Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Esztelnek (Estelnic) falu 1332-ben Iztulnuk néven jelentkezik az oklevelekben. Az 1567-es regestrumban Esztelneket 25 kapuval jegyzik. Az 1607-es oklevelekben Ezthelnek a neve.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 16 régi és 4 új banálist fizet.

Erről a templomról azt tartották, hogy Losonczi Margit, a moldvai vajda, Alexandru cel Bun felesége bőkezűségéből épült a XV. században. A valóság az, hogy ekkor a templomot csak újították és az 1523-as felirata is kifejezetten renoválása idejét jelzi: „Positum, fuit olim, renovatum 1523, rursus 1635, et 1724, terrae motu concussum 1802, Reparatum 1819 et 1839 et 1864”.

A templom tehát, melyet Szent Simon és Júdás tiszteletére szenteltek fel, eredetileg legkésőbb a pápai tizedjegyzék korában már állott. Ezt az 1958. évi renováláskor a gótikus elemek mögött felfedezett román kori emlékek feltárása, illetve azonosítása is megerősíti. Eredetileg a hajó kisebb volt, félköríves apszissal záródott; az északi fal ívsoros párkányainak gyámköveit utólag lemetszették. A falfestmények más, XIV. századi templomokból ismertekhez hasonlítanak. Bár itt későbbi eredetet is fel lehet tételezni a figurális részek primitív grafikai megoldása alapján. A XIV. századi templom a gótikus korban teljesen átalakul. 1958-ban fedezték fel és bontották ki a vakolat alól a déli gótikus ajtókeretet. Gótikus a déli falban álló két ablakkeret is, valamint a töredékesen megmaradt szentségfülke, amelyen virágdíszes motívum látható. Ebből a korból valók a déli falhoz támaszkodó, kettős tagolású támpillérek is.

A szentély gótikus bordázatú boltozatát az 1802. évi földrengés után nem állították vissza. Bordáinak téglából készült töredékeit 1958-ban találták meg, a feltárt gótikus ablaknyílásban. Ekkor szélesítették a diadalívet és építették át félkörívessé.

Az 1977. évi földrengés után addig ismeretlen falfestmény-töredékek kerültek felszínre. Ezekről, az 1930. évi feltárás nyomán előbb is tudtak, de a képeket bemeszelték „mert nem voltak szépek”. A festmények többnyire az északi, a régebbinek ítélt falon tűntek elő. De falfestmény-nyomokat fedeztek fel a déli fal és diadalív találkozásánál is.

Egyetlen figurális alak vehető ki tisztán: az áldó főpap. A töredékek a XIV. századra utalnak és a gelencei, kőröspataki és homoróddaróci festményekkel mutatnak rokonságot. A templom sekrestyéjének és portikuszának építési idejét későbbre, kb. 1635-re teszik. A templomot temető vette körül. Egy régi harangot is őriz a templom, felirata: M. Jesus Nazarenus Rex Judeorum, miserere nobis S.R. 1567.

A templomot lőréses várfal keríti.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 624.