Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szinice - SviniţaRomániaBánságKrassó-Szörény történelmi vármegye - Háromtorony, Treicule

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

A Duna bal partján fekvő Szinice (Sviniţa) közelében, a falutól 4 km-re Orsova felé, a folyóparton található a Háromtorony (Trikule) nevezetű várrom. A Vaskapunál megépült duzzasztógát miatt a folyó vízszintje olyannyira megemelkedett, hogy e vár is részben víz alá került, és a vízmagasság függvényében lehet csak közel jutni falmaradványaihoz.

A Háromtorony elkészültét néhány szerző a 16. sz. második felére teszi és az építést Petrovics Péter bánnak tulajdonítja. A legutóbbi régészeti kutatások (1970) alapján az ásató Corvătescu Alexandru véleménye szerint viszont a tornyos erősséget valamikor a 13. sz. második fele és a 15. sz. eleje között emelték. A rendelkezésre álló adatok alapján a tornyok építésének idejét pontosabban nem tudta határozni. Az írott források az 1430-as, a Szörényi bánság területén a törökök ellen megtett védelmi intézkedések keretében megemlítik Szinice várát, ami – más szakírókkal véleményével ellentétben – Corvătescu szerint nem azonosítható a Háromtoronnyal. Egy oklevél dicséri a bánáti Mihai de Ciorna kenéz, Balaş Stoian de Ciorna fia, Mujina és Sandru de Densuş valamint Nicolea de Bizerea szolgálatait a Szörényi bánság védelmében a török ellen; és ebben az összefüggésben említi meg Hunyadi János tevékenységét, akit 1439-ben Szörényi bánnak választottak, és a következő várak védelmét megszervezte meg: Szeverin, Gureni, Orsova, Mehádia és Peci. Mint Corvătescu írja, függetlenül attól, hogy a Háromtorony egy elővédje volt-e Szinicének, vagy önálló erődítményként működött, tény, hogy a 15. sz. kezdetén, a török ellenes harcokban a Dél-Bánáti várrendszer egy pontjaként integrálódott. Úgy régészetileg, mint építésztörténetileg ezek a tornyok a 16. sz.-nál korábbiak, már a 15. sz. első felében léteztek és a 13. sz. második fele és a 15. sz. első fele között, esetleg a 14. sz.-ban épülhettek.

Más szakírók – így pl. Engel Pál – viszont Szinice várával azonosítják a Háromtornyot, és ma is ez az általánosan elfogadottabb nézet. Engel szerint valószínileg 1419 után épült ez az aldunai végvár. 1429-35 között a német lovagrendé. 1437-ben Tallóci Frank szörényi bán honorbirtoka.

Az újkorban, a 18. sz.-ban, a Háromtornyot őrhelyként használta a román határőrregiment a Szinice – Berszászka – Drankó határszakaszon. Nagyon valószínű, hogy a római és a kora középkori időkben (11. – 13. sz.) itt, a Háromtoronynál, egy folyami forgalmat ellenőrző őrhely létezett.

Az erődítmény 3 négyszögletes alaprajzú toronyból áll, melyek oldalfala 6 és 8 m között van, magasságuk kb. 10 m. A tornyok egymáshoz viszonyított helyzete egy háromszöget ír le, ennek a háromszögnek a csúcsán egy torony fekszik, mégpedig egy sziklán, a Duna partján, a másik két torony kb. 40 m távolságban fekszik ettől az első toronytól, azon a lejtőn, ami a víz szintjétől viszonylag meredeken emelkedik. A védőpártázatos tornyok habarccsal rakott kövekből, jól megépített falazattal készültek. A falazatban téglát is lehet látni, amik a nagyságuk szerint, újra felhasznált római téglák lehetnek.

1970-ben Háromtorony erődítményében mentőásatás zajlott. Az 1. számú kutató átvágásban valamint az „A” jelű ásatási felületben egy meglehetősen vastag (15 cm) habarcsréteget, a torony építési rétegét találták meg. Ezen habarcsréteg alatt római kerámiákat, valamint kora középkori kerámiákat találtak a 11 – 13. sz.-ból; ez a két kerámiafajta rétegtanilag nem különül el egymástól, mert nagyrészt a meredek lejtő eróziója által kerültek ide. Az építési réteg fölötti kerámiák között a tipológiailag 13. – 14. századba helyezhetők kerültek túlsúlyba. Két tűzhelyet is azonosítottak, ezek közül az egyik rétegtanilag azonos helyen fekszik a 13 – 14 sz.-i kerámiával, és valószínűleg a torony építőinek tűzhelye lehetett. A különleges leletek között meg kell említenünk 3 római téglát a DRP Dierna felirattal – ez a 3. sz. toronyból került elő – , egy bizánci úgynevezett „skyffierte” érmét I. Manuel Comnenos-tól (1143 – 1180), egy lándzsahegyet, egy ólomrudat, melyről feltételezhető, hogy valamilyen nyers öntvény lehetett.

Karzcag Á. – Szabó T.: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 446-447.

GPS: É 44° 28.789 (44.479816)
K 22° 8.527 (22.142117)

A vár közvetlenül a Duna partján, annak árterében áll.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció