Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kutyavár, Diósdi castellum

Az érdi határ ÉK-i szélén, egy patakvölgy Ny-i oldalán emelkedő, három oldalról meredek lejtőjű, 10 méter magas dombon, trapéz alakú középkori épület maradványai látszanak. Az ÉNy-i, megközelítően 25 méter hosszúságban futó kőfal aljának külső falsíkja jól megfigyelhető.

A mintegy 60 méter hosszú DNy-i fal 7 méter hosszú szakasza 2-3 méter magasan áll. Belső oldalán két homokkő konzol található. Ugyanennek a falnak lepusztult szakasza fölött áll egy 75 cm hosszú, mészkőből faragott konzol. Az épület ÉK-i fala 30 méter hosszú lehetett, most jobbára csak a terepalakulat jelzi a helyét. A szintén 30 méter hosszúságú K-i falból, mindössze 7-8 méter hosszan figyelhető meg a külső falsík alja. Belső tagolás jelenleg a fűvel benőtt felszínen nem figyelhető meg.

Déli sarkán egy emlékoszlop készítésekor egy méterrel lejjebb szállították a felszínt. Északi sarkát egy beásással bolygatták meg. A füvel bokros területen  Torma Istvánnak mindössze egy 14-15. századi fehérkerámiából származó oldaltöredéket sikerült gyűjtenie 1977-ben.

1864-ben Rómer Flóris még három álló falát látta, melyekről így ír: A keleti 41 lábnyi fal terméskőből van, szöglete a 80 lábnyi északi fallal faragott köves. Ezen az oldalon egy kis ajtó nyílik. A nyugati fal csak 45 léb. Itt ott még vállkövek ugranak ki a falak felső részéből.

1627-ben Tholdalagi Mihály naplójában írja le, hogy Hamzabég szerájához közel van egy hely, ahol a régi királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszögletű kőkastélyban, melyet a törökök Köpekhiszárnak, azaz Kutyavárnak hívnak. Az elnevezés és a hagyomány napjainkig tovább él. Az épületet a 18-20. századi szakirodalom szerint is Mátyás király emeltette pecérei és vadászebei számára.

Említés esik római kori eredetre is mert 197-ből származó építési feliratot találtak, de erre nincs hiteles adat. Rómer Flóris is említ római kori köveket, azonban a források bizonytalansága miatt inkább az valószínűsíthető, hogy a középkorban hurcolhatták ide valamelyik közeli lelőhelyről. Az épületmaradványt a jelenkori szakirodalom a középkori diósdi castellummal azonosítja.

A vár a 14. század elején még biztosan nem állt, mert amikor 1318-ban Károly Róbert király Érdet - amely azelőtt bizonyos Lipót, ennek halála után pedig fia Werner birtoka volt - Tisza nevű tárnokmesterének adományozta, a várról vagy erősségről említés nem történik. Az 1316-ban kelt oklevél is "poss Dius" néven nevezi.

A várról az első írásos források 1417-ben számolnak be mikor Csévi Sáfár István unokái diódi kastélyukat először Fedémesi János fia, Miklósnak elzálogosították, majd a rokonuknak, Chap-i András feleségének eladták, kit 1422-ben iktattak be az ekkor már elhagyatottnak mondott kastély birtokába. Utoljára 1461-ben említik, mikor Csapy András és felesége után birtokló Setétkúti László magtalan halálával a koronára vissza szálló birtokot, a király Hédervári Imrének országbírónak adományozza.

Érd a XVI. század első negyedében Sárkány Ambrus tulajdona volt. A mohácsi csatavesztés után, ahol elesett Sárkány Ambrus is, Érd és környéke  török hódoltsági területté vált, melynek birtokosa Hamzsa (Hamza) bég volt, aki itt lakott és a közeli Duna-parton egy palánkvárat is épített. A palánkvár ellen 1684-ben Károly lotharingiai herceg 1000 gyalogossal és 1500 magyar lovassal intézett támadást, rövid ostrom után elfoglalta, majd lerombolta.

A Kutyavár még romokban álló falainak köveit a lakosság építkezéseihez széthordta, majd a 19. században a birtokos gróf Wimpffen a megmaradt anyag felhasználásával erdészházat építtetett. Az utóbbi száz évben a vár tovább pusztult. A vár területének modern kori kutatása még nem történt meg.

A DNy-i fal minimális állagmegóvást kapott, legutóbb a lépcsőfeljáratot újították meg. Maga a terület napjainkban gondozott parkként várja a látogatókat.

Források: