Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szentmihály - MiholjanecHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös történelmi vármegye - Zdela

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás

ZDELA

Esdela, Zdelia

1154-1163.

Miholjanec

 

Elhelyezkedése:

            Zdelát, a mai Miholjanecet, Bilogore és a Dráva mente legrégebbi településeihez számolják. A Zdela patak középső folyásánál, illetve Zdelica és Virje falvak között helyezkedik el.

            A 12. században egyike volt a templomosok legfőbb székhelyeinek északnyugat Horvátországban. Volt nekik itt egy erősségük egy kolostorral, illetve egy templomuk egy monostorral. Azonban, ha pontosan meg akarjuk határozni azt, hogy hol voltak megtalálhatók ezek az objektumok, jelentős nehézségekkel fogunk találkozni. Tudniillik, valaha ez a vidék Borics bán hatalma alatt állt (1154-1163)1 és ő adományozta a templomosoknak a fent említett, hasonnevű patak menti birtokot, ám a mai Miholjanecben három olyan hely is létezik, amelyekkel a fenti adatok kapcsolatban hozhatók, ezek:

1.      Zidanica – az un. Gradišće, illetve a „Podkloštro”, avagy „Podkloštran” helynevek térségének tájéka, melyek közelében található az említett Zidanica, a

2.      Manaštir, azaz az tájék, mely a plébániatemplom és a 210-es magasági pont közti hegyen helyezkedik el, továbbá az a

3.      magányos és névtelen domb, ami a Zdela patak menti réten található. Ez a rét, a Ledina és a Fančev malom (144-es magasági pont) közti tájékon terül el. Ezen a magaslaton, máig nem végeztek szisztematikus ásatást, annak ellenére, hogy egyes kutatók, mint pld. Ivica Tišljar professzor, nagyon értékest kerámia darabokra lelt itt. Ennek a magaslatnak a magassága 6-7 métert, a lejtője, az északi végében lévő rét talaja felé, kb. 550-t tesz ki. A valamikori felső szintje, a hosszú évek művelése és az ásások után, egy kb. 40x30 méter kiterjedésű, vízszintes platformra csökkent, míg az erősség régi részét, mely északkeleti irányban enyhén ereszkedik, rendszeresen művelik.

 

A vár történeti adatai:

            A számos adat és a terep leletei ellenére, ma sem lehet megállapítani azt, hogy valójában mi is volt megtalálható a fent említett három helyen.

            A templomosok kolostora a Szt. Mihály templommal, 1201-ben2 és 1209-ben3, valószínűleg a Maistir dombon volt megtalálható, már ahogy az a számtalan tégla és edénytöredék leletből megítélhető, amit még a 19. században figyeltek meg. Azonban, az itteni templomosok, mind odavesztek a tatárok elleni, 1242-es harcokban4. Az örökükbe lépők kérdése tehát nyitva maradt, mivel a tatárok biztos, hogy lerombolták a templomukat és a kolostorukat is. Ami pedig a Zidanicát illeti, nos annak is szabályos téglalap alakja van, de itt több római, mint középkori kerámiára leltek.

            Már csak a Zdelja patak menti, ledinai várhely maradt vissza. Ennek közelében található az un. „régi út”. A Zdela patakon át valószínűleg egy híd is volt és lehetséges, hogy az 1270-es oklevél5 adatai rá vonatkoznak. Tudniillik, ekkor V. István király adományozta oda a prodavízi(Praudaiz) birtokot Fülöp esztergomi érseknek és fivérének Tamásnak, és ennek a birtoknak a határai, érintkeztek a zdelai javak megyehatáraival, már ahogy az a következőkben olvasható: „…ubi est meta terra que ex parte filiorum Thome venit ad orientem ex altera… venit ad Cruciferos de Zdela…”.

            Aztán V. Kelemen pápa, az 1312. V. 06-ai bullájával feloszlatta a templomos rendet6. A birtokaikat, a Szt. János ispotályosai foglalhatták el, akiket kereszteseknek, keresztes lovagoknak, stb. is neveztek. Azonban, a Szt. Mihály templomot, még az 1334-es összeírásban is megemlítették7.

            Még ebben az időben, Mikcs bán fia István, ki akarta kerekíteni itteni birtokait és azt javasolta a kereszteseknek, hogy zdelai birtokaikért cserébe, odaadja a saját, Körös vármegyei, glogovnicai (Glogoncha) javait. A birtokcserét a rend kiküldöttje, Cornuti Baudonus hajtotta végre, 1358. január 20-án8.

            A fentiek teljesülése után, ennek a településnek a sorsával kapcsolatos híradások, egészen 1527-ig, erősen lecsökkentek, amikor is a tulajdonosa Štefan Škiljanović lett, aki Ferdinánd királytól kapta ajándékként9.

            Aztán, 1638-ban, Szumer Mátyás kaproncai plébános értesítette, Vinkovich Benke zágrábi püspököt, a Dráva menti települések állapotáról. Ebben beszélt a zdelai Szt. Mihály templomról is, melyről megemlítette, hogy egy dombon állt és nyomai még mindig megfigyelhetők10. Továbbra is nyitott kérdés maradt az, hogy ezek a templomosok erősségének, vagy templomának a nyomai voltak e.

            Talán érdemes külön is megemlítenünk azt a szerződés, vagy urbáriumot, mely a miholjaneci plébános és a hívei közt jött létre. Ezt 1676-ben állították össze, ráadásul horvát nyelven, ami abban a korban igencsak ritkaság volt11. Ebben pontosan meghatározták az egyházközség lakosainak, a templomuk és plébánosuk iránti kötelezettségeit . Ez Miholjanec, Hampovic, Babotok, Zdeljice és Jabučare (ma Jabučata) községekre volt érvényes. A záradékában még megemlítették a következőket is: „Ez a szerződés, az alábbi tiszteletre méltó urak előtt jött létre: Csorba Mátyás (ez a család még ma is létezik Bjelovárott), a virjei vajda (Vojvoda virjensi) és Hermann András komarnicai vajda”.

            Már csak azt kell megemlítenünk, hogy miholjaneci lakos, nevezett Szopar Pál, részt vett az 1755-ös „szeverini lázadásban12.

            Miholjanecen 1829-ben, 96 háztartás volt 1,592 lakossal13, míg 1866-ban, Sabljar szerint, 64 háztartása volt 1,714 lakossal14. A szerző itt azt is megemlítette, hogy a településen van egy „igen hideg vizű forrás, amit a helyiek Barátok kútjának (Fratrov zdenac) neveznek”.

 

A várhelyet beazonosította:

Franc, Ivan és Vukres, Nada, továbbá

Lovrenčević, Zvonko, 1975-ben

 

Jakovljević, Goran és

Lovrenčević, Zvonko, 1982-ben

 

Megjegyzés:

 

            Miholjanec régi lakosainak elmondása szerint, van még a környékén néhány olyan hely, ahol megfigyelhető némi régiség, mint például a Belevina dombon, a Maistirnek nevezett hely fölött (ez a Fehér istenre, Boga Belára – belenumra emlékeztet). A Srđevka – Topla zemlja (am. Haragos - Meleg föld), ahol telente nagyon kevés, vagy általában semmi hó sem marad meg.

            Volt itt valaha, egy téglakerítéssel övezett temető is, ahol csontvázakat, nagyobb csontokat és erős álkapcsokat, valamint 30x15 cm-s téglákat ástak ki. Zárásként – az itteni földek szántásakor, különböző agyagfigurákat és kőgolyókat forgattak ki.

            A Zidanica (ez egy olyan topgráfiai név, ahol a helyi emlékezet szerint valamiféle fal-, vagy téglamaradványokat találtak) nevezetű helyen volt a templom, de itt nagyobb fajta, 50x70x8 cm-es téglákat is találtak (ezek a téglák inkább egy tetőfedő cserépre, tegulára hasonlítanak).

            A Majstir (azaz a monostor?) ott volt, ahol jelenleg Baruška úr présháza található.

A település régi könyveit és kézzel írt pergamenjeit, sokáig a Vukres család őrizte, de a család egyik nőtagja félelmében, hogy bennünk valami rontás található, elégette őket, majd a hamut elásta.

 

ADATOK:

1.      Vlašiček, Ivanko: Miholjanci (Zdelja) – Zágráb, 1923. 1-2. oldal.

2.      CD III. No. 8. p. 9. 1201.

3.      CD III. No. 74. p. 84. 1209.

4.      Horvat, Rudolf, dr.: Povijest Hrvatske (Horvát történelem, 84. oldal, 1242-es év)

5.      CD V. No. 16. p. 564. 1270.

6.      Vlašiček im. 4. oldal, 1270.

7.      Butorac, Josip, dr.: Popis župa zagreb. biskupije za 1334. god. (A zágrábi püspökség egyházmegyéinek, 1334-es összeírása, 434. oldal)

8.      CD XII. No. 343. p. 448. 1358.

9.      Grujić: Spomenica pakračke eparhije (A pakráci eparchiátus műemlékei, 11. oldal, 1527.)

10.  Lopašić: Spomenici hrvatske krajine (A horvátországi határőrvidékek műemlékei, II. 200. oldal, kaproncai kiadás, lásd az 1634. év jegyzetét Szumer plébános tájékoztatójáról)

11.  Vlašiček im. 13. oldala az Urbáriumról (az egyházközségiek és a plébános közti, 1676. XI. 14-ei szerződésről), eredetiben a 26. oldalon.

12.  Ivančan, Ljudevit: Istraga severinskoj buni iz 1755. god. (Az 1755-ös szeverini felkelés vizsgálata „Vjes. zem. arh.” 1903. 73-74. oldal)

13.  Nagy, Lodovico: Notitiae politico-geographico partium regno Hungariae adnexarum seu Slavoniae, Croatiae etc. Budae, 1829.)

14.  Sabljar, Vinko: Miestopisni riečnik, kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije (A Dalmát-Horvát-Szlavón királyság helynév szótára, Zágráb, 1866.)

  

 

Forrás: Lovrenčević, Z.  (1985),  Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski   zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/

GPS: É 46° 2.994 (46.049892)
K 16° 57.850 (16.964174)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció