Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Torockó - RimeteaRomániaErdély és PartiumTorda-Aranyos történelmi vármegye - Székelyvár, Székelykő

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

Az Érchegység Aranyosmelléki hegysorához tartozó Torockó-hegység É-i részében, a Székelykő tömbje és a Bedellői-havasok közötti völgyben, a Torockói (Havas)-patak mellett fekszik Torockó (Rimetea) település.

A Torockó feletti Székelykő csúcsán az első középkori várat az Ákos nb. Toroczkai családból eredő I. Ehellős építtette a tatárjárás előtt. Először 1249-ben említik. A tatároktól kétszer is sikerrel megvédett várat a király az Aranyos-melléki kézdi székelyeknek adományozta. 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkelés idején a vár árulás folytán a paraszthad kezébe került. 1516-ban II. Lajos király új adománylevelet adott ki Toroczkai Ferencnek és fiának, melyben új adományul adta Torockó várát tartozékaival együtt. A vár a 17. században lett lakatlanná.

Torockó felől K-i irányban, jelzett turistaúton jutunk fel a Székelykő hegygerincének É-i tömbjéhez, ahol két erődítés nyomait találjuk. A Székelykő É-i fennsíkját egy toronnyal megerősített, a toronynál derékszögben megtörő hosszú fal választotta el a lankásabb K-i, ÉK-i lejtőtől. A fennsík É-i, Ny-i és DNy-i oldalát a sziklák meredeksége miatt külön fallal nem kellett védeni. A már említett, K-i oldalon lévő torony falát Orbán Balázs könyvének egyik metszetén láthatjuk, ma egy kb. 8-10 m átmérőjű kör alakú terepalakulat jelzi helyét. A toronytól a fennsík peremén ÉK-i irányban figyelhetjük meg az egykori fal egy részének nyomvonalát, valamint a toronytól kb. 10 méternyi távolságban egy beásában csekély kőfalmaradványt is láthatunk. A toronytól egy másik fal is indult DK-i irányba, és egy kis gerincre futott fel. Ez a fal csak terepalakulataiban látható, Orbán B. metszetén viszont még jól látszik. A toronytól K-i, DK-i irányba leereszkedve, kb. 50 m távolságban lévő hegynyeregben mesterséges, kör alakú üreg talán az egykori ciszterna maradványa lehet. Ennek átmérője 10 méter. A toronnyal és fallal védett fennsík legészakibb pontjánál egy 15-20 méter széles sziklahasadékon átmászva jutunk el a Székelykő legészakibb pontján lévő Vársziklájára. A Vársziklája nevű szirt szabálytalan ovális alakú, mérete kb. 45x30 m. Amikor a fent leírt, toronnyal és fallal kerített fennsík elesett, ide, erre a rendkívül jól védhető, szinte bevehetetlen kis sziklacsúcsra vonulhattak vissza a védők. A Várszikláján most erődítés vagy falazat nyomai nem láthatók. Legmagasabb pontján jelenleg fakereszt áll.

Végezetül lássuk Orbán Balázs 19. század közepén készült leírását a Székelykőn akkortájt fellelhető

vármaradványokról:

„… a Székelykő harmadik, legszebb és legérdekesebb csúcsa, a Vársziklája, melyhez bizonynyal meghatva s fokozott érdekeltséggel fog közelitni mindenki, ha tudatával bir annak, hogy e csúcson feküdt azon büszke vár, melynek székelyek által védett falain megtört a mongolok hatalma, hol legyőzhetlenségüknek nymbusa csorbát szenvedett, hol oly csatákban nyilvánult a székelyek hősiessége, melyeknek győzelmi emléke egészen napjainkig fen van tartva e havasnak Székelykő és e várnak Székelyvár elnevezésében, mert azelőtt a Székelykőt Kengürthnek és a Székelyvárt Truszko vagy Toroczkó várának nevezték.

Toroczkó vára lételéről első okmányi tudomásunk 1249-ig hat fel, mely évben IV. Béla Andrásnak, Ivanca fiának azon kitünő szolgálataiért, melyeket a haza vészének idejében kedves fia István részére tett, nevezetesen Turuch várában, nem kimélve áldozatot és fáradalmat, azt fegyveresek sokaságával védte és oltalmazta, Mangát, a Galgócz vármegyében Zsitva folyó mellett fekvő falut adományozza. 1253-ban pedig ugyanezen András mesternek, mert Turuch várát erősen épitette s még erősebben védte, Gimest adományozza.

Ez adománylevelekből kitűnik az, hogy Toroczkó várát ide a havas ormára András mester, a Toroczkóiak ezen hős eldőde épitette; ki az, hogy az oly tekintélyes vár volt, melynek épitése és megvédéseért két tekintélyes jószágot nyert András mester; kitűnik az is, hogy azt a mongolok ellen fegyveresek sokaságával – mialatt kétségtelenül a székelyek értetődnek – megvédte. Aranyosszék adománylevélben a székelyek e győzelme még nyomatékosabban ki van emelve, hol előadatik, hogy a kézdi székelyek a szorongatott Toroczkó várának segitségére sietve, nemcsak felmenték, hanem a szétszórt mongolok kezei közt levő foglyokat is kiszabaditák.” „…Az ország minden részébe ellátszó ez óriási sziklagúlára eltörölhetlen betükkel van bevésve a székely név dicsősége, s valahányszor a Székelykő és Székelyvár neve emlittetik, mindannyiszor felujulnak azon nagy idők, mindannyiszor felelevenednek az itt vívott fényes győzelmek emlékei. Zarándokoljunk el azért Mekkába menő áhitatos hadzsikként oda a büszke sziklaoromra, megszemlélendők azt, mi e várból fenmaradt, hogy kőbetüivel a késő ivadéknak az ősök csudás vitézségéről beszéljen. Vándoroljunk el oda szent ihlettel, hadd lássuk, mi képviseli ott a multat, hadd tudjuk, mit tartott meg az idő kérlelhetetlensége azon nagy korszakból, midőn vihart e büszke sziklaormon nem a természet, hanem az ember költe; jótékony vihart, mely, miként a természet vihara a légkört, kitisztitá a hont az ártalmas, egészségtelen elemektől. De lássuk a kérdéses várat. Vár volt már önmagában is azon sziklacsúcs, mely minden oldalról megközelithetlen, mert sziklafala oly függélyes, több ezer lábnyi oly mélység környezi, melyen át csak a büszke reptű sas tudhat a tetőre feljutni; kivételt egyedül a keleti oldal képez, hol a Várhegy a Lajos csuppal egy nagyon keskeny, szintén meredeken lehanyatló sziklagerincz által függ össze. Csak ez egyetlen alig öt öl széles, különben is bajosan megmászható helyen tudhatja az ember megközeliteni a sziklaormot, s azért ez egyetlen pont megerősitésére volt a várépitőknek minden figyelme forditva. Mert ott, hol az út a sziklagerinczen a hegynek vagy 6 ölnyire ez oldalról is meredeken leszelt oromszélére sziklába vésve felvonult, egy hatalmas, látszólag köridomú zömtorony (donjon) állott. Ezen zömtoronytól jobbra és balra, vagyis délkelet és északkeletre V idomban hatalmas védfal nyúlt ki, mely a felvonuló útat mindkét oldalról fedezte, s honnan és a központon levő zömtoronyból a feligyekvő és a keskeny úton csak kis tömegben rohanható ellenséget nagyon könnyen meg lehetett semmisiteni. A délkeletre nyúló fal az út felett vonuló sziklagerinczre volt fektetve, s miként a sziklaél, ugy ez is kanyargólag ment 120 lépés hosszuságra; itt a szikla maga is függélyesen levén leszelve, a fal megszünt, de alább, hol a szikla bemélyedése a megközelitést lehetővé tette, ujból folytatódott, ugy hogy a délkeleti fal egész hosszát 160 lépésre tehetjük. Az északkeleti védfal közvetlenül a hegy oromszélére volt fektetve 120 lépés hosszuságban, vagyis a hegynek csak azon pontjáig ment, hol az függélyes-meredekké válván, a feljuthatás lehetlenné vált, miért a fal továbbépitése is feleslegessé volt téve. Az erőditéstan ez elméletének itt legbámulatosabb alkalmazását észlelhetjük, mert a fenn körvonalazott kevés fal és zömtorony által a Várhegyre való feljuthatás teljesen el volt zárva, s mi e falakon hátul volt, vagyis a hegynek délre lejtősülő lapályos fenlapja, mely mint egy 25 hold kiterjedésű lehet, önmaga képezett egy oly terjedelmes és bevehetetlen erődöt, hol 20–30,000 ember is elfért, s teljes biztonságban táborozhatott, mert a vár belterén levő sátrak, vagy alkalmi faházakban tanyázhattak, a mennyiben a hegynek figyelemmel átvizsgált fenterén semminemű épületnyomra nem akadhattam, s másra, mint nagy mennyiségben szétszórt vastag cserépdarabokra, nem találhattam; de e töredékek is tanusitják, hogy a most sasok és keselyük által lakott sziklaormon egykor emberek laktak, oly emberek, kik sasként csaptak innen le a hon ellenségeinek kiirtására.

A leirtak szerint volt erőditve a Székelyvár, de e védműveket is csak figyelmes észlelés nyomán lehet felismerni, mert ma alig áll fenn a leirt zömtoronyból két öl magasságú, s másfél öl szélességű faldarab; többi részének valamint a két oldali szárnyfalaknak csak 3–4 láb magasságú alaprakata van most meg; a többit elmorzsolta az idő kérlelhetetlensége, köveit a végtelen örvénybe hengergette le a vihar zúgó fertege; de a fenmaradt csekély töredék is elégséges arra, hogy felmutassa, miként itt valójában kővár létezett; elégséges arra, hogy igazolja a történelem által feljegyzett hősi harczokat, hogy a mult emlékeit kutató az egykor büszke várnak csekély töredékeiből is megállithassa a mult dicsőségének elvitázhatlan tényeit.”

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 462-463.


GPS: É 46° 27.218 (46.453632)
K 23° 35.202 (23.586702)

Az Érchegység Aranyosmelléki hegysorához tartozó Torockó-hegység É-i részében, a Székelykő tömbje és a Bedellői-havasok közötti völgyben, a Torockói (Havas)-patak mellett fekszik Torockó (Rimetea) település A Torockó feletti Székelykő északi csúcsán találjuk a középkori vár csekély maradványait. A falu északi végéből induló jelzett turistaúton kb 1 órás, helyenként meredek terepen vezető úton juthatunk fel a Székelyvárhoz.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció