Bazin - Öregvár, Alt Schlos
Az egykori, komor erősség napjainkra várkastéllyá átépítve áll Bazin település belterületén. Szerencsére azonban egy 1425-ből származó, a Bazini főúri család férfitagjai közötti vagyonfelosztó oklevél alapján képet kaphatunk, hogy milyen is volt a középkori vár fénykorában.
A két részre osztott, valószínűleg ovális alakú erősség külső és belső várát felvonóhíd kötötte össze. A külsővárban voltak a lóistállók és a raktárak, ezeket csak palánkfal és árok védelmezte. A belsővár bejáratánál kaputorony állta el az utat. A belsővár udvarát a palota, ahol a lovagtermet és a kápolnát alakították ki, valamint a sütőház fogta közre. Vizet a mély kútból nyertek a várbeli népek.
A középkor végén, a XVII. – XVIII. században az erősséget annyira átépítették, hogy teljesen elvesztette védelmi jellegét, erődítéseinek nem maradt látható nyoma, így korai részleteit csak régészeti kutatással lehetne tisztázni. Napjainkban a reneszánsz és barokk stílusban pompázó várkastély falai között létesült borozóban ízlelheti meg a szomjas vendég a Kis Kárpátok lejtőin termett híres borokat.
Története:
A település első, napjainkig fennmaradt írásos említése 1208-ból származik, amikor Árpád-házi II. Endre király ezt a vidéket a Hontpázmány nembeli Tamás nyitra ispánnak adományozta oda. Ez az előkelő alapította meg a Szentgyörgyi nemesi famíliát. A következő évszázadokban, mint földesúri szállásként használt kővárat még 1271 előtt emelhették, mert abban az esztendőben megostromolta és elfoglalta Ottokár cseh király serege.
A XIV. század első harmadában sikerült elkerülnie trencséni Csák Máté tartományúr uralmát, a kezdetektől fogva támogatták a nápolyi trónkövetelő, Anjou Károly Róbertet. Ezért aztán később a Szentgyörgyi família tagjai fontos királyi méltóságokat tölthettek be. 1386-ban az elzálogosított Pozsony vármegyével együtt Bazint is megszállták Jodok és Prokop morva őrgrófok, bár a magántulajdonú várbirtokra nem lett volna jogcímük. Ezért három esztendő múltán Luxemburgi Zsigmond király személyesen vezette fegyvereseit az ostromára. Visszakapta birtokosa, a Bazini bárói család. Egy 1425-ös birtokosztályból ismert, hogyan nézhetett ki a középkori vár.
1459-ben Bazini és Szentgyörgyi György, János és Zsigmond grófok más főnemesekkel együtt Hunyadi Mátyás ellenében Habsburg Frigyest választották meg a magyar trónra. Ezért jutalmul címerbővítést kaptak és vörös viaszpecsétet használhattak okleveleiken. Ugyanekkor Frigyes császár pénzverési engedélyt adott ki nekik. Bazini János és Zsigmond bárók csak 1464-ben tértek vissza a magyar uralkodó hűségére, miután a Habsburgok minden kísérlete kudarcba fulladt a magyar trón megszerzésére.
1514-ben Bazini és Szentgyörgyi Péter országbíró, a királyság egyik leggazdagabb földesura, végrendeletében hatalmas birtokai között felsorolta Bazin várát és mezővárosát is. Mivel a főnemessel férfiágon kihalt a dúsgazdag család, váruradalmai – közelebbről ismeretlen körülmények között {örökösödési szerződéssel?} Szapolyi János erdélyi vajda tulajdonába kerültek át. Miután 1527-ben János király ellenfele, Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg zsoldos csapatai benyomultak Pozsony felől az országba, Bazin uradalmát is megszállták az idegen katonák. A továbbiakban a királyi Kamara kezelésébe tartozott. 1580-tól a Felvidék egyik leghatalmasabb főurának, Illésházy Istvánnak a zálogbirtokába került.
1598 szept. 5.-én az uralkodó engedélyezte Bazin és Szentgyörgy királyi mezővárosoknak, hogy Illésházy István zálogjogon való földes urasága alól 140 ezer tallérért magukat megválthassák, egyben szabad királyi várossá lépjenek előre. Illésházy megtagadta a két település átadását, arra hivatkozva, hogy ehhez országgyűlési végzést kell tenni. Mivel Bazin polgársága igyekezett megszabadulni a számára terhes földesúri igától, így sikerült elérniük, hogy egy összegben megválthassák magukat az uralkodónál.
Természetesen ez ellen a földesúr, Illésházy minden lehetséges módon tiltakozott. Ellenkezése nagyrészt közrejátszott, hogy a Bécsi Kamara hűtlenségi pert indított ellene. 1601 folyamán megkezdődött Illésházy István báró hűtlenségi pere.
A Habsburg hatalom koncepciós, hazug perekben igyekezett a magyar főurak vagyonát megszerezni, hogy feltölthesse a kiürült kincstárat. Erre alkalmas célpontnak tűnt a protestáns vallású Illésházy. 1602-ben Bazin mezővárosa felszabadult a földesúri kötöttségek alól. A következő esztendőben pedig ítéletet hirdettek a hűtlenségi perben, miszerint fej és jószágvesztés sújtja a magyar főnemest. Illésházy ennek hírét véve, Lengyelországba menekült el, míg trencséni, bazini és más várait császári zsoldosok szállták meg.
A Bocskai szabadságharc idején a fejedelem visszaadta a várat jogos tulajdonosának Illésházynak, akit így megnyerve magának, november 21-én a korponai gyűlésről Bécsbe küldött tárgyalni Mátyás főherceggel. Habsburg Rudolf császár és király 1606 szeptemberében teljes büntetlenséget biztosított a Bocskai-féle felkelésben részt vetteknek, így Illésházy hivatalosan is visszakapta a bazini váruradalmat. 1608 nov. 18.-án az országgyűlés nádorispánná választotta Illésházy István {*1540} bárót, trencséni főispánt, aki hivatalát 1609-ben elkövetkezett haláláig viselte. Illésházy nádor utasítására a középkori várban jelentős átépítéseket végeznek, miáltal a védelmi szerepét vesztett épületből kényelmes lakhatást biztosító reneszánsz stílusú várkastéllyá változott.
A szőlő és bortermelésből meggazdagodó városkát továbbra is az Illésházy főnemesi család uralta, akik utasítására 1643-tól erős kőfalakkal kerítették a polgárházakat. Négy év múltán Habsburg II. Ferdinánd császár és király Bazint mezővárosát a szabad királyi városok közé emelte. Egyes adatok szerint évi 250 hordó kitűnő minőségű borral adóztak a polgárok. Súlyos csapást jelentett a lakosságra az 1663-as év, amikor a török nagyvezér felvidéki hadjárata során megostromolta és elfoglalta a hadászati fontosságú Érsekújvár várát, majd Nyitra, Léva és Nógrád végvárait. Egy kisebb portyázó török sereg ekkor rohanta meg Szentgyörgy szabad királyi városát is, amit a közelében épült kicsiny várral együtt feldúltak, lakót pedig kardélre hányták. Ugyanekkor fosztották ki a közeli Bazin és Modor kereskedővárosokat is a hódítók.
Újabb hívatlan vendégek 1683-ban jelentek meg a falai előtt, amikor a Bécs ostromára felvonult hatalmas török seregek szövetségeseként Thököly Imre kurucait kellett ellátniuk élelemmel. Az 1700-as évek elején gróf Pálffy István koronaőr vette zálogba a bazini kastélyt a hozzá tartozó javadalmakkal.
A Rákóczi szabadságharc idején 1704-ben Ocskay László portyázó lovasai lepték meg a települést. A kurucok kifosztották a polgárokat, a házakat felgyújtották, majd a következő esztendőben Bercsényi Miklós és Esterházy Dániel (?) generális serege szállta meg Bazin, Szentgyörgy és Modor városokat. A gyakori seregjárást annak köszönhette Bazin, hogy a hadászati fontosságú Pozsony közelében állt, aminek elfoglalása döntő volt a szembenálló feleknek. Rákóczi fejedelem utasítására 1706. novemberében Forgách Simon generális serege Pozsony bevételére indult, de végül a kurucok megelégedtek a gazdag bortermelő vidék – és benne Bazin városának – megsarcolásával.
A szatmári békekötés végre megnyugvást hozott a Kis Kárpátok vidékén is, ahol a terjeszkedő lakosság lebontotta a városi védőműveket, kőanyagukat felhasználva lakóházak építésére. Magát a középkori várat, lakókastéllyá átalakítva továbbra is a Pálffy főnemesi család lakta, akik közül az 1900-as évek elején János gróf restauráltatta az évszázados falakat. Egy 2005-ös adat szerint napjainkban is épségben áll, falai között borozót alakítottak ki.
Források:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 275. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 152.- 153.old.
Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 149. old.
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti – topográfiai kislexikona {1996} 25. old.
Révai Nagy Lexikona 2. 730.- 731. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 86.- 87. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII-XIV. századi Magyaror.-on {1977} 106. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban {1977} 96. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 65. old.
Slovakia {1995} angol nyelvű kiadvány 73.-- 80. old.
Herényi István: Magyarország Ny-i végvidéke 800 – 1242 {1997} 90. és 94. old.
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza {2000} 71.-- 79. old.
Összeállította: Szatmári Tamás
