Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Podgarić - GarićHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös történelmi vármegye - Garics vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

„…A Monoszlói hegység (Moslavačka gora) egy sziklás csúcsán elhelyezkedő Garics vára (Garić grad), egy igazi középkori vár. A romok megközelítése manapság meglehetősen nehézkes: az északkelet-délnyugatnak nyújtózó romokat dús erdő takarja. A vár belső része, szinte szabályos ovális alakú, amit egy külső vár övez úgy, hogy a déli részén, a főkapunál egy előudvarszerű nagyobb teret (G) hagytak. A főkapu (E), egy nagyon masszív építmény volt, s úgy tűnik, hogy a kapu felső íve, félkörívben záródott. A kapu előtt egy harántárok van, melyen keresztül egy felvonóhídban végződő híd vezetett. A felvonóhíd felhúzott állapotában a kapukeretbe illeszkedett. A vár minden falát tört kövekből építették úgy, hogy egy-egy kőréteget, egy-egy márga réteg követi.

A belső vár belsejében mára hatalmas fák nőttek, de még világosan megkülönböztethető egy belső kapu melletti épület ((D,D,F) és egy nagyobb, faragott kőtömbökből készített ciszterna (C), valamint a lakótorony (A) maradványai. A vár leginkább támadható oldalára, egy másik tornyot (B) is építettek. A lakótorony 12x12 méter széles és mintegy 18 m magas. A tornyot kőből építették, de a javításokhoz sok téglát is felhasználtak. A torony falai 2,50 méter vastagok, de helyenként még vastagabbak is. A toronyba bemenni a földszinten lehet, de úgy tűnik, hogy a bejárat valaha az első emeleten volt. A toronyfalban kialakított lépcsőzeten, ma is a legfelsőbb emeletig lehet feljutni. A torony sarkai armírozottak. A kisebbik tornyot (B) úgy helyezték el, hogy az övező falba simulva, egyik élével a támadható oldal felé fordul. A kívülről 8x8 m széles torony falai kb. 2,30 méter vastagok. A torony alsóbb szintjein lévő lőrések szélesek, s közvetlen kilövésre alkalmasak, míg a felső szinten lévő lőréseket ferdére alakították ki, hogy a lövészek védettek legyenek.

A Garics név Horvátországban, Boszniában meglehetősen gyakran fordul elő, sőt Körös városának közelében is van egy Garić brdo nevű hegy, amelyen állítólag, szintén egy vár romjai találhatók. Kétségtelen, hogy az 1256-ban, castrumként említett Garics vára, valaha a király kezén lévő ispánsági vár volt. A várat és megyéjét királytól, 1277-ben Timotej püspök kapja meg adományként, ezért a püspökök olykor, comes de Garich-nak is címeztették magukat.

Garics vára, tehát valamikor akkoriban épülhetett fel, amikor Medvevár is, ami már a szerkezeti kialakításán is látszik, ám Medvevára, eredetileg földesúri várként épült meg, míg Garics királyi vár volt. Egy időben, mindkét vár a püspökök kezén volt, s 1290-ben János püspök mindkét várat eladja Gardunnak, ám Garicsot Mihály püspök, hét év múlva visszavette. Garics vár további története nem más, mint birtokosainak szüntelen változása. A vár 1380-ban a királyé, majd 1409-ben újra a zágrábi püspöké, aztán 142-ben Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának a tulajdona, majd újra a püspököké, akik a továbbiakban maradnak is a birtokában. A vár 1544-ben török kézre került a védők nemtörődömsége okán, akik egytől-egyik Ivanicsba szöktek.

A vár az újabb időkre nagyon lepusztult állapotba került, ám közel sem annyira, mint a Garics vár alatti, 1295-ben alapított Szt. Mária kolostor, mely Horvátország legrégebbi és legjelentősebb kolostorai közé tartozott, mint a Sztreza-i (pálos kolostor) és a Dobra kuća-i, Szt. Anna kolostor (Bastaj település mellett). A kolostor olyan rejtetten helyezkedik el, hogy senki sem találhatott oda könnyedén. A romok a 3. katonai térkép, Bela crkva jelzete alatt találhatók…”

Engel Pál adatai szerint: Castrum. Eredetileg a zágrábi püspökségé, úgy látszik még 1304-ben is (Anjou I. 655. sz.). A 14. században királyi birtok (1365: Dl. 35234) . Ákos Mikcs szlavón bán itt keltez 1334-ben (in Garig, A. III. 86), 1402-ben is a szlavón bánok vára. 1403 után Pécsi Pál (� 1409) birtokolta. 1406-ban itt keltez (DF 218641). 1409-ben visszaszállt a koronára és 1419-ig királynéi vár volt, ezután Zsigmond visszaadta a zágrábi püspökségnek. 1442-ben itt keltez Tallóci Matkó bán (Z. XII. 196). Benedek 1478 (Dl. 35696, LK. 1935. 244).

A püspöktől 1544-ben elfoglalták és lerombolták a törökök.

– Rom a Moslavačka gora hegységben, Garešnicától ÉNY-ra, Podgarić mellett (KMTL 230; Engel 112; Csánki: Körös 34).

Várnagyok: László fia Miklós mg. (Eberhard ppk báné) 1402-07-16 (LK. 1931. 314) várnagy (Eberhard zágrábi püspöké) 1409-09-07 (LK. 1932. 103) Neuhausi Zsigmond gubernator (Borbála királynéé) 1409-09-23 (Dl. 35364, LK. 1932. 104) Tallóci Matkó [a püspökség gubernatora] honorbirtokos 1437 s. d. (Engel 204) Barowcha-i János [Tallóci Matkó báné] 1441-05-15 (LK. 1933. 82) várnagy (Túz Osvát ppké) 1484 III 7 (Zágrábi k. hh. lt. II-251, név kiszakadt)

IV. Garics – Garić (Silvija Pisk magiszteri dolgozatának részlete – odlomci iz magistarskog rada Silvije Piska) Garics helynévként már 1163-ban feltűnik és innentől egészen 1400-ig számtalan fogalomként jelenik meg: település, birtok, vár, folyóvíz, hegység, megye (comitatus) és kerület (districtus); valamint a legkülönbözőbb írt alakokban: Garig, Garigh, Garyg, Garigh, stb.. A források zömében világosan jelzik, hogy az adott fogalom mit jelöl, de a legkorábbi források esetében csak sejthető és úgy kell kitalálni, hogy az egyes fogalmak, valóban Garicsra vonatkoznak-e.

Garics első írásos megemlítése, II. Béla király fiának, II. István királynak, az 1163-as okleveléből ered. Az oklevélben Bernát zágrábi püspököt erősíti meg a Dubrava erdei (silva Denbrom) birtokában, s a birtokhatár leírásában, helynévként megemlítik Garicsot is „per pontem Colomani regis… et per vias Garig usÐue ad aquam Pissenca”.

Ebből az idézetből, csak találgatnunk lehet, hogy a Garig, mint topográfiai név egy hegységre, vagy Garics közigazgatási területére vonatkozik-e.

Garics következő említéséig, alig 16 év telik el, ugyanis II. András király 1231-es adománylevelében Garicsot, kifejezetten hegyként említik (ma Moslavačka gora, azaz Monoszlói hegység), s szintén a hegységen áthaladó úttal kapcsolatos kontextusban: „Prima meta a confinio montis Garig Ðui vocatur Rusich et inde descendit per viam in medio montis et vadit inferius…”.

Egy évvel később Garicsot újból megemlítik István zágrábi püspök oklevelében, melyben megadományozta a csázmai káptalant. A csázmai káptalan határleírásában újból feltűnik az a főút, amely Garicsba vezet: „prima meta incipit a parte orientali per pontem Ðui est ina qua Dobnichicha in magna via que ducit in Garig…”. Tekintettel arra, hogy egy út általában valamilyen településre, vagy várhoz tart, így az oklevél Garics várának, vagy váraljai településének meglétéről tanúskodik. Ám Garics várát kifejezetten csak egy 1256-os forrás említi meg, amint az a következő idézetből látható is: „est meta iuxta magnam viam in monte euntem ad castrum Garig…”.

Kálmán király 1237-es adománylevelében, Pukur (Pakrac/Pekrec) földjeinek határleírásánál, szintén feltűnik a Garics név, ám az nagy valószínűséggel, ezúttal Garicsnak, mint közigazgatási területnek a határára vonatkozott: „ad fluvium Mechynica; deinde super eundem fluvium descendendo tenet metam cum Garyg et pervenit ubi Kemenic pothoca descendit in Mechynica et per eundem Kemenic ascendit usÐue ad caput et ibi tenet metam cum Garyg. Noha Kruhek úgy véli, hogy Pukur földjének határleírásában említett földrajzi elnevezések a Garics hegység középső részén találhatók, még is biztos, hogy Garics megye délkeleti határairól van ez esetben szó.

IV. Béla 1245-ös adománylevelében Garicsnak alávetett népeket említenek: „cadit in aÐuam Chasma...et incipit tenere metas cum populi de Garig...”. Ez a kifejezés, nagy valószínűséggel a garicsi jobbágyokra vonatkozik.

E legkorábbi, Garics térségét érintő okleveleken kívül igen értékes az a hét, 1256-os oklevél egyike, melyben IV. Béla király rendezi a somogyi ispánság és a garicsi jobbágyok közti megyét (...inter Herricum comitem Symigiensem, dilectum et fidelem nostrum et castrenses castri Symigiensis Garig ex una parte et iobagiones castri Symiensis in Garig existentes ex altera, Ðui a tempore regis Colomani...et ante in Garig terras possederant..). Ebben nem csak, hogy Garics várát említik kifejezetten, hanem azt is megtudhatjuk, hogy akkoriban Somogy vármegye határai átnyúltak a Dráván is, egészen Garics területéig, továbbá egy sor olyan birtokot is megmutat, melyek a garicsi közigazgatási területhez tartoztak. A határ, meglehetősen pontosan lett leírva. Jóllehet, Garics Somogy vármegye jurisdictio-ja alá tartozását már IV. Béla 1239-es adománylevele is tanúsítja, amelyben megemlítik Toplica földjeit és Symigiensis várát Garicsban (...terram castri Symigiensis nomine Toplicham in Garig...) is, ám némelyik birtokot csak az 1256-os oklevelekben említenek meg, míg mások léte évszázadokon át is folyamatos volt.

Egy sor adomány-, panaszlevélből és fellebbezésből is számos adatot kaphatunk a garicsi birtokokról. E birtokok zömét nevükön is nevezik, de vannak olyan oklevelek is, amelyekben névtelenül említenek egy-egy birtokot. E birtokok elhelyezkedését, csak akkor lehet jól megállapítani, ha a megyehatárok leírásai, jól beazonosítható topográfiai neveket is tartalmaznak (ezek mindenekelőtt patakokat, esetleg birtokosokat, erdőket, völgyeket és hegyeket jelentenek). A fenti források alapján, az alábbi birtokokat lehet beazonosítani a garicsi közigazgatási területen. … Garyguasarhel / Garicsvásárhely (Garics mezővárosa, települése, birtoka) Már az 1256-os esztendőben készítettek feljegyzéseket a garicsi vendégnépek (hospites de Garig) jelenlétéről, ami feltehetően valamiféle mezőváros létét tanúsíthatja, valamint jelzi azt is, hogy a vár közelében fejlett volt a kereskedelmi élet.

A csázmai káptalan, 1266-ban tanúsítja egy föld eladását Garicsban, amit részletesebben így jelöltek: „terram suam iuxta locum fori Garyg”. A határleírásból megtudhatjuk, hogy a határ a Rasnyk pataknál kezdődött ott, ahol a patak határos volt a főúttal (magna via), majd a megye leereszkedett a Garyg patakig, ahonnan folytatódott a Ramurna patak torkolatáig, majd fölment a dombra, a dombon található útig, ahol a loci fori de Garig földek voltak. Innen a határ újból a Garig patak mentén haladt a Dobouch patakig, majd a síkságon át egészen az útig, mely mentén újból visszatért az elsőként említett határpontig.

Az 1285-ös esztendőben, egy bizonyos Laurencius eladott egy „terram suam in Garyg iuxta locum fori Garyg existentem...”, ahol az előbb említett határleírást közlik szó szerint.

Az 1337-es évben, Wyuduor birtokának leírásában, megemlítik a szomszédos Garyguasarhel-i birtokot is. A magyar eredetű elnevezés, világosan utal a helyiség mezővárosi jellegére.

A zágrábi káptalan 1349. 05. 18-án, Miklós bánnak írt, a Száva és a Dráva közén jogtalanul szedett adókról szóló jelentésében, a káptalan felemlíti, hogy Garics mezővárosa már az ősidők óta tributum fori (vásárvámot) fizetett és még most, 5 hónapja is jogtalanul és indokolatlanul vámilletéket (tributum iniusta) szedtek.

Pavičić Garicsvásárhelyt a mai Gornja Garešnica faluba helyezi. Gornja Garešnica, a neve ellenére nem Garešnica várának közelében van, hanem Podgarić-csal szomszédos település. Noha Kruhek hangsúlyozza, hogy Garicsvásárhely helyét nehéz pontosan megállapítani, ennek ellenére, ő a mai Podgarić területére, vagy némileg távolabb, Gornja Garešnica irányában helyezi el. Az 1334-es egyházi összeírásban, megemlítik beate Virginis de Garig templomát, de 1501-ben már nem. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a templom az itteni pálos kolostor templomának első említésének tekinthető, ám Kruhek és Pavičić is a templomot, a mezőváros templomának tartja. Magam is így vélem. Engel Pál, a garicsi mezővárost, egyértelműen Podgarić-ba helyezi. Sajnos, a garicsi mezőváros helyének pontos meghatározásához több régészeti anyag és további, leginkább régészeti kutatásokra van szükség.

Érdekes adat, hogy Podgarić településétől, kb. 1 kilométernyi távolságra, 2003-ban feltártak egy síkvidéki várhelyet, amit Podgarić-Gornja Josipovača-nak neveznek, miután a várhely Podgarić és a Gornja Josipovača patak közelében található. A régészek feltételezése szerint, itt egy fa-föld szerkezetű erősség volt, mely Garics várához és a garicsi mezővároshoz is köthető. További ásatások nélkül, nem lehet e vár létezésének idejét pontosan meghatározni, de feltételezhető, hogy a vár a tatárjárás után, a 13. szd. közepén, vagy a 15. szd. végén, a török veszély okán jött létre. A jelenleg hozzáférhető források, egészen 1400-ig semmilyen adatot sem nyújtanak erről a várhelyről.

Ennek ellentmond Nada Klaić, aki úgy látja, hogy a szakirodalom a tekintetben nagy tévedésben van, hogy az ilyen típusú várak csak is a 13. szd. közepén, a tatárjárás után, vagy a török veszély miatt épülhettek. Szerinte azt, az elképzelést, hogy csak a tatárjárás után épült ki Szlavónia védelmi rendszere, leginkább a szakirodalom erősíti, noha az autentikus források (oklevelek, maradványok), gyakran nem ezt a feltevést erősítik.

Garics vára – utvrda Garić Tekintettel arra, hogy a Phd dolgozat célja a térség topográfiájának és terepi állapotának megállapítása, nem kívánok bővebben foglalkozni Garics vár történetével és tulajdonosaival.

A vár helyének meghatározása vitán felül áll, ám e fejezet elején már foglalkoztam a vár első említésével, továbbá említettem azokat a forrásokat is, melyek a vár korai létéről tanúskodhatnak. IV. László király 1277-ben, Garics várát Timotej zágrábi püspöknek adományozta, ám 1283-ban a várat, továbbadta Péter szlavón bánnak.

Kruhek megemlíti, hogy IV. László már a következő évben visszaadta Garicsot Timotej püspöknek és az új adománylevele a korábbi, 1277-es oklevélnek a szószerinti átmásolásával került kiadásra. Ez a megállapítás azonban nem valós, mivel a másolt szöveg fölött (az oklevél legelején), a király Gračenica megye minden jövedelmét is odaadományozta a zágrábi püspöknek, ám Gračenica és a további adomány megerősítések más szövegformája azt bizonyítja, hogy ez az adománylevél hamis. Kruhek a megállapítását arra az oklevélre alapozta, amelyik a Diplomatički zbornik 6. kötetének 487. és 488. oldalán jelentet meg, ám az oklevelet már tévesen értelmezte. A szóban forgó oklevél valóban három részből áll: az oklevél elején valóban megemlítik, hogy László király, Timotej zágrábi püspöknek adományozta Gračanica jövedelmét, ám az, az 1277-es oklevél, amelyben ez az adomány szerepelt, nem Garicsra vonatkozott, mivel arra egy másik 1277. 03. 22-ei oklevél vonatkozik. Az oklevél következő részének formája, már egyértelműen bizonyítja az adománylevél hamisságát.

János zágrábi püspök 1289-es oklevele azt bizonyítja, hogy Garics vára, már újból a püspök tulajdonában volt. A vár ettől kezdve egészen az oszmánhódításig, lényegében a zágrábi püspök tulajdonában volt. Csak azért lényegében, mert ismert, hogy 1412 és 1415 között, Cillei Borbála birtokolja a várat.

Hogy mikor épült pontosan a vár, azt sajnos már nem lehet megállapítani. Pavičić feltételezi, hogy már a 10 században állt valami erősség ezen a helyen.

A várnak fönnmaradt a lakó és az öregtornya, s jól láthatók a várat övező árkok, valamint a kapuk és a híd helye is. A falakon belül, némi épületmaradványok alapfalai is megfigyelhetők.

Itt szeretném kihangsúlyozni a szakirodalom Gariccsal kapcsolatos azon téves állítását, hogy „a régen elfeledett romokat csak 1907-ben, professzor Gjuro Szabo, a horvát történeti emlékek kutatója, műemlékvédelmi szakember fedte fel”. Ebből a kissé ügyetlen megfogalmazásból arra lehetne gondolni, hogy Garicsról - a magaslati és erdő közepi elhelyezkedése okán, évszázadokon át senki sem tudott, s Szabo is csak véletlenül talált rá a romokra. Ez azonban nem igaz, ugyanis létezik a Monoszlói hegységnek egy 1907-es útleírása Dragutin Hirc-től, aki úgy írt a romokról, hogy az a helyiek kedvelt kirándulóhelye. Ez alapján, Szabo csak a tudományos irodalom számára fedezte fel a romokat.

Silvija Pisk Phd dolgozata – magistarski rad Silvije Piska

Bővebbet: Branko Nadilo: Védelmi építmények a Monoszló-i (Moslavina) vidékén a „Gra�evinar” címet viselő folyóirat 56. évfolyamának (2004.) 10. számában

A vár mai állapota:

Garics/Garić várát 2010. 04. 20-án, Keserű László és Szabó Tibor társaságában látogattuk meg. A nagyjából egyben álló vár tekintélyes maradványaival, kiváló célpontot jelenthet bármely érdeklődőnek. A könnyű megközelíthetősége miatt, a felkeresése feltétlenül ajánlott.

Szatanek József

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovjećni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 105-107. oldal

GPS: É 45° 37.873 (45.631214)
K 16° 45.402 (16.756706)

Podgarić települése és a falu fölötti Garics vá, a Barcs - Kutina közti, 5-ös főúton közelíthető meg a legkönnyebben. A főutat Garešnica falu előtt, Garešnički Brestovac falu végénél jobbra Gornja Garešnica (Popovača) felé hagyjuk el (26-os út). Gornja Garešnica-n átautózva kb. 5 km után érjük el Podgarić települést, amin szintén át kell hajtanunk, amíg egy balra található, tóparti rekreációs központhoz nem érünk. A várhoz felvezető út, innentől kb. 500 méterrel balra nyílik. A vár az út mentén jobbra lesz és egy kis kanyarral rákanyarodhatunk a vár előterében lévő parkolóhoz vezető útra. Itt leparkolva a vár már szabadon körbejárható és fényképezhető.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció