Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Modrus - ModrušHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume történelmi vármegye - Tersán, (Tržan)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

„Modrus [1] (Modruš) várának romjai alatt, már a rómaiak előtti korszakokban is vezetett itt egy út a tenger felé, a római korban pedig biztos, hogy már egy igazi út. A Modrus név igen ősi, akárcsak a települése, sőt más vidékeken is megtalálható, az írásos emlékekben, 1193-ban említették meg először, amikor is II. Béla király, Modrus vármegyét a tersáci Frangepán hercegeknek ajándékozta, ám sajnos ez az adomány elsősorban hamisítványnak tekinthető. Magát a várat Thersannak, Trzsánnak (Tržan) nevezték, de a hagyományban fönnmaradt a Širingrad (Széles vár) és Trojangrad (Hármas vár) is.

Modrust a Frangepánok a török invázióig bírták; Corvin Mátyás, még megerősíti ennek a várnak a birtokában Frangepán Istvánt és fiát Bernátot, aki 1493-ban elűzte, a törököket Modrus alól, majd úgy kijavítatta a várat, hogy hosszú idő multán is a székhelyük maradt. Modrusban lakozott a korbáviai püspök is, 1460-tól, 1493-ig, miután Udbinából ki kellett költöznie, majd utóbb a törökök elől Noviba menekült. 1553. után, a várat a határőrvidéki katonaság foglalta el, melyben 12-20 legényt helyeztek, a felszereléséhez tartozott: két nagyobb ágyú, öt mozsár, 31 szakállas puska és 10 kisebb puska, továbbá, 10 mázsa lőpor. Ezután gyakran, de hiába kérték vissza e várukat a Frangepánok. Amikor Pieroni, 1639-ben erre a vidékre is ellátogatott, Modrus váráról is készített egy leírást: a négyszögletes tornya tető nélkül állt és benne állomásozott az őrség. A palotában még lehetett lakni, de csak a kapu fölötti szobákban. 1642-ben engedélyezték Modrus és Ogulin kijavíttatását, 3.000 forintértékben, egészen 1791-ig volt a várban őrség, de 1720. után a vár szinte már pusztán állt. A vár 1742-es leírása, Riceputtól maradt fenn, de Fras is megemlíti, a: Vollst. Topographie című művében (293. oldal), hogy Modrus várának környékén hat templom rom is van még, melyek közül a legnagyobb a Szt. Márk (azelőtt Szt. Mária) volt, melynek romjai ma is felismerhetőek, akárcsak a Szt. Lélek gótikus templomának a romjai, míg a Szt. Antal kápolnát - feltehetően valaha egy kolostor temploma volt, még ma is használják. 1380. körül alapította, Frangepán János herceg, Miklós bán apja, a Modrustól délre lévő Szt. Miklós kolostort, ám a romja, melyek ma is állnak, nem annak az eredeti kolostornak a maradványai melyben valaha 80 pálos szerzetes élt, hanem azé, amit már 1708-ban, a pálos Matevcsich újítatott fel, a rendet II. József oszlatta fel 1786-ban.

Egy 680 méter magas kúp csúcsán fekszenek, ennek a valaha jelentős várnak a romjai. Pieroni 1639-ben még jóval több falat láthatott, ő még rálelhetett a falakkal övezett külsővárban lévő házak maradványaira is, melyek a várfalakhoz csatlakoztak M. Stier 1660-as képe csak Pieroni másolata. Az 1701-es alaprajz nem egészen hiteles (a bécsi hadilevéltárban, GIa 46. jelzet alatt), de a vár főbb részeit azonban megmutatja. A felső várat a lakóépületekkel, a külső várban lévő laktanyát E, a település körüli falakat, a két kapuval és a három félkör alakú toronnyal. Ennek a körítő falnak az egyik kiugrásában állt a Szt. Mária (később Szt. Márk) plébániatemplom. Minden falazat kövekből, un. gussmauer módon lett felépítve, a falak mind két oldalát faragott kövekkel, palásttal borították, míg a közepét kötőanyaggal és tört kövekkel ömlesztették el (177. kép).

Terzsán nemesi vára (castrum Thersan)

A 13-14. századi várakban a lakhatás szükségletei alá voltak rendelve a védelemnek, így a lakóhelyiségek, meglehetősen szerény kiterjedések voltak. A lakóhelyiségek a legjellemzőbb elrendezés szerint, a belső udvar körül sorakoztak. A Frangepánok modrusi várában a legrégebbi lakóépületek közé sorolható a lakótorony.

Modrus várát valószínűleg a 13. szd. végén, vagy a 14. szd. elején építhették fel, de lehet hogy még korábban. A történeti adatok tanúskodnak arról, hogy a vár korának kiemelkedő építménye volt. A falakat az élő sziklára alapozták úgy, hogy a falak, a tornyok és a belső épületek a hosszúkás hegytető kúpos csúcsának egészét lefedik. A vár falainak aljától, a hegyoldal minden oldalról nagyon meredek, különösen az északnyugati és a délkeleti oldalon. Sena Gvozdanović úgy véli, hogy a hegy legkevésbé meredek oldalát, teljesen beépítették. Maga a vár jó néhány részből állt: a középső rész a lakótoronnyal és a lakóépületekkel, melyek a birtokos és udvartartása, valamint a birtokot irányítók mindennapi életének helyéül szolgáltak. E mellett, a várnak még volt két másik része is. Az északi rész a gazdasági szükségletek kielégítésére szolgált, ahol a szolgákat, raktárakat, műhelyeket helyezték el. E rész keleti sarkában egy négyzetes torony állt, míg nyugat felé egy sáncot (redout) készítettek. A déli rész közvetlenül a lakótorony alatt, a hegy lejtőjén található. Itt zajlott a vár mindennapi élete, de szolgálhatott vámhelyül, a kereskedők, utazók, és hasonlók elhelyezéséül is. A belsővárban a legfontosabb helyet a lakótorony mellett a grófi palota foglalta el. Maga a vár a korában tágasnak és kényelmesnek volt tekinthető.

A ma is tekintélyes maradványokkal bíró lakótorony alaprajza négyszögletű, mérete 10x11,3 m és ma is Horvátország legnagyobb négyszögletes tornyai közé számít. A torony meglehetősen vastag falait, „halszálka” módon összerakott, lapszerű kövekből építették. A toronynak három emelete volt. A földszinten valami kisegítő helyiség volt a bejárattal, a középső emeleten lakóhelyiségek voltak, a második emeleten hálóhelyiségek lehettek. A régi (1905.) fényképeken még egy szint látszik. Ez a tető alatti szint jóval alacsonyabb volt, s feltehetően a védelmet szolgálta a lő fülkéivel, illetve kicsiny tornyocskákkal az őrség részére. A felső emeletet egy külső lépcsőzet segítségével lehetett megközelíteni, de lehet, hogy az alacsonyabb szintekről közvetlenül is. A tetőt valószínűleg zsindelyezett sátortető fedte, legalább is Pieroni később ismertetendő jelentése alapján. A tornyot stratégiai szempontból rendkívül jó helyre állították, mivel minden irányból lezárta a belsővár megközelítésének lehetőségét, sőt egyik sarkával a várható támadás irányába is fordul. Az ilyen kialakítású toronytípus, az 1000-1200-as évek (románkori) Európájára volt jellemző. A torony alapján feltételezhető, hogy Modrus vára a 12. században már biztosan áll. A rögtön a torony utáni összetett kialakítású belső vár a kisegítő helyiségekkel (palota, konyha, raktár) és a kapuval, csak később jött létre. A belső vár épületeinek belső falai, meglehetősen vékonyak. A kaputól jobbra feltárt régi fal arról tanúskodik, hogy a vár területe eredetileg kisebb volt. A vár korábbi építkezésére, a törtköves építési mód volt a jellemző.

A vár területét utólag megnövelték. A bővítményben, két nagyobb helyiség kapott helyet. Az egyik valószínűleg a vendégház lehetett a másikban összejöveteleket, gyűléseket tarthattak. A felsőbb emeletek, valószínűleg a vendégek elhelyezésére szolgálhattak. Az egy Zorislav Horvat-on kívül, egyetlen szakember sem említi, hogy a várban lett volna valami helyiség az istentiszteletek számára, a vendégeket valószínűleg az alsóvárosban található számos templom vonzhatta inkább, de az is lehet, hogy a csekély romok még nem szolgáltattak elég adatot egy várkápolna meglétére, noha a néphagyomány úgy tartja, hogy volt a várban egy Szt. Mária kápolna.

A lakótorony alatti domboldalban egy meglehetősen tágas, erős falakkal és tornyokkal, félköríves tornyokkal védett terület van. A falakkal körbezárt térség a 13-14. században épülhetett. A benne lévő épületek valószínűleg fából készülhettek, mert felszíni nyomaik nem látszanak. A várnak ez a része veszély esetén a környező lakosságnak nyújthatott védelmet, míg békeidőben vámszedő, kereskedelmi helyként szolgálhatott.

A vár északi része, a belső várhoz képest némileg alacsonyabban helyezkedik el. Itt a várbeliek napi életéhez szükséges helyiségek (raktárak, istállók, műhelyek, szolgák lakóhelyiségei, stb.) mellett, egy ciszterna is helyet kapott. A várnak ezt a részét, egy négyzetes, Dózse (Duždenov toranj), vagy Pápa (Papinski toranj) toronynak nevezett torony zárta.

A halszálkás falazási mód, minőségi kőműves munkáról tanúskodik. A palástfalak ilyetén kialakítása, akkoriban változott és közép-európai hatásokra utal. A falazás mikéntje, megerősíti a már korábban említett külföldi mesterek itteni jelenlétét, melyről a zenggi ferenceseknek szóló adománylevélben is szó esik. Vegliai Duim özvegye, Erzsébet által 1354. január ötödikén írt levélben, említődik meg, a velencei András fia Egyed építőmester neve. Ez megfelelő válasz lehet arra, hogy Velencéből érkezhettek e mesterek Zenggbe, illetve Modrusba. A velencei mesterek segítségével bővítették a 15. században a horvátországi várak zömét, mely során új, mind a négy oldalán ablaknyílásokkal ellátott palotákat építettek, vagy a régebbieket tágították ki. Az átalakításoknak köszönhetően, a nappali élet színhelyéül szolgáló helyiségek is tágasabbak, és ablakfülkékkel bennük kőpadokkal ellátottak lettek. A lakóhelyiségek fagerendákon nyugvó síkfödémesek, ritkábban boltozottak volta. Az árnyékszékeket a falon kívülre tett konzolokra helyezték el.

Modrus városa (civitas Modrussa)

Modrus városa, a várhegy lábainál elterülő, síkabb területen fejlődött ki. Az akkori idők szerint, meglehetősen nagy területet foglalt el és falakból, tornyokból, patkó alakú tornyokból álló védelmi rendszerrel zárták körbe. A város északi és déli falában található kaput, négyzetes kaputornyokkal erősítették meg. A délnek haladó út Zenggnek tartott és áthaladt a modrusi völgy síkabb részén. A város keleti oldalán is kellett lennie egy kapunak, melytől az út a ferencesek Szt. Lélek kolostora, és a modrusi polgárok második háza mellett haladt el, majd tovább Szlavónia, a Magyar királyság és Bihács felé. A vár mindkét lejtősebb oldalánál és a város körül is egy védőárkot ástak.

A várost két, hegynek fölfelé tartó fal kötötte össze a várral, melynek nyomai, alapfalai máig kivehetők. A Milán Kruhek és Zorislav Horvát által végrehajtott, a Modrus város területét érintő kutatásaik alapján, ahogy a várat, úgy a várost is, tornyokkal, kaputornyokkal és védőárokkal erősített övező fal kerítette, melynek hossza 1.200 métert tett ki. A városfalakkal nem védett, külterületein is lakóépületek, szakrális építmények és kisebb jelentőségű gazdasági objektumok voltak. A mezővárosnál lejjebb, a Szt. Lélek templom környékén a városi polgárok házai álltak, de biztos, hogy voltak házak a város keleti, simább terepszakaszán, ahogy várhegy falain kívüli déli és nyugati oldalában is.

Ami a középkori Modrusból mára fennmaradt, abból sajnos nem lehet teljeséggel rekonstruálni az egykori utcahálózatot, s így a középkori kinézetét sem. Tudjuk, hogy a város a 15. században állt, a mezővárosból, a városon túli kerületből, és a „kisvárosból” A régebbi szerzők írtak a városi templomokról, a püspöki palotáról, a tornyokról, a falakról, de egyes felsorolásokból értesülhetünk a régi modrusi polgárházakról, a város utcáiról, a főtérről, stb.. A források szólnak a városban található nemesi házakról és palotákról is, ami azt jelenti, hogy magának a grófnak is volt háza a városban, amit gyakran használt is, pld. „a mi Modrusunkban a piactér melletti házunkban…”. A várost a Frangepán grófok nevében, a podknezs-nek nevezett helyettesük, familiárisuk irányította, akinek szintén volt palotája a városban. Likovics Opoj podknezs (a főúr helyettese) egy 1463-as levelében azt írja, hogy „a Szt. Lélek templomnál” és a mezővárosnál lejjebb, van egy háza. A város lakosságát nemesek, polgárok és jobbágyok képezték. A modrusi polgároknak saját „kastélyuk/palotájuk” (pld. Žudijev dvor, azaz egy bizonyos Zsudi nevű polgár kastélya), birtokuk és földjeik voltak, melyekkel szabadon rendelkezhettek. A polgárok, kisebb, nagyobb szolgálatokat kellett tenniük a grófok részére, de természetesen fizették a „dacie-t” is.

Egy 1437. március harmadikai oklevél rávilágít a modrusi élet mindennapjaira is. A levelet Frangepán Miklós fiai írták Modrusban és a kereskedelemmel, meg a harmincaddal foglalkozott. A levél első sorban említi meg Terzsán vár familiárisait: a likai Skobljics Budiszlávot, Jukonjics Antalt és Vukmanics Dénest, valamint testvérét Istvánt. Ez után a brezei Videt, Csaplics Mihályt és Miklóst, valamint (a híres modrusi família, az Ostreharics család egyik tagját) Ostrehara fiát.

Nagyon fontos kérdés még, hogy hol lehetett Modrus főtere-piactere, hisz mindig hozzákapcsolódóan említették meg a palotákat, a templomokat, a katedrálist, a püspöki palotát és a városkapukat. A feltételezések szerint, a mai Szt. Háromság templom, a katedrális és a kaputorony közti háromszögletes fennsíkon helyezkedhetett el. A várkapunál található négyszögletes területen is jó néhány épület volt, mint az őrség háza, a kocsma, stb.. A kapunak valószínűleg két bejárata volt, az egyik a vár felé, a másik a város felé nyílt. A városfal nyugati oldala mellett, majd a kapuig érve állt a Szt. István templom, innen nem oly messze, meg a Szt. Ilona templom. A fennmaradt részek alapján, a városfalakat tört kövekből építették fel. A város többi épülete, jelenleg nem áll még feltárási stádiumban.

A vár mai állapota:

A várat 2012. április 22-én, Keserű László és Szabó Tibor társaságában kerertük fel. A szerencsénkre ez időpontra a vár területét megtisztították a növénytakarótól, így számos olyan részlet került napvilágra, amelyek a korábbi látogatások alkalmával rejtve maradtak. Így előkerültek a belsővár előtti falszoros falai, a falszorost lezáró Dózse, vagy Pápa torony maradványai, a torony alatti árok sáncai, a belsővár északi oldalán található ciszterna-bástya maradványai is. Kutató árkot nyitottak a lakótorony aljában is, ahol egy íves épület nyomai rajzolódnak ki.

A bejáráskor érdemes tudni azt is, hogy az egykori püspöki palota épületei a mai templom alatt s környékén rejtőznek, míg a katedrális, a templom alatti teraszon terült el, ahol ma magánházak állnak. A többi maradvány a mellékelt alaprajzokon jól meghatározható.

Szatanek József

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.(167-169. o.)

http://www.modrus-kcs.hr/castrum_thersan_et_civitas_modrussa.php

GPS: É 45° 8.921 (45.148682)
K 15° 14.798 (15.246639)

Modruš vára a Karlovac - Split közti A1-es autópályán közelíthető meg a legkönnyebben. Az autópályát vagy Ogulinnál hagyjuk el, s akkor délnek fordulunk előbb a 42-es főúton, majd arról Jospidol településnél a 23-as Otočac-ba tartó úton megyünk Modruš faluba tartó elágazásig. A másik lehetőség, hogy a Brinje-i leágazásnál hagyjuk el az autópályát, majd északnak, a 23-as főútra kanyarodva megyünk a Modruš-i elágazásig.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció