Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Székelydálya - DaiaRomániaErdély és PartiumUdvarhely történelmi vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás
SZÉKELYDÁLYA – templom

Székelydálya (Daia) helység 1333-ban a pápai tizedjegyzékben jelentkezik Dalya néven. 1567-ben a regestrum 24 kapuval jegyzi Dallija megnevezéssel. 
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint papja, Kelemen 2 és fél banálist fizet, majd 1334-ben 2 régi banálist. Már 1309-ből is van adat, amikor Hermann plébánost említik, aki a Dalia nevű plébánia papja. Orbán és Beke ezt is Székelydályával azonosítja. 
Mivel az 1791–1792. évi javításkor XII. századi sírmaradványokat tártak fel, már ekkor templom lehetett itt, s körülötte temető, ami abban az időben általános volt. 
A mai templom építését a XIV. század első felére teszik, sőt feltételezik, hogy a XIII. század fordulóján már állott. Ebből a korból való a hajó, mely eredetileg boltozott volt. 
A templomot a XV. század végén átépítik, amikor a hajó bordás boltozatot kap és felépül a gótikus sokszögzáródású szentély, bordás keresztboltozattal. 
1630 körül a hajó boltozatát kazettás mennyezettel cserélik fel, amikor a csúcsíves ablakok felső részét az alacsonyabbra helyezett mennyezet elfedi. 
Jellegzetességei: a toronyból félköríves ajtó vezetett be a hajóba, de átalakították. Csúcsíves a déli kapu, csúcsívesek, de részben eltakarva, a kőkávás ablaknyílások. A szentély keresztboltozatának gyámköveiből kettőt egy-egy női, illetve férfifej díszíti. 
A harmadik fal mezején fedezték fel Szent Kristóf képét, két rétegben: az alsó a XIV. századból, a felső a XV. 
századból való; töredékesen maradtak meg. 
Érdekes a szentély boltozatát fedő lombdísz, közötte emberalakok és címerek, amelyek egyben korjelzők is (1501–1525): Háromtornyos várkapu (Segesvár); Koronából növő gyökér (Brassó); Kardot tartó páncélos kar, a kardon medvefej, szív és korona, kétoldalt holdsarló és csillag (régi és új székely címer); Négysávos pajzson oroszlán, szívpajzson sas korona (Jagelló címer); Bölényfej csillaggal és holdsarlóval (Barabási Lenárd festette 1501–1526 között); Három fehér falevél egy száron (ismeretlen festő). Két keresztbe tett kard koronával (Nagyszeben?); Négy fehér sáv vörös pajzson (Magyarország középkori címere). 
A szentély északi falán a XVI. század elejére datált falfestmények bemeszelt töredékei is előkerültek, amelyek ma csak Huszka leírásából ismeretesek: Margitlegenda; Királyok imádása; Utolsó ítélet; Hajóban álló sokaság (Utolsó ítélet?). A templomot várfal veszi körül. 1760-ban a nyugati fronthoz tornyot emelnek, amelyet 1799–1804 között újjáépítenek. A kőkerítés építéséről az 1774. évi dátum beszél, valószínű, hogy ez is az újjáépítés dátuma. Harangja 1643-ból való. A középkor emléke még egy zománcozott gótikus (aranyozott ezüst) kehely. A liliomos-epres ötszegélyű kosáron medál Szent Borbála alakjával. 

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 857.

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 46° 11.685 (46.194752)
K 25° 18.696 (25.311596)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció