komárom megyéből ide került Igmánd nembeli Andrásnak 120 márkáért. Ő lehetett az, aki birtokainak védelmére a vár alapjait megvetette.

András később kegyvesztett lett, ezért birtokait elkobozták, és csak V. István király adta vissza fiának Miklósnak. Ennek fia Lőrinc vajda tovább növelte az uradalom területét, amely 1309-ig maradt a család kezén, amikor is Lőrinc fia összes javait a Lőrinte nemzetségből származó Lőrinte veszprémi ispánra és fiaira hagyományozta. Ebben az adománylevélben említik először a várat ,,castrum Scegh" néven, amely ezután gyakran fordul elő okleveleinkben.

1327-ben ,,castrum Seeg" néven említik, amikor Lőrinte fia Tamás mester kapta a várat megőrzés végett a vajda fiaitól, Miklóstól és Lőrinctől, akik kegyvesztettek lettek.

Lőrinte a III. Endre király halála után kitört trónviszály idején, Károly Róbert pártjára állt, és amikor Kőszegi Henrik a király ellen harcolva e vidéket is megszállta. A várát ostrommal elfoglalta, Lőrintét pedig lófarkon hurcoltatva végeztette ki. Azonban a trónviszályból győztesen kikerülő Károly Róbert, hosszadalmas háborúkkal felszámolta a tartományurak egész országrészekre kiterjedő hatalmát és megerősítette a királyi hatalmat, s így a Lőrinte nemzetség továbbra is megtartotta befolyását és birtokait.

A hatalmaskodások és visszaélések elkövetése azonban tőlük sem volt idegen. 1391-ben Essegvári János halála után a vár és tartozékainak egyharmada Essegvári János örököseinek, egyharmada Miklós öccse fiának Ferencnek és egyharmada Himfy Benedek özvegyének, Lőrinte fia Tamás leányának, Margitnak kezére került.

A családok között a birtokért megindult háborúskodás során Mária királyné a néhai János kiskorú leányát, Fruzsinát, aki Rátóti Tamás fia János felesége lett, és a birtokot a várral együtt e családnak akarta átjátszani. Ez azonban nem sikerült, mert Zsigmond király a családot a vár használatától eltiltotta. Végül a király megunva a pereskedést, a családnak az 1401. évi királyellenes lázadásban való részvétele miatt Essegvárát elvette. 1410-ben Rozgonyi István bakonyi ispán volt Essegvár királyi várnagya, feltehetően zálogban is bírta.

A 15. században a Rozgonyi és az Essegvári család birtoka volt. Albert király halála után 1440-ben a Szécsi-Czillei-Garai-liga hívei - kiknek élén a néhai Himfy Benedek és Essegvári Margit utódai, Debrentei Himfy Tamás veszprémi prépost és Balázs öccse állt - a várat ostrommal elfoglalták. A lázadást azonban még, ebben az évben Ulászló leverte, így a Himfyek kénytelenek voltak a várat visszaadni Essegvári Pálnak és Rozgonyi Jánosnak.

Az Essegváriak ekkor felújították a régi sérelmeik miatti pert, mire a király 1450-ben a várban bírt részüket elvette és Rozgonyi Jánosnak adományozta, aki így egyedüli birtokosa lett Essegvárnak. V. Lászlótól 1457-ben Újlaky Miklós kapta adományba, amely még 1464-ben is birtokába volt. Végül hosszas pereskedés után 1472-ben Újlaky visszaadta Essegvári Györgynek a várat és uradalmát.

A várról a 16. századi török harcok idején nem hallunk. Valószínű, hogy Veszprém elfoglalása után 1552-ben pusztulhatott el annyira, hogy használhatatlan lett. Ez követően csak 1641-ben történik említés a várról, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. A vár a történeti leírásokban ezután többé már nem szerepel.

Nováki Gyula : Bánd, Essegvár ( a vár 1995-ős felmérésekor készített összefoglalója)

Bánd – Essegvár A vár történetét, irodalommal, a Régészeti Topográfia 2. kötete foglalta össze (1969. 69.). Valószínű első említése 1233-ból ismert. Feltehetően a 13. században építették, első biztos említése 1309-ból származik. A 16. század első évtizedéig követhető a története, utána rommá vált.

A várat Könyöki József 1885-ben mérte fel (közli: Dornyay Béla: A Bakony. Bp. 1927. 260.; Koppány Tibor: Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Bp. 1961. 61.). Ez azonban pontatlan, a belső épületek feltételezett vonalait a felszínen semmi sem támogatja. Az udvar északi részére bejelölt kútnak, legalább is ma, semmi nyomát nem találni.

A vár Bánd község déli oldala felett elterülő fennsík kissé kiemelkedő északnyugati sarkában van. A várdombot igen meredek, helyenként sziklás, szakadékos oldal övezi, csak délkelet irányából, a fennsík felől közelíthető meg egy keskeny gerincen. A vár egész területe füves, áttekinthető, de a domb oldalát és a sáncárok északi végét sűrű, szinte áthatolhatatlan bozót fedi. A vár platójának felülete egyenetlen, általában északi irányba lejt.

Déli harmadában középen 3-4 méteres bemélyedés látható. Délkeleti szélén több méter magas torony romja áll. A mai felszín alá bemélyedő belső mérete: 2,95 x 2,55 m, a fal vastagsága 1,66 – 2,35 m között váltakozik. Ajtónyílása a nyugati sarkában van. A fal felső részében gerendafészkek láthatók. A toronyhoz délnyugat felől erősen leromlott várfal csatlakozik, megmaradt hossza 26 m. A vége, a domboldalnak megfelelően elkanyarodik, de rögtön vége is szakad.

A toronytól északra 22 méterre egy másik torony alapfalai veszik körbe a felszín alá bemélyedő helyiséget. Közel négyzet alakú, oldalainak hossza 3,45, illetve 3,20 m. Falvastagság a keleti oldalon mérhető: 1,00 m.

Több fal nem látszik a felszínen. A domb szélén újkori kálvária stációit állították fel, ezeket azonban ledöntötték, a kövek szanaszét hevernek. Egyedül a vár északnyugati végében áll még a kereszt.

A várat nyugat, észak és részben északkelet felől igen meredek, helyenként sziklás, szakadékos oldal határolja. Déli és keleti oldalát mély árok és annak külső oldalán magas sánc védte. Az árok mélysége a vár platójához mérve átlag 6 m, a déli lekanyarodó vége már 10 m körüli. Felső szélessége 15-25 m között váltakozik.

A sáncárkot a keleti oldalon töltés hidalja át, ezzel szemben van a másodiknak említett torony alapfala. A sáncról itt van a bejárat a várba, valószínű, hogy eredetileg is itt volt és ennek védelmét szolgálta az itteni torony.

Források:

Rainer Pál: Segvártól Essegvárig - Castrum Bene 8. 2008

Rainer Pál: Bánd-Essegvár

Nováki Gyula: Bánd, Essegvár ( A vár 1995-ős felmérésekor készített összefoglaló )

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 47° 7.210 (47.120167)
K 17° 46.846 (17.780769)

Információk: Bánd község határában, a Séd patak fölé emelkedő mészkőszirt, mesterséges árokkal elválasztott északi végében, széles, lapos tetőn találjuk Essegvár részben feltárt romjait.

A település kérése, hogy az autóval érkezők a temetőnél hagyják a járműveiket, ahonnan a vár 500 méteres sétával elérhető. A várhoz két jelzett útvonalon is fel lehet jutni a Rákóczi Ferenc utcáról. A várhegy déli részében játszótér is kialakításra került.

A vár területén a régész tanösvényt végig járva, a feltárási munkálatokról és a vár egykori kialakításáról kapunk információkat.

További szép program, kb. 5 km-es túra felmenni a Miklós Pál-hegy (489 m) tetején kialakított, Dr. Majer Antalról elnevezett kilátóhoz. A pompás kilátás mellett a hegyen található hazánk egyik őshonos tiszafa erdeje a "Szentgáli tiszafás".

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció