Nagyvázsony: Kinizsi vár
A szabályos téglalap alaprajzú, külsőtornyos vár a Séd patak partja mentén, egy alig kiemelkedő dombon épült.
A vár magva a XV. századi eredetű, egykor 25 m magas, 10x12 m méretű, alul 2-2,5 m, felül alig 1 m vastag falú négyzetes lakótorony, az ehhez északról csatlakozó kőfallal körülvett várudvar és a keletről bevezető kaputorony. A lakóépületbe az első emeleten nyílt, csapóhídként leengedhető külső ajtón keresztül lehetett bejutni, ahonnan csigalépcső vezetett a felső emeletre, de ugyaninnen lehetett a kúttal ellátott földszinti részbe leereszkedni. A torony tetejére később épített ágyúterasz helyén eredetileg feltehetően faszerkezetű védőfolyosó lehetett magasba nyúló sátortetővel.
A lakótorony második emeletén a lovagterem, a harmadik egy kisebb előtérből nyíló női lakosztály és a déli homlokzat elé kiugró árnyékszék épült. Ezt a magot vizesárok vette körül, amelyben csapóhíd vezetett keresztül. A városban fakadó vagy az ide vezetett forrás vize látta el az udvaron épült vízgyűjtőt is ivóvízzel.
A vár bővítése Kinizsi Pál nevéhez fűződik, bár erről írásos emlékünk nemigen maradt. Az építkezések során a lakótorony körül mintegy 20-30 méteres körzetben észak felé kimélyítették a talajt, és az innen kitermelt földből a vár nyugati oldalán 10-15 m magas földsáncot emeltek, melynek belső oldalát rézsűs támfallal erősítették meg. Ezután megépült az északi, majd a déli külső fal, melyeket ugyancsak támpillérekkel biztosítottak, és végül elkészült a keleti várfal is. Az így kialakított 48x65 méteres területen belül megépült a lakótoronyhoz L alakban csatlakozó kétemeletes palota. A palota pontos beosztását nem ismerjük, de bizonyos, hogy a várudvarról díszlépcső vezetett az első emeletére. Egy-egy szinten 4-6 nagyobb méretű helyiség volt. Itt helyezkedett el a lakótoronyból ide telepített lovagterem és az első emeleten a házi kápolna.
A lakóhelyiségek előtt többszintű, 4-5 m szélességű, körbefutó védőfolyosó húzódott, melynek falaiban keskeny lőréseket vágtak, és az épülettömb négy sarkán egy-egy kerek alaprajzú külső tornyot emeltek.
Feltehetően 1490 után épült meg a nagyjából patkó alakú, két emeletes magas - barbakánszerű - kapuvédőmű, bejáratát egy keskeny, kétemeletes kiugró kaputorony védte, amelyhez az előtte levő árkon át, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Az övező árok szélén és a várfalak külső síkja mentén palánkfal húzódott.
Nagyvázsony és vidéke a Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség ősi birtoka volt, e nemzetség már a XII. században szerepelt okleveleinkben. A vár, illetve annak lakótornyának építése is e nemzetség nevéhez fűződik. Az építés pontos idejét nem ismerjük, de tudjuk, hogy Vezsenyi László Mária királynétól 1384-ben kapott engedélyt arra, miszerint barnagi birtokán, a Szabad-hegyen várat építhessen. A Zádorvár építését a veszprémi káptalan 1386-ban per útján leállíttatta és bár az ezt követő évtizedben az építkezés folytatódott, a majdnem kész várat rövid idő után elhagyták. Az ezt követő években Vázsony mellett felépítették a ma is látható vár magvát képező lakótornyot, az övező falakkal és a kaputoronnyal. Vázsonykő az 1437-es várösszeírásban még nem szerepelt.
A vár első ízben csak 1469-ben fordult elő okleveleinkben ,,castrum Wasonkew" alakban Udvary Pál várnagysága idején. A család utolsó férfitagja Vezsenyi László volt, Mátyás király hű embere, aki többször járt Rómában, Velencében követként, 1472-ben meghalt. A királyra szállt vázsonyi birtokát Mátyás kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta.
Kinizsi hűségesen szolgálta a királyát, Mátyást, részt vett a moldvai hadjáratban, 1471-ben visszafoglalta Nyitra és Hubina várakat a lengyelektől, 1476-ban, mint Nándorfehérvár kapitánya részt vett Szabács visszavételében, a következő évben az ausztriai hadjárat egyik hőse volt. 1478-tól a déli részek főkapitánya lett, egyben temesi főispán is. Kenyérmezőnél mérte a legnagyobb vereséget a törökökre, akik kénytelenek voltak 1483-ban békét kérni. De hiába volt minden vitézsége, őt is utolérte a halál 1494. november 29-én.
A vázsonyi pálos templomban temették el, vörös-márvány sírkövét felesége Magyar Benigna készíttette.
Benigna asszony nem sokáig maradt özvegy, mert alig fél év múlva Kamácsáci Horváth Márkhoz ment feleségül.
Horváth 1508-ban meghalt, és Benigna a következő évben már Kereki Gergely felesége lett, aki okmányhamisítástól kezdve templomfosztogatáson keresztül a rablógyilkosságig minden bűnt elkövetett. Végül is 1519-ben saját felesége gyilkoltatta meg Kerekit. A férjgyilkost a bíróság halálra ítélte, és vagyonát elvette, de II. Lajos király Kinizsi Pál érdemeire tekintettel megkegyelmezett neki.
A vár a mohácsi csatavesztés utáni időben elhagyatottan állt, amikor 1527-ben Szapolyai János Bodó Ferencnek? Kinizsi egykori várnagyának, 1528-ban pedig Ferdinánd király a Horváth testvéreknek adományozta. Vázsony a török terjeszkedés során fontos végvár lett, és a pápai vár kapitányának volt alárendelve. A XVI. század végén 1593-ben Veszprém elestének hírére az őrség a várból elmenekült, és így a feltehetően török kézre került. Nem sokkal később azonban ismét a magyaroké, akik 1605-ben Bocskai István hajdúi, majd 1620-ban Bethlen Gábor hadai előtt nyitották meg a vár kapuit. A XVI - XVII.
századi építkezések idején került sor a lakótorony legfelső faszerkezetes szintjének kővel történt átépítésére, ezáltal egy emelettel való magasítására. A barbakánt megerősítették, a falakat kb. 2 m magas földfallal vették körül, melyet cölöpsorral és vesszőfonással rögzítettek.
A Horváth család kihaltával 1649-ben a várat Zichy István szerezte meg, de benne továbbra is királyi őrség maradt.
Thököly kurucai Barkóczy Ferenc vezetésével 1683-ban elfoglalták. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még játszott némi szerepet, de ennek leverése után megszűnt minden hadi jelentősége. Később a lakótoronyban börtönt létesítettek, majd 1756-ban egy pálinkaégető vette bérbe. A vár karbantartásával senki sem törődött, és 1856-ra már csak a torony állt, annak zsindelytetejét 1857-ben tűz pusztította el. Ettől kezdve a torony még épen maradt helyiségeiben kiöregedett cselédek laktak, ahonnan az utolsó 1955-ben költözött ki.
A vár feltárását és műemléki helyreállítását 1955-ben kezdték meg. Régészeti munkáit Éri István, építészeti helyreállítását Sedlmayr János végezték.
