Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pakrác vára

............. a vár kb. 140 x 100 m-es, több mint 1 ha területű volt. Az 1543-ban bekövetkezett török hódítást megelőző teljes története a johannita lovagrendhez (a vránai perjelséghez) kötődik. Első várként való említése ugyan csak 1416-ból származik, de alapos a gyanú, hogy már az 1238-ban szereplő pakráci johannita ház (domus) is ezt a várat takarja. Valamikor IV. Béla elődei, Imre vagy II. András királyok uralkodás idején épülhetett fel, a lovagrend közel-keleti váraihoz hasonló stílusban.

A török közigazgatásban egy szandzsák (“megye”) székhelye és névadója volt. Szinte teljes épségben való fennmaradását annak köszönhette, hogy már 1543-ban is feladás révén, ostrom nélkül került török kézre és hasonlóan, a harcokkal járó pusztítások nélkül került vissza 1691-ben véglegesen keresztény kézre.

https://djnaploja.wordpress.com/2020/02/page/3/

Pakrác kora középkori története források hiányában jórészt ismeretlen a kutatók számára. Bizonyosan csak az állítható, hogy a 12. század végén már erős vár állt itt, melyet a templomosok, vagy a johanniták építettek. A korabeli utazók leírásai alapján a vár szabálytalan ötszög alaprajzú volt vastag, erős falakkal, melyet külső tornyok és sáncok erősítettek. Belül egy faragott kövekből épített négyszögletes torony állt. A várban 1256 és 1260 között pénzverde is működött, ahol a szlavón bánok pénzeit verték. Az ezüstpénzen először jelenik meg a nyest alakja, melyről a mai horvát pénznem a nevét kapta. A pénzverdét 1260-ban ismeretlen okból Zágrábba költöztették. A pakráci Szent János vár volt a johannita lovagrend és vránai priorátus itteni, területi székhelye, abban az időben, amikor Pakrác még Dubica vármegyéhez tartozhatott. Itt székeltek később a vránai priorok, de már Vrána elvesztése (1538) előtt is gyakran jöttek ide. 1439-ben a Thallóczy fivéreket találhatjuk itt. 1445-ben a perjelség és a Cilleiek hadvezére, Vitovecz János közt kitört háborúban itt esett el Thallóczy János vránai perjel, aki 1440-ben az első török ostrom idején Nándorfehérvár várának parancsokaként Nándorfehérvárat hősiesen megvédte. 1450-ben a vár Szentgyörgyi Tamás perjelé, majd továbbra is a perjelségé, amíg védelmi okokra hivatkozva Zrínyi Miklós el nem foglalta. 1537-ben Pakrác már Zrínyi Miklós tulajdona, de már azt megelőzően megszerezte a perjelség itteni jószágait. 1543-ban a vár már elhagyott volt, de ekkor a pozsonyi országgyűlés őrséget rendelt bele. Ezután a török hódításig eltelt rövid időben a Zrínyiek igazgatása alatt volt. A vár Pakrác közepén a fő téren állt, de a falak csekély maradványai mára alig kivehetők.

A települést 1238-ban említik először „Petricz” néven IV. Béla királynak a II. András és Imre király által a johannitáknak adományoztott donációkat megerősítő oklevelében. A szövegből kitűnik, számítottak arra, hogy aranyat találnak. Az oklevél szerint amennyiben Kálmán Szlavónia hercege a bányászkodás során aranyra lelne, át kell neki adni a földek ötödét; ha a bányászatot leállították, illetve nem lelnének itt aranyra, ezt a föld ötödöt vissza kell adni a johannitáknak. Ha a rend birtokában maradt négyötödön, vagy más egyéb olyan földjeiken lelnének aranyra, vagy ezüstre, melyet az adomány részeként kaptak úgy rendelkezik, hogy az arany és az ezüst jövedelem egyharmadával a rend szabadon rendelkezhessen, ám a kétharmada a királyi kincstáré legyen.(Wikipedia)